Kritika 19. (1990)
1990 / 1. szám - M. G. P.: Hegedűs a háztetőn
Itt nyüzsög az egész belügy . .. nagyon izgatottak — somolygott mandarin-arcával Komlós János a Hegedűs a háztetőn főpróbája előtt a dohányzóban. Pánik a főpróbán. Pánik az engedélyezés körül. Hivatalnokok pánikja és a főpróbahiénáké. Utóbbiak bejutni szerettek volna a nézőtérre, előbbiek kijutni a musical főpróbájáról. Mitől féltek a hivatalnokok? Attól talán, hogy Auschwitzot járt nyugdíjasok a zenés darab hatására föltépik a székeiket, s cséphadaróvá átalakítva kitódulnak a Nagymező utcára? Néhány előadás után betiltották a darabot. Szabatosabban: lekerült a műsorról. Nem tudni pontosan, mikor. Képtelenség dokumentálni az adminisztratív beavatkozást, ezen időszak tiltásai írásos beség nélkül történtek. Egy szakszervezeti munkásakadémián ez idő tájt előadást kellett tartanom a „mai magyar színházról”. Javasoltam, inkább beszélgessünk. Válaszolok bármely kérdésre. Máris magasban egy kéz. - Azt mondja meg az elvtárs, miért tiltották be a Hegedűs a háztetőn-t? - Szívesen megmondom, ha megmondja, miért mutatták be! Jerry Bock musicalja 3242 előadásával (bemutató a New York-i Imperialban 1964. szeptember 22.) 1970-ben a Broadway történelmének leghosszabb sorozata címét nyerte el, valamint a Tony-díjat, hozzá a New York-i színikritikusok díját. Húszmillió dollár hasznot hajtott Broadway-bemutatója, további tízet Amerika-szerte tartott tájelőadásai, az úgynevezett nemzeti turné. Egymillióért vették meg a lemezjogokat, kétmillióért a filmjogot. Világszerte bemutatók követik: Londonban (1967. február 16.) 2030 előadást ér el. A New York-i Tevje, Zero Mostel helyett itt Topol az anatevkai tejesember, filmen is ő alakítja. (Percsik szerepében egy magyar: Éles Sándor). Mi félnivaló van a musicalban? 1970-ben Berlinben láthattam. A Komische Operben Walter Felsenstein egyik legutolsó rendezéseként alig játszották, ugyanis Kelet- Berlinben ugyancsak betiltották, de hogy a közönség is kielégüljön, és az ideológiai éberség se maradjon éhen, havonta egyetlen alkalommal mégis adták. Képzelhető a jegyekért vívott gyilkos harc. Betűtök igénybe vettek minden összeköttetést, hogy bejuthassanak az ideológiai dugáru előadásához. Felsenstein előadása szép volt, méltóságteljes és unalmas. Chagall modorában készült a díszlet háttere, gyertyák fénye világította meg a két oldalszínpadot, ahol menórák, roppant gyertyatartók hangsúlyozták a vallási jelleget. Felsenstein zenei ízlését kevéssé elégítette ki Bock muzsikája, kiegészítette hát a partitúrát régi héber dalokkal. A dalok szépek voltak, mély átéléssel énekelték mindegyiket, nem lévén azonban közük a cselekményhez, kínzó unalmat terjesztettek a filoszemita színházi koncerten. Mi a csudának aggódtak ettől a szépelgően vallásos érzelgősségtől? Joseph Stein és Sheldon Harnick, a két Broadway-darabcsináló Sólem Áléchem elbeszélését vitte színpadra. Tevjét az egykori magyar fordítás Tóbiás, a tejesembernek címezte. Érzelmes kisvárosi életképek a zsidó közösség mindennapjaiból a pogromok fenyegette egyszerű iparosok életéből. A Broadway-iparosok hibátlanul működő cselekményt készítettek Áléchemből. A cselekmény Brechtre emlékeztet. A Mutter Courage-ben egy történelemre vak asszony sorra veszíti el fiait. A Hegedűs a háztetőn- ben egy történelemre