Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Életharmonia
a' hamis philosophismus’ bajaiban szenved.“ Ancillon is, nem rég porosz külügyminiszter, panaszt emel, hogy jelenkori ifjainknál a’ jellemképzés nem tart egyenlépést a’ tudománynyal; és bár amaz a födolog, mégis az oktatással fölcseréltetik, ennek alárendeltetik, és elhanyagoltatik, így tehát az emberiség’ fő iránya elvesz, és a’ társaság többé nem találja fel saját tagjai’ jellemiben fenmaradásának, és jólétének szükséges biztositékát. Emlékezzünk itt arról, mit fennebb Schiller’ philosophtiai leveleiből idéztem. Gyanúsítják az óvatlanok a’ philosophiát; de nem gondolják meg, hogy Voltaire, és az encyclopaedisták óta nem amaz Uranida, a’ józan és alapos élettudomány, melly, mint Széchenyi mondá, még parlagon hever, hanem a’ felületes, erkölcstelen, békétlen, felhőkbe járó sophismus ül a' trónon , melly iszappal elöntve az igaz philosophia virányait, megmérgezi a’ népek’ elméjét és szívét, ezeket elégületlenséggel, és forrongási elemmel tölti el, a’ hibát nem magában , hanem mindig magán kívül, a kormányokban keresvén, mellyek Ancillon szerint is, ma jóval szelidebbek, humánabbak , mint ezelőtt. Mellőzi ez a’ jó oldal’ kiemelését és mindig a’ vélt hibák’ orvoslásán töri fejét, így aztán hamis eszmények lidérczei után futkosva, mindig javítgatva, sőt átalakítva, az eső elöl a’ csepegő alá jut, és úgy jár, mint azon okoskodó, de balga önkuruzsoló, ki magát halálra orvosolgatta, és illyen sírköíratot nyert : „Mivel egészségemet jobb karba helyezni akartam, e’ hantok alá helyheztettem.“ A’ kor’ lázas természetű nyavalyájáról levén szó , meg nem állhatom, hogy a' derék Wieland' e’ tárgyra vonatkozó szavait ne idézzem. ,,A’ világ reformálok , úgymond , panaszt emelnek az emberek tétlensége , és tunyasága ellen ép úgy, mint a’ gabnával kereskedő uzsorások panaszkodnak a’ termő időkben. Természetes, hogy ama nyugtalan lelkek , idétlen eszméiket, és terveiket ép olly erős vágygyal akarják életbe léptetni, mint az, ki színművet írván, alig várja , hogy ez színpadra kerüljön. Amaz igényli, hogy minden fej, az ő feje felé forduljon, minden kar az ő parancsa szerint evezzen. Ha aztán ezt emberei nem teszik, tunyasággal vádolja őket, pedig ép ezen vonakodás menti meg ezeket attól, hogy minden pillanatban az idétlen tervező’ ábrándjainak áldozatul ne essenek.“ Mi tehát a’ harmóniára építve philosophiánkat, és a világ e’ nagy törvényét úgy fogva fel, hogy a’ természet, e’ nagyszerű anya, tör ugyan az állandó egységre, és egyetemesre is, de szintúgy delejt a sokféle, a változatos felé is; úgy hiszszük, hogy igaz bölcselőnek itt félszegségbe esni nem szabad, hanem neki mindkettőt figyelembe kell venni ha túlságba esni, és tetemesen botlani nem akar. Mi nem tartozhatunk az illy fellegi bölcselőkhöz, kik az eszményiség és általány’fellegvárába vonúlva, ízetlennek, útfélinek találnak minden valót, fennállót, anyagi és alapi élet ’s jólétre tartozót, hanem méltányoljuk ugyan az emberiséget is, és az egyetemes élet’ törvényeit.