Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)

Az észtisztelet roppant eredményei

különben ezek csak parancsok, ideiglenes rendeletek, és még alaptör­vényeik is a’ bátor forradalmak által megrendíthetők sőt eltörölhetők. Minket szabad lényeket, a’ fölény’ jósága kivett ugyan lel­künket illetőleg a’ gépi törvények alól, és ellene járhatunk szen­vedélyeink ostromában az erkölcsi fensőbb törvénynek, az erkölcsi finomabb kényszernek ; de m­ig baromiságig nem sülyedünk, él ben­nünk a’ lelkiismeret, él az öntudat, él az illedelem, él az erkölcsi szemérem, m­elly törvényt, hiedelmet sérteni tilt, erkölcstelenséget elkövetni, a’ belszépet, az erényt, a' valót megrontani irtódzik, — ezt jegyzé Pallasban a' szüzesség, — de jaj annak, a’ ki emberi méltóságával visszaél, és magát ember-barommá lesorozni elég bo­tor, ’s oktalan , mert utoléri őt, előbb utóbb, ha itt nem a’ más vi­lágon a’ magas Nemesis, a’ már említett Minerva vindex, kinek ural­mát, ha ki e’ szűk földi létre szorítná, az kimutatná, hogy nem is­meri a’ fölény’ törvényhozásának erejét, az egész világot átölelő egyetemiséget, és nem csak e' föld’ porszemnyi kicsinységire szo­rítkozol Mert ha a’ királyok’ kezei is hosszúk, mint a’ közmondás tartja, mennyivel inkább utól érik a’ bűnöst a’ jó és örök törvényadó’ kezei , a’ ki harmonia’ istene lévén, bizony ha itt nem, a’ síron túl helyre állítja az erény és jutalom, a’ bűn és büntetés közti egyez­ményt, tiszteletbe tartva itt és amott, bölcs és jó törvényeit. Nem csak művész tehát ő, hanem erkölcsi fölény, miként törvényei és ezek fölötti éber őrködése mutatják : a­ ki nagy hata­lommal gyakorolja ítéleteit nem csak egyéneken, de egész nemze­teken is; mert nincs bizonyosb, mint az, hogy minden elfajult, vé­tekbe merült államra várakozik egy közel és kikerülhetlen ítélet; mert bizonynyal van erkölcsi igazgatás e világban, melly előbb utóbb megdönti a' vétek’ bármi nagy colossusát. Nem üres eszme tehát a fölény; és hiába mondja a’ kor’ philosophiája, hogy ez nem más, mint művészi ideál, mellynek nem szükség a' művész’ képzel­­mén kívül léteznie; mert nyilatkozik, és eleitől fogva nyilatkozott ez a természet és emberész’ törvényeiben, mik pedig nem ábrán­dok, nem tünemények. És ezek annál inkább állanak, hogy a’ föhar­­monia vagy fölény’kivése öszhangot idéz elő, mind eszünkben, mind szívünkben , mind cselekvényeinkben , és mint halhatlan Kölcseynk nyilvánilá, az ifjúságnak igen ajánlatos Parainesisében : „Semmi sincs, mi­ az emberi szívet annyira fölemelhetné, következőleg az élet’ mindennapi jeleneteiben, a’szenvedélyek , és indulatok’örök ostromában a hozzáragadt szennytől annyira megtisztíthatná, mint az istenség’ nagy gondolatával foglalkozás. Ellenben, vesd és tö­röld ki szívedből a föharmoniábani hitet, és rohanj ennek törvényei’ kitépésére ,* legott h­aoska borús értelmed , szíved pokollá változik, szép érzelmed virágai elhervadnak, és lesz belőled egy ellenmon­­dásos lény, egy szörnyeteg, ki szánalom, és megvetésnél egyebet nem érdemel.“

Next