vak, egyszerű tejesember sorra veszíti el leányait. Nevezhetjük ezért Butter Courage-nak. Mire tiltani való akad az érzelmes történeten? Egyszerű a válasz, de nem fejthető meg színházi kérdésként. Az első amerikai bemutató sikere 1964-től 1973-ig tartott szakadatlanul. Sikere lepipálta HEGEDŰS A HÁZTETŐN az addigi legkitartóbb Broadway-szériát, a Life with father című megkönnyeztetőt. Szorgalmas, rendes kisemberek gyöngéd ábrázolását kapta a közönség, egy fenyegető külső éri megszaggatja álmaikat, bevérezi szerelmüket, és földönfutóvá teszi őket a kegyetlen történelem. Miért kell ettől félni? Hagyni kell sírni a közönséget. A Broadway-széria közepén (1967. június 6.) kirobban Izraelben az úgynevezett hatnapos háború. A Közel-Kelet történelme belesegített a Broadway-sikerbe. A darab főszereplője szelíd amerikai hazafias érzelmességgel védelmezte a saját házát és családját, hirtelen hőssé vált. Tevje egyszerű kisemberből zsidó nemzeti hőssé alakult át a színpadon. Ettől féltek a Nagymező utcában és az Unter den Lindenen megríkató darabot betilták? Nem ettől, hanem attól, hogy kiderül, a megbonthatatlan nemzeti egység nem jelent egyhangúságot. Magyarországon nincs zsidó kérdés. Ha nincs zsidó kérdés, nincs antiszemitizmus sem. Ha pedig nincsenek antiszemiták, nincsenek zsidók sem. A magas polcra vergődött politikus struccok irányította tűzön-vízen át egységnek nem volt szabad kilyukadnia, kínos lett volna, ha kiderül: az egység ellentétekből szerveződik. Egy zenés darab a Fővárosi Operettben megpendíti a zsidó kérdés témáját, még ha a századelő Oroszországának pogromok szaggatta idejét regélve-dalolva világgá. Mivel olyan politikusok őrködtek a nemzeti egység fölött, akik az egyszeri városba látogató paraszt példájára, akit elvittek az állatkertbe, s amikor megmutatták neki a zsiráfot, fölkiáltott: Ilyen állat nincs! - úgy határoztak: nincsenek ellentétes érdekek, nincsenek felekezeti, etnikai, ideológiai, politikai ellentétek. Hogy hova vezetett ez a körültekintés, tapasztalhatjuk nap mint nap. A Fővárosi Operettbéli Tevje előadásához pedig a hivatal megkapott minden garanciát: a magyar őserőt szakelőadó nagy tragikus, Bessenyei Ferenc játszotta a főszerepet, gyönyörű hanganyagával és kardalosi, valamint magyar nótázási gyakorlatával. Túri Dani a zsinagógában. A Dúvad pajesszal. A maceszevő Bánk bán. Az előadás szereplői lábukat nem a színházi anyaföldön vetették meg, hanem színes szirupon csúszkáltak. Negédes, könnyfacsaró, elbírhatatlanul giccses előadás jött létre, csupán Bessenyei emberi-színészi bája, medve kedvessége és szelíd derűje, valamint Petress Zsuzsa sokszor elfelejtett színészi ereje fénylik ki a melasztömbből igazi művészi értékével. Az előadást így is lezavarták a színről, hogy néhány év múltán, amikor a fejvesztett kulturális irányításnak már nem maradt ereje magateremtette ideológiai tyúkszemekkel bajlódni, ismét színre kerülhessen a Nagymező utcában, kielégítve a kiapadhatatlan nézői érdeklődést. És most a Hegedűs a kaposvári színház tetején telepedett meg. Mit keres egy cionista musical Somogyban? Cireszes havenolók azon a színpadon, ahol nem alázatos szolgái a nagyérdeműnek, hanem néhány lépéssel ízlése előtt járó, kitartó nevelés? Tartottam ettől a bemutatótól. Nem üldözöttségem szorongásai keltettek