Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Az észtisztelet roppant eredményei
Tudnunk kell, hogy az eleusisi templomban, melly Pericles által építve, egy vala a’ kellenek’ legnagyobb basilicái közöl, évenként Herodotus szerint felgyűlt ezen világhírű ünnepélyre mintegy 30,000 beavatott, beavatandó, és avatatlan személy , kiket fogadanak a fáklyás mysták vagy papok, és bévezeték a templom’ rejtekhelyeibe , azon hosszú folyosókon keresztül, mellyek jelvezék az élet’ kísértetekkel teljes utait, az alvilágot, míg elvégre felhágtak velök azon szentélybe , mellyben szemvakító fényben tündöklött a’ fölény’ képszobra. Itt a’ hierophanta , ki mindig az eumorpidák családjából választaték, a’ világteremtő fölényt képviselte, és a’ mindenhatóság’ jelképeivel fénylett. A' világi főrendőr, — archon basileus — intést tön hagy : „Azok , kik magokat terhes bűnökkel terhelteknek érzik, távozzanak.“ Ezután kezdődtek a’ mysteriumok, vagy a' titkos tanok’ jelképes előadásai, mellyek kétfélék voltak : kisebbek és nagyobbak. Elsők közé tartozott a’ sirontúli létnek elyseum , és tartarus’ jelvében előadása , ’s az életutáni meg jutalmazás vagy büntetés. Itt taníttatok amaz Egyiptomból került hit, mellynek Plato is híve vala , hogy az emberi lelkek, mielőtt e‘ földi életre mennyből letaszíttattak, és a’test tömlöczébe zárattak , eredetileg daemonok voltak, ’s már akkor is halhatlansággal bírtak, mit jelen élet után is megtartandnak ; és a’ szerint, mint itt viselik magokat, az itt kimutatott erkölcsi tisztaságuk, vagy erkölcstelenségük által leendőek vagy örökké boldogak az elyseumban vagy boldogtalanak a’ tartatusban. A’ nagyobb mysteriamokban már taníttaték Pallas’ jelve alatt az egy istentöli hit, mikép ezt némelly egyházi atyák, pl. alexandriai Kelemen, Justinus, és Eusebius állítják , melly hitet maga a főpap élő szóval tanított; a' természet’ nagysága, rende, pompája, szépsége, és a benne rejlő terv’ egységéből merítve védvényeit, halált mondva azok’ fejére, kik a’ sok istent hívő nép előtt erről valamit szólni, ennek babonáját, vak hitét megtámadni merészelnék. Ezek így megesvén, eléállott a’ hérold, és ezen szavakkal : „Knox empaxu a' népet elbocsátá. Mit tesznek ezek? még ma sem tudjuk. A' philosephusi elméknek szép szöveg vala ezen titkos cultus a’ bölcselésre. Socrates ugyan, mikép tudva van, soha magát a’ mysteriumokba be nem avattatá, úgy ítélve, hogy : „A’ mi igaz, és életérdekes, annak nyilványnyal kell bírni, és mindenütt kell hirdettetni;“ de mégis, mikép már több helyen megjegyzettük, ő foga fel legjobban ezek értelmét, és e szerkesztő első olly rendszerbe, melly alapja vala a' tiszta észvallásnak. Minő védvényekkel élt e párnélküli bölcs, az athéni tömlöczben , körötte összegyűlt tanítvány jelölt? eléadja Plato legérdekesb dialógjában, Phaedonban; de legerösb védv vala e’ szilárd hite mellett, e nagy ember példásan dicső halála , mellynél szebbet az ősrégiségben nem találunk, mellyböl megtanulhatni, mi nyugalmas nagyságban hunynak el az igazak, elő-