Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)

Az észtisztelet roppant eredményei

89 és a lélek’ lényeg lesüli szemeit,és meghunnyászkodva ezt mondja: Nem tudom. De már ha mindkettő’ törvényeit kérdezed, mellyek e’ világban és eszünkben nyilvánulnak, elsőért illetőleg a’ világban lát­juk a’ harmóniát, melly összege, mint láttuk, az égtani, természet-, ész-, erkölcs- és széptani törvényeknek, kútfeje az egyetemes rend­nek , lelkünket illetőleg is, bár ennek lénye megfoghatlan; de alap­törvényei fölvehetők, minek ezek , mindennek kell lenni elégséges okának, továbbá : a’ föltételes dolgoknak egy föltétlen, vagy ab­solut lényben kell gyökerezniük, végül : csupán az lehet igaz, a-­­mi öszhangzó, a’ mi pedig ellenmondást rejt magában, igaz nem lehet. Ezen alaptörvények már valamint álltak eleitől fogva, úgy, mint az emberész’ axiómái, állandóak örökké, nem csak az érzéki, de még az érzékfölötti dolgokra nézve is. Axióma az is, hogy, ha reál dolgok léteznek e’ világon , kell léteznie ezek’ reál okának is, és ha van reál világ, kell lenni reál istennek is. És igy nem állhat a korphilosophiáknak az a’ tévelmélete, hogy : a' fölény nem más, ha­nem ennek csak szükséges ideája, de a’ melly valóságban nem léte­zik, mint tér és korban nem létezhető. Il­yen tévhit az is, hogy csu­pán mínmagunkban szemléli ezen idea a’ bennünk lévő istenit; nem áll az is, hogy : isten nem más, mint az isteni fenségre magasz­talt világ. A­ világban fennálló realismust tehát bármelly philosophia meg nem semmítheti; és amazt az áromszeres idealismusba bármelly szín­lett okokkal nem fulaszthatja. Állván a' realismus, rendületlenül kell állani annak is, hogy a’ reál lényeknek reál isten felel meg, nem pedig képzelt, a’ ki és teremtményei közt kell lenni szinte nem kép­zelt, hanem való viszonynak, és bár nem tökélyes harmóniának. Ana­log lény lévén , velünk, akarjuk nem akarjuk, hinnünk kell, hogy azon ész , és erkölcsi tökélyek’ forrása , mik bennünket a’ barmok’ fölibe emelnek , a’ fölényben fakad, s pedig végtelenül tisztább és nagyobb tökélyben ; mert a’ forrás soha nem lehet tisztátlanabb és alantibb a’ pataknál. Végül, ha reál és erkölcsi isten van, ennek kelle szükségkép gondoskodni arról, hogy et minden helyzetű és műveltségű népek , minden korban , és minden égalj alatt, felfogha­­tásukhoz képest, feltalálják, ismerjék és tisztelhessék. Ezek a józan ész­ axiómái, miket semmi ábrándos, és fel­hőbe járó sophismus le nem ronthat, és erejéből ki nem vehet, míg eszünk­ említett sarktörvényei állnak, míg szívünkre hallgatunk, és míg a’ történelmet szemeink elöl el nem vetjük. Ezekben gyökerez­nek istent és halhatlanságot soha egymástól el nem választó hitünk’ gyöktanai; miket szinte nem darabban , töredékesen , és külön , ha­nem öszhangba egyesítve kell felfognunk , mivel ezek egymást Hű­ségesen segítik, kipótolják és kiegészítik, miknek egyességiből me­rül aztán fel ama szilárd egyesített, és rendületlen védvény, mellyet mi harmonisticainak nevezünk.

Next