Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Az észtisztelet roppant eredményei
hogy : a’fölény egyedüli rendezője a'természetnek; Aristotelesnek, hogy : az első mozgató, mozdulatlan áll; Anaxagorasnak, hogy: nincs több és egyéb isten, mint az ész , a’ nap pedig nem egyéb mint megtüzesitett kő, vagy izzó érczdarab; Epicttrusunk, hogy : a’ természet, és ennek részei nem érdemlik az istenlést, mikép Lucretiusnak alól idézett verseiből láthatnnk; és általában a’ pythagoreusok azt, hogy : Istennel kell társalogni, ennek szeme előtt járni, ennek kegyeit a' szív’ tisztasága által megérdemleni. Mi roppant eredmények folytak, eszvallást illetőleg, ez üdvös és szívet ’s lelket fölemelő tudományból, már most ezt vizsgálgassuk. Elsőben Pallas tiszteletével, bár nem mondhatni, hogy az emberiség ama’ világszemlélete, mellyet már ma babonásnak nevezhetünk, egészen leomlott, vagy meggyöngült, melly abban állott, hogy a’ nép a közép alakot mellőzve, mindent a’ fő és utolsó okra, a fölényre vist; pl. hivé, hogy az isten mennydörög a felhőkben, minden élőfában egy-egy Dryas, minden forrásban egy-egy Najad, minden ligetben egy-egy Oread él; nem lett vége, mondom , ezzel ezen gyermeki gondolkodásnak , de azt sem tagadhatni, hogy sz észtisztelet által, legalább a gondolkodó fejekben egy más világ - szemlélet keletkezett, mellyet már észszeresnek lehet nevezni, és a melly abban áll, hogy mi felhagyva az említett gyermekes észjárással, hiszszük, hogy a’ fölény a világkormányzásban, és azon észtörvényeket követi, mik lelkűnkben mélyen gyökereznek; minek : az oki kapcsolat, a folytoniság, az észhang; viszont a’ következetlenség , és ellenmondás kikerülése. Midőn a’ babonás irokét látva, és hallva a’ Niagara folyó’ zuhatagát, még ma is ebben a’ világ’ nagy lelkét féli, és rettegi : ugyanakkor a’ mívelt európai látja ebben a’ physical okok’ fenségét, és érdeli azt, mint széptani fellengés tárgyat, és olly természeti jelenetet, minőt a’ világ' minden művészei sem tudnának kiállítani. Midőn a’ babonás siciliai, hajdan szemlélve az Etna kitörését, rettegte ebben az eget megrohanni akaró Encaeladust; ma úgy tekintjük ezt, mint természeti nagyszerű tüneményt, melly alá van vetve a’ physicai törvény’ korlátozó fenségének, és szükséges távolságra állva ettől, tőle mit sem félünk, így jön aztán, hogy a' világon fölülemelkedett örök ész tisztelete, és a’ bennünk is létező értelem’ kifejtése által — mert ebben áll a’ parthenoalkia’ lénye — apránként lehulltak azon isteni, de nem érdemlett fénykörök, mikkel ezelőtt fénylettek a’ természet’ személyesben, és saját jelvekbe burkolt részei, pl. a’ nap, hold, föld, tenger, tűz, szerelem, stb és annál jobban elétünt az isteni örök ész. *) *) De rerum natura , Libr. V. 196—200. v. Hoc tamen ex ipsis coeli rationibus ausim Confirmare , aliisque ex rebus reddere multis Nequaquam nobis divinitus esse paratam Naturam rerum , tanta stat praedita culpa.