Endrei Zalán: Ilona királyné. Tört. tragédia 5 felvonásban - Magyar történeti szinműtár 5. (Budapest, 1898)

Tájékoztatásul

TÁJÉKOZ ÁSÚL. Túzberki Kóczán Ferencz 1887. jun. 6-án kelt alapító levelében 12.000 forint alapítványt tett oly ezérből, hogy kamatjából 100 drb arany adassék évenként a pályatársai közt legjobb történeti színmű szerzőjének és 2000 frtot, melynek évi kamataiból e pályázat bírálói díjaztassanak. Ehhez képest az akadémia évenként a pályázó színmű­vek tárgykörét akkér jelöli ki, hogy e korok kisebb korsza­kokban, az ő­smondákon kezdve, az egész magyar történel­met felöleljék 184­8-ig. Csak akkor áll szabadságában az akadémiának, korszak kijelölése nélkül is, általában magyar történeti színművekre tűzni ki a jutalmat, ha a korszakok ch­ronológiai rendben egyszer már kitűzöttek. A színművek lehetnek tragédiák, vígjátékok és középfajú drámák; a mondás alapon írt színművek ép úgy nincsenek kizárva a pályázatból, mint a csak történeti h­átterűek. Súly fektetendő a színszerűségre, a verses forma előnyéül tekin­tetik a műnek hasonló vagy közel hasonló társak fölött. A jutalom a viszonylag legjobb műnek is mindig kiadatik, még­pedig megosztatlanul. Ha egyetlen pályamű sem érke­zik, a ki nem adott jutalom a következő évihez csatoltatik. Ha valamelyik évben a jutalom, sikerültebb pályaművek nem létében, oly színműnek adatnék ki, mely a bírálók véle­ménye szerint nem áll irodalmi színvonalon, ugyan a tárgy­kör mindaddig újra kitűzendő, míg a jutalmat oly színmű nem nyeri, mely megüti az irodalom színvonalát. Ha már négy-öt oly színmű jutalmaztatott, melyek leg­alább az irodalom színvonalán állanak. Magyar történeti színműtár a Kóczán-alapítványból czím alatt egy gyűjte­mény indítandó meg (I., II., III. stb. kötet megjelölésével a czímlapon), melyben az így jutalmat nyert színművek ki-

Next