Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)

Bevezetés

az ént, az alanyiság’ alapját, az általános tárgyiság, vagy más szóval a’ nem-én , vagy a’ kültermészet’ hegyibe emelve, amannak egye­düli létet ada, emezt pedig, szerény alanyisága’ trónján ülve, meg­­semmité. Schelling ezt megsokallá; de azért az egyoldalú ideali­­smus’ édes mérgétől szabadulni még sem bírt; mert Fichter alanyi idealismusát tárgylagos idealismussá csavarta , mi ép annyi, mint fából készült vaskarika. Mert, ha valami ideale, az tárgyban nem szemlélhető; ellenben a’ mi tárgy és concret, az közelíthet ugyan az eszményihez, de ennek nevét nem bitorolhatja. Illy szorultságában mit tegyen Schelling, ki a’ fölényt saját művébe, a’ természetbe, a’ végtelent a’ végesbe , az általánost a’ viszonyosba , a’ szabadsággal biró és öröklétű lelket a' gépszeresbe zagyválta? mikép szabaduljon ki e' kelepczéböl ? A’ józan ész itt azt súgta volna, hogy hagyjon fel e’ világnézettel, melly úgy is képtelenségekre vezet, és minden józan fejben ellenmondásra talál. Nem ; a' német idealismus’ elve az: „criticisme ne recule pas.“ Szerinte is tehát állani kell az alanyi­ság’ elvének, ha mind a’józan logica’ elferdítésével is. Schelling te­hát az azonságtanban keresett védelmet, egyesítve, sőt — mirabile dictu! — egynek és azonnak mondva a‘ tudatot a’ léttel. A' tudatot a’léttel ugyan öszhangba lehet hozni, de azt állítni, hogy ezek egyek, és azonok , ez már csakugyan gúnyüzés az emberi köz ész­járással : mert hányszor megesik — hogy most az alanyiság’ imádott köréből példáért ki ne lépjünk — miként a’ gonosztevő tudja azt jól, hogy tilos az, mit ő most tenni nem irtódzik, még is ezen öntu­dattal ellenkezőleg cselekszik? Ámde ezen ellenvetésre, az alanyi­ság és azonság' hőse csak azt feleli, hogy : ,,a'jó és gonosz közötti különbség alanyi, ezek tárgylagosan tekintve, egyek és azonok, szabadság nem létezvén, ama különbség áll ugyan alanyilag, de tárgyilag nem. Ex ungue leonem ! „Úgyde, — kiált itt a’ még el nem ferdült józan ész — ez el­lenkezik a' tökélyes és tökéletlenrőli, jó és roszreli, véges és vég­­telenrőli, anyagi és szellemb­eli fogalmainkkal?“ Hegel itt vállat von, és nagy hidegen azt mondja : ,,A’ philosophia csak az által philoso­phia , hogy az értelemnek és józan észnek ellent mond, melly vi­szonyban a'philosophia’világa egy­általán fogva megfordult világ“ *). Illy drágalátos eredményeket szült az alanyisági philosophia, melly a’ fölényt, erkölcsi szabadságot, és személyes öröklétet, szó­val a’ végtelent beolvasztva a' végesbe, a' gépszeresbe, és a’ tiszta észvallási világnézetet alárendelve a természetphilosophiának, — melly hiszi, hogy a’ természet’ vizsgálata' segélyével még valaha annyira menend, hogy a’ természetben magában, és ennek elemi részeiben azoknak fő okát feltalálandja , — a’ metaphysicát földhöz ütötte, megsemmítette. Kritisches Journal der Philos. I. 1. 17.

Next