Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)

Az észtisztelet roppant eredményei

indulat’ heve , és ereje másfelé ragad. Különben az élet’ tengerén mindig csak ingadozunk, most erre, majd amarra vitorlázunk, és magunk előtt örök rejtelmek , ellenmondások maradunk. III. Harmóniában áll az isten 's halhatlanság’ hite a társalmi élet’ szépségével, 's békéjével is, melly ezek nélkül soha föl nem állhat. A’ múlt század’ végén egy ismeretes nemzetbeli ál­bölcselők föltevék e’ kérdéseket : Még akkor is nem teremne-e fa és gabona, ha Wisnu, és Vizlipuzsiban hinnénk? és még: Lehet-e attól tartani, hogy hiányt szenvedene a­ polgári kormány engedelmes polgárok­ban , ha a népek a’ vallás’ lidérczeitöli félelemtől megszabadulnak ? Borzasztóan felelt e’ kérdésekre a’ nyomban bekövetkezett forrada­lom, mellyben kifáradtak a’halálgépek a'jó és engedelmes polgárok legyilkolásában, és annak bebizonyításában, hogy a’ népeket so­­phismákkal nem, csupán vallásos érzelmeik’ erejével lehet s kell féken tartani. Nérói ötlet az, és nem más, rémvilágitásban mutatni a’ polgári életet, és elperzselni akarni ama’ vékony fonalakat, mik még bennünket, föld­ fiait, a’ fensőbb világhoz kötnek, az isten, ’s a’ sírontúli lét’ hite által. Ti, a’ kik ezen hamis szín alatt, mikép a’ babona és ábránd­­szülle vallások eleitől fogva tüzes ostorai voltak az emberiségnek, leverői a’ józan észnek, elbutítói a’ népnek, és a’ világélvezet’ el­­rontói, gondolkoztatok-e arról valaha , mi iszonyú merényt akartok elkövetni a’ népekkel, midőn azon életvezért gyanúsítjátok előtte, melly, miként már följebb említém, tetőpontja minden életbölcseség­­nek? Hát egy vonalon állanak a’ babona és a’ tiszta észvallás? Ba­bonát hivő, és lidérczektöl rettegő gyermekek volnának-e a' világ’ legnagyobb bölcsei : Socrates, Plato, Cicero, olly korban élők, mellyben Athen és Romában tetőpontra hágott a’ philosophiai mí­­veltség ? és a’ kik ismerve az emberi természetet, átlátták , mi mé­lyen gyökerezik a’ vallás az emberi szívben, és hogy a’ ki ennek gyökereit ki akarja tépni, Nerónál kegyetlenebb, Herostratusnál iszo­nyúbb. Ha szemeitek vaksággal verve nem volnának, látnátok, milly kiszámíthatlan áldott gyümölcsöt terem a’ tiszta vallás’ élőfája titok­ban minden nap ! Az isten , és a’ jutalmazó öröklét’ élő hite teszi a’ kalyibák’lakóit csöndesekké, elégültekké; ez tartóztatja sokszor visz­­sza a’ bűntettektől a’ vérengezők’ kezeit, ez ad fegyvert az érzéki­ség’ ostromában a lelkismeret, és ész’ kezébe, ez enyhíti a’ két­­ségbe-esettek’ fájdalmait, elűzi lelkök’ egéről a’ jövő rémképeit, tartóztatja hogy únt éltöknek véget vetni ne siessenek. Sőt egész nemzeteket szelídekké tesz, vitézekké és a’ felsöség iránt engedel­­y­mesekké, kik a’ fölény' képét találják fel jó fejedelmeikben, hiszik állhatatosan, hogy a’ világ' kormányát nem a’ vak véletlen, hanem atyai kéz tartja és igazgatja. Tehetne-e annyi jót egyetlen népem­berével iskolai bölcseségtökb egész zsibvására, mint a mennyi üdvöt

Next