Kalauz - A közmiveltség és irodalom terén, 1865 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1865-01-15 / 1. szám

-ttr JEIOllzetesi ár* l Egész évre 8 frt. — Félévre 4 frt. — Negyedévre 2 frt. — Egyes szám ára 40 kr. III-ik évfolyam 1-ső fele. 1. szám. Pest, 1865. Január 15. Vrancsics Antal. i. Volt idő a magyar nemzet életében , mikor min­denki, lett volna bár a büszke palota, vagy az ala­csony kunyhó szülöttje; állott legyen bár az emberi intézmények legmagasabb polczán, vagy mint igény­telen napszámos nyújtott segédkezet ama roppant épületnek — melyet nemzeti létnek neveznek — felépítéséhez : szentebb kötelességet, magasztosb hi­vatást, munkásságának magasabb czélt nem ismert, mint ezen, apáink vérével szerzett hazát nagygyá emelni, s ha kellett érette meghalni. Az idők azóta teljesen megváltoztak, a viszonyok átalakultak , egé­szen más nézetek jutottak érvényre, és ha néha a mai kor jobb érzésű gyermeke fel fel lelkesül a múlt száza­dok nagyszerű eseményeinek olvasásánál, kisszerű nézetkörének világánál inkább csodálni, de követni nem tudja azok példáját. Nagy idők, nagy emberek! * * * Vrancsics, vagy mint magát később, hogy nevét könyebben ejthesse ki a magyar, irá vala : Verancsics Antal született 1504. május 29-én Sebenicóban Dal­matának egyik nevezetesebb városában. Ősei több századon át Bosniában laktak, s valahányszor csak alkalom mutatkozék — mint ezt a történelem nyíltan bizonyítja dicső Nagy Lajosunk korában — a magyar korona érdekében mindenkor hősileg kitünteték ma­gokat, és csak akkor, mikor Bosnia hűtlenség és áru­lás következtében török felsőbbség alá jutott, Horvát­országba menekültek, honnan azonban csak hamar a tengerpart felé költözvén , a nevezett városban tele­pedtek meg. —Velencze •— melynek hatalma alá Se- benico ez időben tartozott — nemesekül ismerte el a Vrancsicsokat, kik — korán magokévá tevén az olasz miveltséget — tagadhatlanul a mondott város művel­tebb, tiszteltebb polgárai közé tartoztak. Atyja Fe- rencz, anyja Statileo Margit, Statileo Mihály traui polgár leánya vala, s igy Antalunk mind az olasz nyelvet atyja, mind az illírt anyja után anyai nyelvé­nek mondhatá. Vrancsics Antal már mint gyermek Trauba kül­detett anyai nagybátyjához Statileo Jánoshoz, kitől első oktatását nyerte, de mikor ez a szintén traui szü­letésű s II. Ulászló magyar király udvarában nagy tekintélyű férfiú Beriszló Péten^veszprémi püspök ajánlatára Magyarországban nyert- hivatalt’: ismét visszakerült Sebenicóba az atyai házhoz, hol megkez­dett elemi tanulmányait, főkép a» latin és’görög nyelv­ben, szép sikerrel folytatta. Az ónba re-csak igen rövid ideig maradhatott az atyai -háznál, mert már mint tiz éves gyermek nevezett nagybátyját Statileo Jánost Magyarországba követte, ’) ki részére a scardonai káptalannál kanonokságot eszközölt ki aCkirálynál, és őt Beriszló Péter veszprémi püspök udvarába besze­rezte. Beriszló Péter ez idő tájban Magyarhon nem csak legjelesb főpapja , de“ leghősiesb vitéze s tiszte­letre leginkább méltó fia volt, kit -II. Ulászló király érdemei méltánylásául Horvát-, Dalmát- és Tótország bánjának, valamint vránai perjelnek is nevezett ki, ugyan e főpap a hozzá igen sokszor intézett pápai levelekben „Magyarország alkirályának^ hivatik, valószínűleg azért, mert mint bán az ország első nagyja gyanánt tekintendő. -) 1514-ben mikor Vrancsics Antal Veszprémbe érkezett, a pórháború dühöngött az országban, Beriszló dandárával szinte felparancsoltatott a bodrogi táborba Dózsa és czimbo- rái ellen, az ifjú Vrancsics ott volt vele, és elgondol­hatni minő benyomást gyakorolhattak a fiatal szívre a pórok, a ráczok kegyetlenségei. Negyven évvel utóbb * 3 i) Vannak, kik úgy hiszik, hogy Verancsics Antal csak meglett férfiú korában jőve Magyarországba, véleményöket öcscséhez Mihályhoz adott levelére alapítván , melyben irja magáról : „In Hungáriám adulta iám aetate adductus“ de mivel a Dózsaféle pór lázadásról azt mondja : én jó részét e dolgoknak szememmel láttam, mint igen helyesen meg­jegyzi nagy történet-búvárunk Szalay László az ,,adultus“ szó alatt csak serdülő, nem felserdült kort kell értenünk. Lásd Szalay igen jeles értekezését ,,Verbőczy István és Verancsis Antal“ a ,,Budapesti Szemle“ első kötetébeu 165. lap. 3) Lásd c nagy férfiú tetteit bővebben a ,,Religio“ czi- niü tudományos folyóirat 1854. évi 50 és köv. számaiban, az általam közlött ,,Avránai perjelség története“ czimü érte­kezésben. I KALAUZ A KÖZMIYELTSÉG ÉS IRODALOM TERÉN. (Megjeleli mindéit hó 15. és utolsó napján.)

Next

/
Thumbnails
Contents