Kritika 38. (2009)

2009 / 1. szám - Horváth Csaba: Csak a halál meg a Champions League. Esterházy Péter: Semmi művészet

2009. január Csak a halál meg a Esterházy Péter: Semmi művészet - És te is csak szóból vagy. - Hát erről most ne cseréljünk eszmét, kisfiam. E­sterházy Péter új könyve több szempontból is paradig­­matikus, mert önmagán túl is az életmű jelenlegi helyzetét és problematikáját reprezentálja. Folytatódni látszik az a Javított ki­adás utáni tendencia, melyben a kritikusok egy része udvariasan fa­nyalogva várja az újabb nagy köny­vet, a másik fele pedig nem a meg­jelent könyvre, hanem az író sze­mélyére vagy az irodalmi intéz­ményrendszerben elfoglalt helyére reflektál. A felemás fogadtatás egyik oka mindenképpen az, hogy a kritika és az irodalomtörténet is Esterházy műveit elsősorban az újítás para­digmáján keresztül ítéli meg: a Ter­melési regény, a Bevezetés a szép­­irodalomba, a Harmonia Caelestis esetében a pozitív fogadtatásnak nyilvánvalóan részét képezte a szövegek újító karaktere. És az is, hogy a műveket üdvözlő kritika eszközei alkalmasak voltak ezek­nek az újításoknak a le­képzésre. Amikor 1985-ben az anya halálát tematizáló A szív segédigéinek végén Esterházy Handkéval szólva azt ígérte, hogy mindezt még egyszer megírja pontosabban is, senki nem gondolta vol­na, hogy beteljesíti ezt az ígéretet. A Szív segédigéi felül futó szövegének utolsó mondata - AMI­KOR VALAMELY MŰVET ÍRUNK, LEGUTOLJÁRA TUDJUK MEG, MIVEL IS KEZDJÜK: AZ ATYÁNAK ÉS FIÚNAK - a Szentlélek kihagyásával éppen a szö­veg befejezhetetlenségére utalt. A szöveg létrejöttét a meg­nyugvás hiánya teszi lehetővé, a szöveg képe, az alsó és felső szin­tek szétválasztottsága pedig a har­mónia hiányát tükrözi. A Szív segédigéi helyzete kettős: a posztmodern szöveget a szemé­lyesség, az anyasiratás tematikáját pedig az irodalmi nyelvhasználat kliséivel való szembefordulás ár­nyalja tovább. A Harmonia Caelestis és a Javí­tott kiadás alapján elmondható, hogy Esterházy életműve során nem pusztán felépít családi fogal­makban megképződő léthelyzete­ket, hanem folyamatosan át is ér­telmezi azokat. A Javított kiadás nem pusztán a Harmonia Calestis apaképét értékeli át, hanem csu­pán családi összefüggésben a fiú­ság fogalmát is: a Harmonia Cae­­lestisben felépített és elsiratott apa­figura a Javított kiadásom meg­fosztja a fiút attól a lehetőségtől, hogy annak az időfolyamatnak a része legyen, melyben a fiúkból apák lesznek, hogy nekik maguk­nak is fiaik legyenek. Az ideje van hitelessége inadekváttá válik, s az ebből fakadó egzisztenciális ma­gány nem az apa, hanem az apa­kép elvesztésével teljesedik ki. Az apa alakja a Harmonia Cae­­lestisben a már nem gondoskodó, de még jelenlévő Istent idézi, a vi­lág középpontját, akinek a kapcsán az is megállapítható, hogy az Isten hiánya pontosan Isten-alakú. (HC, 315.) Nem véletlen, hogy az Itt mindenki szolga, szolgát csináltak mindenkiből csak a maga édes­apjából nem csináltak szolgát, az egy piedesztálon áll, ahhoz nem tudtak hozzá se nyúlni... (HC 631.) mondat fordított előjellel tér vissza a Javított kiadásban: 631. 