Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Az észtisztelet roppant eredményei
82 melly ezeken szelíd hatalommal uralg, és trónján ülve, senkit maga mellett nem tűr. Pallas’párnélküli jelve háttérbe tolván, sőt a' gondolkodó tökben megsemmítvén a’ babonás világszemléletet, a’ bölcsek apránként eljutottak egy, az isten’ létezését támogató hatalmas védvényre, melly a’ nagy Socratesnek köszöni létét, mikép Xenophon’ memorabiliaiból — Libr. I. Gap. 4. — kitetszik. Ez az úgynevezett physicotheologiai védvény, mellyet a’ stoicusok bámulatos szépségre kifejtettek, mint ezt Cicerónál látjuk— De Natura Deorum. 1. II. c. 47—64. — Ezen isteni észfölség mellett harczoló védők ehkép hangzik : „Az ész’ sajátja sőt előjoga a' törvényes rend, a’ harmonia, a’ szépség' eléhozása és fentartása , mellyek a világban szemmel láthatók. Ámde rend nem is képzelhető, rendező szépség szépítő, törvény törvényszerző nélkül; és ez a’fölény. Továbbá, az ész’ sajátja a’ czélszer, melly az élömüves testekben leginkább fénylik, és bölcs alkatúra mutat; melly rend és czélszer megfejthetlen, ha csak az emberi értelemmel és akarattal analóg fölényt föl nem veszünk, a’ ki az isten. Erre a’kétkedők azt mondják : gyönge védvény ez; mert, ha a' világban van rend, e’ mellett van elég rendetlenség is, főleg a’ szellemvilágban, ’s a’ romlott emberiség között; ha van szépség, van elég rútság, és romlottság is, mit a' történelem tanúsít; ha van czélszer, van elég czélhiányra mutató vak esemény is; és így szerintök vagy rendező, szépítő , és bölcs czélokat feltevő isten nincs, vagy ha van, olly czélokat tűz ki, miket el nem ér, vagy elérni nem képes. Kant kifogásai itt ezek : „A physicatheologiai védvény meggyőz ugyan bennünket a’ fölény’ művészi tökélyeiről, hatalmáról, de erkölcsi tökélyeiről épen nem : mellyek akkor fénylenének legszebb fényben , ha az emberiség egyetemes boldogsággal és erénynyel tündöklenék; vagy, az erényes emberek legalább érdemeikhez mért jóléttel bírnának. Ámde az erény itt érdemlett jutalmát el nem vehetvén, sőt néha üldöztetvén is, úgy látszik, hogy a fölény azt nem tette fel fő czélúl, mi legfőbb t. i. az erényhez mért boldogságot; és így említett védvény elégtelen; legalább ebből a’ szent, a’ jó, és méltányos fölényre következtetni nem lehet.“ Meg kell vallanunk, hogy fontos ellenvetés ez, és olyan, mire a’ hellen bölcsek felelni nem bírtak, miként Claudianusból is láthatni . Mi sem tagadhatjuk ennek elégtelenségét, sőt gyöngeségét, ha ezt olly alakban mutatjuk fel, minőben ez áll Socrates óta mai napig. Igénytelen harmonisticám tehát, másutt már nyilvánított alapelvéhez hű, — melly egyesít, és épen nem darabol, összesít minden i) i) In Rupn. v. 13—15. Sed cum res hominum tanta caligine volui Aspicerem , laetosque diu florere nocentes, Vcatique pios : rursus labefacta cadebat Relligio.