Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Az észtisztelet roppant eredményei
közöl minden nap ama’ jó anya, a’ vallás, a’ sophismusba még nem merült emberiséggel ? Parthenoni előadásom nem tiltja, hogy a’ széplelkü bölcselők’ jóltalált föstvényeit annak falaira ne aggassam; és Gellertnek következő példázatát itt fel ne hozzam , mellyben egy szabadelmü király beszélget hívő és kegyes tábornokával ekképen : K. Dicsérem benned , hű tábornokom ! Nyíltságod , és hős vitézségedet. Csupán egy szennyfolt van jellemeten . • A’ szent babona ; kérlek , hagyd el azt. T. Nem , felség ! ezt el nem hagyom soha. K. Még akkor sem , ha én parancsolom ? T. Nem, isten egyedül szívemnek ura ! Minden király sem vehet erőt. K. Nem ? de hátha én értednek ura Volnék , ’s függene tőlem lételed? T.állom, tőled függ : e’ fő kincsemet Nem egy csatában érted, fejdelem ! Már veszélynek , mint szolgád, kitevém ; Istennek most ez áldozva legyen. K. Balga ! hát ha ez nem is létezik ? T. Akkor én leszek fő gonosztevő. Tudd meg, ha ő nincs, nincs fejdelem is . Ő a’ királytrón’ legfőbb gyámora. És hiszem , ekkér éreznek velem Hadtestem’ ezer vitézfiai. Hagyd el hát, felség ! rémes elvedet. Jegyezzük meg e’ hívő tábornok’ ezen észjárásán, hogy nyilatkozata nem mindenben helyeselhető. Mert midőn ő a’harezfiakban legelső tökélyt, az engedélyt mint látszik egyedül az isten ’s halhatlanság’ hitére építi, ’s ettől föltételezi, mellőzni látszik ugyan akkor a’ föltétlen parancsoló törvény’ erejét, melly áll akkor is, ha sem isten, sem öröklét nem volna. Hála a’ morál’ átalakítójának, Kantnak, hogy e'nagy igazságot, és föelvet első ő hozta létre, és az erény’ forrását ez által csalhatlanúl megtisztította. A’ törvénytisztelet legelső erény, melly a' kikben megvan, és működik, illyenekben fénylik amaz legnagyobb fényében és erejében. A’ tökélyes erény nem egyéb mint kizárása az önzésnek, önfeláldozás, örök hűség ez a’törvény’ parancsa’ irányában , nem pedig alkudozás a’jelen , és jövő jutalmakkal. Tenni kell itt, nem előre számítgatni , különben gépekké válunk, mik nem forognak, ha csak előre meg nem olajoztalak. Főleg olly korban, minő, fájdalom! jelenkorunk, mellyben az önzés, és hiúság’bálványai ülnek a’ trónon , tiszta önzetlen erényt kell tanítni, nem ollyat, melly olly tisztátlan kútfőből származik, minő az aljas haszonlesés. Kivált harezfiakban legelső a’ törvénytisztelet, és a’ kötelességérzet; mert az isten’ ál félelme, miként Kant helyesen megjegyzi, azért erőtlen az emberekben, hogy ezek sejtik ugyan , hogy a’ fölény’ erejének ellent nem állhatnak; de azt, hogy