0. ...csak a maga édesapjából nem csináltak szolgát... De, azt. Javí­­tott kiadás, 112. old.) S a Semmi művészet anyaalakja nem pusztán családi szinten foglal­ja el azt a helyet, amit az apáé a Ja­vított kiadással elveszített. Az anya figurájában az a le nem rombolt il­lúzió jelenik meg, hogy a centrum­ban álló, az etika dualizmusán, a nyelv által irányított gondolkodá­son túl elhelyezkedő nőalak nem pusztán létrehozza, hanem megha­tározza a létet. Akárhogy is, amikor kinyitjuk a szemünket, az ő arcuk tölti be az egész látható teret. A világot. S az anya mint olyan, biztosan túl van jón és rosszon: számomra anyám abszurditása olyan, mint Kertész Imrének a koncentrációs táboré, természetes, mert így ismertem, is­mertük meg a világot. (Semmi mű­vészet, 25. old.) S ez az alak saját szabályrend­szert, nyelvet hoz létre, így meg­kérdőjelezi a férfiak nem komoly, csak komolykodó, valójában infan­tilis világát, ahol ugyan az Úristen is spíler, de az anya az, aki játszik. Ugyanúgy, ahogyan azt már olvas­hattuk A szív segédigéiben. ELHATÁROZTAM, HOGY SZA­BADON FOGOK ÉLNI, MINT A FÉRFIAK, FÜGGETLENÜL, SZI­LÁRDAN, SZÉLBEN, DE ÚGY, HOGY ENNEK NEM TULAJDONÍ­TOK JELENTŐSÉGET, AZ ÉLET MINDEN AJÁNDÉKÁT, FINOMSÁ­GÁT VAGY GONOSZ TRÉFÁJÁT ÚGY FOGADOM EL, MINT AMI NEKEM JÁR. ÚRNŐ VAGYOK, ÉLETEM FŐSZEREPLŐJE, ÍGY DÖNTÖTTEM. De valóban hiteles az egyes konkrét műveket a szerző művei­nek eddigi összességében elhe­lyezni? Milyen egységekre vonat­­koztathatóak az azonos szerző által írt könyvek értelmezési lehetősé­gei? A műveken átívelő saját szöve­gek használata azt feltételezi, hogy azok nem új szövegként és nem is­métlésként, hanem vendégszöveg­ként értékelődnek, s a vendégszö­vegek által felkínált olvasási-értel­mezési mechanizmusokat léptet­nek működésbe. A két aparegényt éppen a Javított kiadásban olvas­ható szerzői kívánság köti össze. Szeretném, ha ezt a könyvet kizá­rólag az olvasná, aki már a Har­móniát olvasta. (Javított kiadás 5. old.) Ha elfogadjuk, hogy a Har­monia Caeletis és a Javított kiadás az apatematika köré épülnek, ak­kor A szív segédigéi és a Semmi művészet egyaránt az anyafigura szövegként megképződésének te­kinthetőek, s az ismétlés vagy az újraírás horizontja a két mű egy­mással való kontextusában is fon­tossá válik. Maga a Semmi művészet hatal­maz fel arra, hogy a szöveget a Szív segédigéi folytatásaként értelmez­zük. Az anyának és fiúnak! felki­áltás a Szív segédigéinek utolsó mondatát eleveníti fel, ráadásul a pascali szerkesztési elvet is átértel­mezi, ha valamely mű írásakor leg­utoljára tudjuk meg, mivel is kezd­jük, s A szív segédigéinek zárómon­data a Semmi művészet nyitófrázi­sát idézi, akkor elmosódnak a két mű határai. Nem csupán a bevezető kórházi környezet számít analógiának. A szív segédigéire számos utalást he­lyez el Esterházy, legyen szó akár az értelmezés problémáiról (Anyám halála már többször be­vált nekem, hogy evvel a tán nyeg­lének nevezhető kifejezéssel éljek, de nem nyegle, hanem tárgyszerű, tényleg bevált; jól kitaláltam én ezt, ügyesen, segédigékkel Semmi művészet 21. old.), akár a recep­ciótörténetre fókuszálva (... ez a húsz év előtti könyvem lett az első, amely kilépett, ahogy mi, finn­ugorok mondani szeretjük, NYEL­VÜNK börtönéből. Semmi művé­szet 22. old.) A Semmi művészet az aparegé­nyek egymáshoz való viszonyával szemben nem lebontja, inkább át­írja A szív segédigéinek anyaképét. A 82-es regényben az anya az em­ber szenvedő voltát, az emberi lét végességét állította elénk, a 2008- as mű az anya alakját a világ kö­zéppontjába állítja. Ez utóbbi már használja a nyelvet és meg akarja r? ESTERHÁZY PÉTER __Semmi művészet

Next