Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Az észtisztelet roppant eredményei
smus, és az álbölcselés emberére nem talált. Ez tehát, mint egy daemon rombolta , iszappal elöntötte a' tudományos, erkölcsi, egyházi, és polgári míveltségünket, és a' nép’ vezetőjéül feltolva magát, ennek hajdani szebb jellemét elferdítette, ennek eszét, szívét, lelki ismeretét hamis elvekkel megmérgezte. Különben is a’ philosophiai míveltség tetőpontja, koronája és díszvirága lévén az összes míveltségnek, mi, a’ kik geographiai helyezetünknél fogva is emerre el nem juthattunk, és csak önfentartási szűk körre szorítkoztunk, igen messze estünk a' hellénektől majd minden tekintetben , a' kik közt tündöklött philosophiai míveltség’ történelmének előadása, ennek eredete , fejleménye, földerítése, már csak azért is fóérdekü lehet előttünk , hogy mi is ép ott vagyunk most, a’ hol volt a' hellén, a’ Sophismus' uralkodása alatt, Socrates előtt; és, bár több mint kétezer év fekszik közöttünk, mégis viszonyunk ez részben csaknem ugyanaz , és vérmes remény nélkül hihetjük, hogy, ha az igaz életphilosophiát, mellynek alapját a’ nagy Socrates veté meg, — lángészszel felfogva , Pallas’ symbolumát, mint az egyéni és polgári életharmoniája, és a’ szép élet’ ideálja' jelképét — közelebbről megismerjük, és ennek oltárán hevesebben, mint eddig lehete, áldozandunk , tapasztalandjuk mi is, ép úgy mint a' hellenek, a' philosophiai míveltség’ kiszámíthatlan áldásait, és a’ mi a’ bölcseség'vég iránya, nemzetünk bizony most nem szép életét szebbé, sőt dicsővé tehetendjük. Most már térjünk kitűzött czélunkra, és szóljunk az ész tiszteletéről és ennek roppant eredményéről. Alig találunk feltűnőbb és különösb jelenetet az ősrégiségben, mint azt, hogy egy élénk képzelmű, szép viseletű, eleven vérű, iparos és mélyen gondolkodni szerető nemzet’ jeleslejei, elhagyva az elemek, a‘ hősök, az érzéki gyönyörtárgyak’ imádását, az isteni örök észnek, a’ világban fénylő törvény és rend’alkotójának, és ennek kifolyásának, a" polgári legfensőbb értelemnek, a’ társaimat szépítő mindennemű iparnak, az ezt bátorságosító férfias vitézségnek, az alsóbb 's fensőbb művészetnek, az erkölcsi tisztaságnak emel oltárt, és ennek jelképét szerencsésen eltalálva, neki Parthenon név alatt, Athénben a fellegvárban, még ma is fennálló főtemplomot épít. Mikép a’ hajnalcsillag’ föltetszése örvendetes előjele a nappalnak , ép így az észtisztelet Athénben , előfutára vala az európai magasb míveltségnek, és annak, hogy közel az idő, mellyben itt a’ babonás vallások eltöröltetnek, az ezek által lenyomatott ész fölemelendi fejét, születendik az igaz bölcseség, és a’ világ egy szebb jövőnek ’s míveltebb kornak nézhet elibe. Pallas vagy az ész’ tiszteletében látjuk tehát a’ bálványozó nemzetek’ elláthatlan tömegében föltűnni az egy-istenhivés, vagy theismus’ első sugarát, melly nem téveszté össze a' természetet, mint művet ennek alkotójával, a’ teremtményt az ezt alkotó örök és végetlen ésszel, ennek teljességét nem engedő részekre szakad.