Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Az észtisztelet roppant eredményei
91 és a’ keresztyénség’ elterjedésére. De már a’ kétkedő bölcselők e’ rendkívüli eseményre ezt mondják : a' Krisztus istenfia volt, mi közemberek vagyunk; mi feltámadásának szemtanúi nem vagyunk, tekintélyre pedig az igaz bölcs mitsem ad , mert, mint Cicero is mondja: Philosophi non est testibus uti sed argumentis; azt is lehet gondolni, teszik hozzá, hogy a’ Jézus csak tetszhalott volt, kit a’ sírboltban Nicodemus’ aromái ébresztettek föl, ’s több e’ félék. Mivel tehát mi különben is most nem a’ positiv vallások’ terén, hanem a’ tiszta észvallás’ mezején állunk, lássuk a’ történelmi védvények’ két utolsó nemét, mellyek kétségtelenekké teszik e két nagy igazságot, hogy mind az ó, közép és új kori tényleges vallások, mind a’ legtöbb kitűnő bölcsek' egyező véleményei harmóniában állnak a’ lélekhalhatlanság' hitével. Positiv vallásokat illetőleg, mívelt és míveletlen népek bámulatosan egyesültek e’ hitben; sőt, mi itt igen sokat nyom, a’ míveletlenek még erősebben hivék ezt, mint a’félmíveltek. Ezekről mondja aztán Lucanus: Certe populi, quos despicit arctos, Felices errore suo ; quos ille timorum Maximus haud urget leti metus : inde ruendi In lerruin mens prona viris, animaeque capaces Morlis, et ignavum periturae parcere vitae. Tekintsük meg az ős, közép és új világ’népes vallásait : találunk a’hébereknél scheolt, a’ helléneknél hadest, a’rómaiaknál orcust, az aegyptusiaknál Amenthest, a’ cellák és scandinávoknál Valhallát, Hetát és Nifelheimot, a’ hinduknál Vadalánt, hivék a’ halhatlanságot a’ seythák , persák , a’ budha és a’ Zendavesta’ hívei. Kant ezen jelenetre mitsem ad , és ezt alanyiságnak tulajdonítja; de a’ nálánál jóval bölcsebb Cicero sokat, és ezt mondja : Confessio omnium populorum lex naturae putanda est. Valamint tehát a’ materialistáknak jó védvényül szolgálna az, ha a nemzetek’ vallásai mit sem tudnának az említett hitről , úgy nekünk ebbeli hitünk mellett nem kis erősséget nyújt a’ népek’ hitének ebbeli harmóniája. A’ kitűnő bölcsek és vallásalapítók’ egyhangú nyilatkozata is e’részben figyelmet érdemel. Oilman bölcselők tagadák a’ sírontúli életet, akik istent nem hittek, mint Leucippus, és Democritus; ha hittek is, mint Epicurus, csak árnyékisteneket tanítottak, és ollyakat, kiknek mi gondjaik sincsenek e’ világra , és emberekre. De már Pythagoras, Socrates, Plato, Zoroaszter, és mások öszhangba hozák a’ fölényben hitet a’ halhatlansággal, jelen életet a’jövővel , ép úgy mint Jézus , a’ ki tanítá , hogy a’ fölény nemcsak az élők , hanem a’ holtak’ istene is. II. Harmóniában áll a’halhatlanság’kivése az emberlélek’’ fenséges természetével és ebből folyó emberi rendeltetésünkkel, ú. m. az erkölcsiség által létesítendő fensőbb boldogsággal. Elsőt illetőleg, valamint a’ világot megtekintve, és eszünk’ elvitázhatlan törvény.