Dr. Zlamál Vilmos: Az állattenyésztés fontossága s jelenlegi állása Magyarországban (Értekezések a természettudományok köréből, 1/3., 1867)
4 ZLAMÁL VILMOS. Népeink legnagyobb része megfoghatlan közönyösséggel viseli az isteni gondviseléstől rámért balsorsot, s keleti fatalizmusában tétlenül nézi végpusztulását ; míg mások megint ama régi hírben lelnek némi vigasztalást, hogy Magyarország a földmivelés és marhatenyésztés tekintetében, mindig gazdagon megáldott ország volt, s azt jelenleg is tényként elfogadják, jóllehet saját háztartásában csaknem mindenki ellenkezőjét érzi ezen dicsőített dúsgazdagságnak. Bizonyos tekintetben honunk meg is érdemli ugyan, hogy „állattenyésztő“ országnak neveztessék, s e tulajdonságot — a szó általános értelmében — most sem lehet tőle elvitatni, mert valóban a gazdasághoz szükségelt állatok minden nemeit tenyészti. — De ha az „állattenyésztő“ előnevet a szó szorosabb értelmében vesszük, akkor azzal azt akarjuk mondani, hogy az ilyen ország az állattenyésztésben a tökélynek bizonyos fokát érte el, mely ötét e tekintetben sok más országtól megkülönbözteti s egyszersmind azok fölött kitünteti. Váljon pedig mily rangot foglal el honunk az állattenyésztő országok között ? Azt a következő sorokban bővebben akarom fejtegetni. A termelés minden neménél azon kérdés merül fel : először, hogy mennyi, másodszor minő termékek szolgáltatnak ? minélfogva az állattenyésztésre nézve is e két kérdést kell fejtegetnünk, s mivel honunk jólétének majdnem egyedüli kútforrását a földművelés s annak alapja az állattenyésztés képezi, e szerint ki kell mutatnunk, hogy állattenyésztésünk mennyiben felel meg a nemzetgazdászat kívánalmainak? Állattenyésztésünk mennyiségre nézve. Ha állattenyésztésünk mennyiségbeli eredményét csak önmagában vesszük , s minden összehasonlítás nélkül a voltaképi létszámot jegyezzük fel s akkor bizony igen nevezetes összeget fogunk kimutathatni, kivált ha e kimutatás alapjául az 1857. évben foganatosított számlálást vesszük, mely idő óta pedig a négy év folytán (1861-től 1865-ig) szakadatlanul s jelenleg újra dühöngő marhavész, s az 1863 - 1866. évbeli ínség a mindennemű háziállatok létszámát tetemesen leszállította.