ellenérzést bennem. Ízlésem fintorgott tőle. Nos, a színészként népszerűségre szert tett Bezerédi Zoltán második rendezéseként lecsapolta a színpad mesterséges műkönnyeit, kifogta az érzelgős sóhajokat, és szellemléptekre késztette a Broadwayn működésbe szerelt színpadi szerkezetet.Elvetette a kézenfekvő chagalli álomszerűséget és mesevilágot a szcenírozásban. Menczel Róbert lapozható falapokból és faszerkezetekből konstruálta meg a sokváltozó díszletet. De ez nem a színpadi mesegügye leporellója: szikár és gyakorlatias alkatrészek áll össze a kép, az orosz paraszti kékek parasztházak oldalán; s hogy Chagall jiddi mesevilágánál jobban vonzotta az orosz konstruktivizmus, ezt diszkrét szemtelenséggel jelzi a középpontban elhelyezett torony, Tatlinnak a III. Internacionálé emlékmű-idézete. Ismerve a hazai anyagbeszerzési nehézségeket, nem tudom, mivel tudta helyettesítve elhitetni a nézőkkel Szakács Györgyi, hogy a színpadi zsidók népviseletben vannak: eabardint és méltóságteljes atlaszselyemkabátot hordanak. Néprajzi ihletésű az előadás. Komor tömeg fordul szembe a nézőtérrel. Ez nem az édesgő színház olcsó könnyekre pályázó bájolgása, hanem ugyanaz a férfias, fogakat összeszorító, a jelenségekkel farkasszemet néző, ábrándtalan realizmus, amit megszerettünk a kaposváriaktól. Bezerédi képes megszervezni a musical szövevényes gépezetét, képes kikerülni a könnyek szavát, a pihegő érzelmességet. Kemény, pontos, szikár előadása azonban nem takarítja meg a mély érzelmeket és a szenvedélyt. Bezerédi nem úgy rendez, ahogy a rendező-rendezők, akik zsanírokat, díszletomlásokat rendeznek színész helyett. Nem terelgeti rossz pásztor módjára a lámpanyájat. Embereket kér a szín-padra. Így lesz a zsidó musicalből magyar dráma, emberi dráma a zenés pityeregtetőből. Nem céloz Erdélyre, nem céloz semmi karórád,hoz igazított időszerűségre. Többet és mélyebbet tesz ennél: arról az aggodalomról beszél előadása, ami közös szorítása mindenkinek, akit félti családját, szeretteit, munkáját, házát, otthonát. A kaposvári előadás arról vall: joga van mindenkinek az élethez. Bezerédi szaktudása és színészi ravaszsága nemcsak abban anyagszerű, hogy olyan muzikális és szép hangú, nagy tehetségű színészeket, mint Molnár Piroska, legjobb, legérzékenyebb formájukba csal be, hogy az extravagáns megjelenésű Helyei Lászlóból kicsikarja az emberi kedvességet, hogy mértékkel alkalmazza Pogány Judit áradó humorát és karikírozó készségét... Szalma Tamást fölszabadítja, segít a társulathoz frissiben szerződött Varjú Olgának a beilleszkedés kínjain túlesni, hogy egy olyan tehetséges epizodistának, mint Lugosi György, súlyos és méltóságteljes alakításra ad alkalmat, de arra is van fortélya, hogy amikor Bal József egyetlen szólóját adja elő, zsebkendő-elővarázsoló bűvészmutatvánnyal terelje el a közönség figyelmét az erősen korlátozott képességű tag leküzhetetlen hiányairól, és mellé adja a csille szemű és csillogó tehetségű Magyarokat; olyan erős sugárzással vesz részt partnere m gánszámában, hogy azt a látszatot kelti, mintha az is színész volna. A Hevesi András vezényelte zenekar és a színház lelkesen éneklő fiatal színészei mind sokat tesznek azért, hogy a Broadway-vazelin helyett megjelenjen a színen — ne a hiteles libazsír, hanem a magyar disznózsír. M.G.P- KRITIKA 2