Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Az észtisztelet roppant eredményei
84 Létezik említett harmonia a' földünkön élő életműves testekben , mellyek, bár ezerféle változatosságban a’ gépi és mértani törvényeknél jóval följebb álló physiologiai törvényeknek hódolnak, és egy csodálandó plastica által, főleg az emberek olly elragadó szépségre fejlenek, melly bámulatos. Létezik a harmonia az emberi észben , melly az észjárás’ változatossága’ daczára eleitől fogva egy volt, és örök, az észtani törvények sohasem változván , az axiómák rendületlenül állván, és csak az alkalmazások’ színezetében különbözvén; miknek létezését semmi sophismus és paralogismus lerontani nem képes. Létezik a' harmonia az erkölcsi világban, minek tanúja az erkölcsi törvény, melly a szívekbe íratott , és bármint iparkodjék Montaigne és Mandeville ezt a' szokásnak , nevelésnek tulajdonítni, ez elvitázhatlanul él a' polgári törvényekben, a vallásokban , a' társalmakban. Végül létezik a’ harmonia e’ széptani világban, mellyet ferdén, és egyoldalúig fog fel az, ki minden szépséget csupán a’külalakban vél rejteni: ez is figyelmet érdemlő ugyan, de még szebb és fenségesb a’belszépség, az erény, és a’ való, ezek kölcsönöznek bájt az alakszépségnek is, és ezt megdicsőítik; voltak tehát eleitől fogva nem csak szépformájú, de szép lelkű emberek is, bár nem olly nagy számmal, mint a’ köz természetek. Mind ezeket egybe foglalva létezik cosmical, physical, észtani, erkölcsi és széptani harmonia, mint eredménye, és gyümölcse az ég-, természet-, ész-, erkölcs- és széptani törvényeknek , miknek érvényét meg nem semmíthetik a’ török gyakori eltérések; mert nincs szabály kivétel nélkül. Kérdjük már most, hol vették magokat ezen törvények ?tán a’ vaksors, a’ fatum, a’ kényszer’ müvei? Erre már följebb feleltünk ; és míg eszünk sarktörvényeit meg nem tagadjuk, mindig kell állani annak, hogy az okozat és mívelet okot s mívelet, 's pedig elégségest tesz fel,’s postulák melly világeket semmi tévelmélet meggyöngítni, és, mint Kant akará, csupán a’ tapasztalás alá eső dolgokra szorítni, nem képes; áll ez rendületlenül örökké minden ép, ’s józan eszű emberlény fejében. A’ törvény tehát, — melly rendet, harmóniát, szépséget, külsőt úgy, mint bensőt eredményez, — törvényhozót föltételez, és minőtt ollyat, ki teljhatalommal uralkodjék az általa teremtett és rendezett világon, a‘ porszemtől fogva a’ napországokig, a’ féregtől az arkangyalig , annál inkább, mivel az ő törvényei egyetemesek, öröklők, egyedül bölcsek, és jók, nem úgy mint az emberekéi, mik csak akkor érdemlenek törvénynevet, ha amazok’ tiszta kifolyásai, harmónia’ remekműve, a’ ki előre látva , minden lehető és felmerülhető baleseteket, úgy mérte, úgy czirkalmazta ki az égi testek’ járását, és úgy illesztette bámulatos világgépébe az egyes égi testek’ kerekeit, hogy azok ennyi évezred óta , bár összeütközhetők , de mégis közromlást előidézők nem voltak.