Kritika 38. (2009)
2009 / 1. szám - Horváth Csaba: Csak a halál meg a Champions League. Esterházy Péter: Semmi művészet
2009. január Csak a halál meg a Esterházy Péter: Semmi művészet - És te is csak szóból vagy. - Hát erről most ne cseréljünk eszmét, kisfiam. Esterházy Péter új könyve több szempontból is paradigmatikus, mert önmagán túl is az életmű jelenlegi helyzetét és problematikáját reprezentálja. Folytatódni látszik az a Javított kiadás utáni tendencia, melyben a kritikusok egy része udvariasan fanyalogva várja az újabb nagy könyvet, a másik fele pedig nem a megjelent könyvre, hanem az író személyére vagy az irodalmi intézményrendszerben elfoglalt helyére reflektál. A felemás fogadtatás egyik oka mindenképpen az, hogy a kritika és az irodalomtörténet is Esterházy műveit elsősorban az újítás paradigmáján keresztül ítéli meg: a Termelési regény, a Bevezetés a szépirodalomba, a Harmonia Caelestis esetében a pozitív fogadtatásnak nyilvánvalóan részét képezte a szövegek újító karaktere. És az is, hogy a műveket üdvözlő kritika eszközei alkalmasak voltak ezeknek az újításoknak a leképzésre. Amikor 1985-ben az anya halálát tematizáló A szív segédigéinek végén Esterházy Handkéval szólva azt ígérte, hogy mindezt még egyszer megírja pontosabban is, senki nem gondolta volna, hogy beteljesíti ezt az ígéretet. A Szív segédigéi felül futó szövegének utolsó mondata - AMIKOR VALAMELY MŰVET ÍRUNK, LEGUTOLJÁRA TUDJUK MEG, MIVEL IS KEZDJÜK: AZ ATYÁNAK ÉS FIÚNAK - a Szentlélek kihagyásával éppen a szöveg befejezhetetlenségére utalt. A szöveg létrejöttét a megnyugvás hiánya teszi lehetővé, a szöveg képe, az alsó és felső szintek szétválasztottsága pedig a harmónia hiányát tükrözi. A Szív segédigéi helyzete kettős: a posztmodern szöveget a személyesség, az anyasiratás tematikáját pedig az irodalmi nyelvhasználat kliséivel való szembefordulás árnyalja tovább. A Harmonia Caelestis és a Javított kiadás alapján elmondható, hogy Esterházy életműve során nem pusztán felépít családi fogalmakban megképződő léthelyzeteket, hanem folyamatosan át is értelmezi azokat. A Javított kiadás nem pusztán a Harmonia Calestis apaképét értékeli át, hanem csupán családi összefüggésben a fiúság fogalmát is: a Harmonia Caelestisben felépített és elsiratott apafigura a Javított kiadásom megfosztja a fiút attól a lehetőségtől, hogy annak az időfolyamatnak a része legyen, melyben a fiúkból apák lesznek, hogy nekik maguknak is fiaik legyenek. Az ideje van hitelessége inadekváttá válik, s az ebből fakadó egzisztenciális magány nem az apa, hanem az apakép elvesztésével teljesedik ki. Az apa alakja a Harmonia Caelestisben a már nem gondoskodó, de még jelenlévő Istent idézi, a világ középpontját, akinek a kapcsán az is megállapítható, hogy az Isten hiánya pontosan Isten-alakú. (HC, 315.) Nem véletlen, hogy az Itt mindenki szolga, szolgát csináltak mindenkiből csak a maga édesapjából nem csináltak szolgát, az egy piedesztálon áll, ahhoz nem tudtak hozzá se nyúlni... (HC 631.) mondat fordított előjellel tér vissza a Javított kiadásban: 631. 0. ...csak a maga édesapjából nem csináltak szolgát... De, azt. Javított kiadás, 112. old.) S a Semmi művészet anyaalakja nem pusztán családi szinten foglalja el azt a helyet, amit az apáé a Javított kiadással elveszített. Az anya figurájában az a le nem rombolt illúzió jelenik meg, hogy a centrumban álló, az etika dualizmusán, a nyelv által irányított gondolkodáson túl elhelyezkedő nőalak nem pusztán létrehozza, hanem meghatározza a létet. Akárhogy is, amikor kinyitjuk a szemünket, az ő arcuk tölti be az egész látható teret. A világot. S az anya mint olyan, biztosan túl van jón és rosszon: számomra anyám abszurditása olyan, mint Kertész Imrének a koncentrációs táboré, természetes, mert így ismertem, ismertük meg a világot. (Semmi művészet, 25. old.) S ez az alak saját szabályrendszert, nyelvet hoz létre, így megkérdőjelezi a férfiak nem komoly, csak komolykodó, valójában infantilis világát, ahol ugyan az Úristen is spíler, de az anya az, aki játszik. Ugyanúgy, ahogyan azt már olvashattuk A szív segédigéiben. ELHATÁROZTAM, HOGY SZABADON FOGOK ÉLNI, MINT A FÉRFIAK, FÜGGETLENÜL, SZILÁRDAN, SZÉLBEN, DE ÚGY, HOGY ENNEK NEM TULAJDONÍTOK JELENTŐSÉGET, AZ ÉLET MINDEN AJÁNDÉKÁT, FINOMSÁGÁT VAGY GONOSZ TRÉFÁJÁT ÚGY FOGADOM EL, MINT AMI NEKEM JÁR. ÚRNŐ VAGYOK, ÉLETEM FŐSZEREPLŐJE, ÍGY DÖNTