Gabányi Árpád: Pogány magyarok. Tört. szinmü 4 felvonásban - Magyar történeti színműtár 3. (Budapest, 1893)

Tájékoztatásul

TÁJÉKOZÁSÚL. Túzberki Kóczán Ferencz 1887. jun.­0-án kelt alapító levelében 12.000 forint alapítványt tett oly czélból, hogy kamatjából 100 drb arany adassék évenként a pályatársai közt legjobb történeti színmű szerzőjének és 2000 frtot, melynek évi kamataiból e pályázat birálói díjaztassanak. Ehhez képest az akadémia évenként a pályázó szín­művek tárgykörét akkér jelöli ki, hogy e korok kisebb kor­szakokban, az ősmondákon kezdve, az egész magyar tör­ténelmet felöleljék 1848-ig. Csak akkor áll szabadságában az akadémiának, korszak kijelölése nélkül is, általában magyar történeti színművekre tűzni ki a jutalmat, ha a korszakok chronológiai rendben egyszer már kitüzettek. A színművek lehetnek tragédiák, vígjátékok és közép­­fajú drámák; a mondás alapon írt színművek ép úgy nincsenek kizárva a pályázatból, mint a csak történeti hátterűek. Súly fektendő a színszerűségre, a verses forma előnyéül tekintetik a műnek hasonló vagy közel hasonló társak fölött. A jutalom a viszonylag legjobb műnek is mindig ki­­adatik, még­pedig megosztatlanul. Ha egyetlen pályamű sem érkezik, a ki nem adott jutalom a következő évihez csatoltatik. Ha valamelyik évben a jutalom, sikerültebb pálya­művek nem létében, oly színműnek adatnék ki, mely a bírálók véleménye szerint nem áll irodalmi színvonalon.

Next