Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)

Az észtisztelet roppant eredményei

hogy : a’fölény egyedüli rendezője a'természetnek; Aristotelesnek, hogy : az első mozgató, mozdulatlan áll; Anaxagorasnak, hogy: nincs több és egyéb isten, mint az ész , a’ nap pedig nem egyéb mint megtüzesitett kő, vagy izzó érczdarab; Epicttrusunk, hogy : a’ természet, és ennek részei nem érdemlik az istenlést, mikép Lucre­­tiusnak alól idézett verseiből láthatnn­k; és általában a’ pythagoreu­­sok azt, hogy : Istennel kell társalogni, ennek szeme előtt járni, en­nek kegyeit a' szív’ tisztasága által megérdemleni. Mi roppant eredmények folytak, eszvallást illetőleg, ez üdvös és szívet ’s lelket fölemelő tudományból, már most ezt vizsgálgas­­suk. Elsőben Pallas­ tiszteletével, bár nem mondhatni, hogy az em­beriség­ ama’ világszemlélete, mellyet már ma babonásnak nevez­­hetünk, egészen leomlott, vagy meggyöngült, melly abban állott, hogy a’ nép a­ közép alakot mellőzve, mindent a’ fő és utolsó okra, a­ fölényre vist; pl. hivé, hogy az isten mennydörög a­ felhőkben, minden élőfában egy-egy Dryas, minden forrásban egy-egy Najad, minden ligetben egy-egy Oread él; nem lett vége, mondom , ezzel ezen gyermeki gondolkodásnak , de azt sem tagadhatni, hogy sz észtisztelet által, legalább a­ gondolkodó fejekben egy más világ - szemlélet keletkezett, mellyet már észszeresnek lehet nevezni, és a melly abban áll, hogy mi felhagyva az említett gyermekes észjá­rással, hiszszük, hogy a’ fölény a világkormányzásban, és azon észtörvényeket követi, mik lelkűnkben mélyen gyökereznek; mi­nek : az oki kapcsolat, a folytoniság, az észhang; viszont a’ követ­kezetlenség , és ellenmondás­ kikerülése. Midőn a’ babonás irokét látva, és hallva a’ Niagara folyó’ zuhatagát, még ma is ebben a’ világ’ nagy lelkét féli, és rettegi : ugyanakkor a’ mívelt európai látja ebben a’ physical okok’ fenségét, és érdeli azt, mint széptani fellengés tárgyat, és olly természeti jelenetet, minőt a’ világ' min­den művészei sem tudnának kiállítani. Midőn a’ babonás siciliai, haj­dan szemlélve az Etna­ kitörését, rettegte ebben az eget megrohanni akaró Encaeladust; ma úgy tekintjük ezt, mint természeti nagyszerű tüneményt, melly alá van vetve a’ physicai törvény’ korlátozó fen­ségének, és szükséges távolságra állva ettől, tőle mit sem félünk, így jön aztán, hogy a' világon fölülemelkedett örök ész­ tisztelete, és a’ bennünk is létező értelem’ kifejtése által — mert ebben áll a’ partheno­alkia’ lénye — apránként lehulltak azon isteni, de nem ér­demlett fénykörök, mikkel ezelőtt fénylettek a’ természet’ szemé­lyesben, és saját jelvekbe burkolt részei, pl. a’ nap, hold, föld, ten­­ger, tűz, szerelem, stb és annál jobban elétünt az isteni örök ész. *) *) De rerum natura , Libr. V. 196—200. v. Hoc tamen ex ipsis coeli rationibus ausim Confirmare , aliisque ex rebus reddere multis Nequaquam nobis divinitus esse paratam Naturam rerum , tanta stat praedita culpa.

Next