Szász Károly: István vezér. Tört. dráma 5 felvonásban - Magyar történeti színműtár 2. (Budapest, 1893)
TÁJÉ KO ZÁS ÚL. Túzberki Kóczán Ferencz 1887. jan. 6-án kelt alapító levelében 12.000 forint alapítványt tett oly czélból, hogy kamatjából 100 drb arany adassák évenként a pályatársai közt legjobb történeti színmű szerzőjének és 2000 frtot, melynek évi kamataiból e pályázat bírálói díjaztassanak. Ehhez képest az akadémia évenként a pályázó színművek tárgykörét akkér jelöli ki, hogy e korok kisebb korszakokban, az ősmondákon kezdve, az egész magyar történelmet felöleljék 1848-ig. Csak akkor áll szabadságában az akadémiának, korszak kijelölése nélkül is, általában magyar történeti színművekre tűzni ki a jutalmat, ha a korszakok chronológiai rendben egyszer már kitűzöttek. A színművek lehetnek tragédiák, vígjátékok és középfajú drámák; a mondás alapon írt színművek ép úgy nincsenek kizárva a pályázatból, mint a csak történeti hátterűek. Súly fektendő a színszerűségre, a verses forma előnyéül tekintetik a műnek hasonló vagy közel hasonló társak fölött. A jutalom a viszonylag legjobb műnek is mindig kiadatik, mégpedig megosztatlanul. Ha egyetlen pályamű sem érkezik, a ki nem adott jutalom a következő évihez csatoltatik. Ha valamelyik évben a jutalom, sikerültebb pályaművek nem létében, oly színműnek adatnék ki, mely a bírálók véleménye szerint nem áll irodalmi színvonalon.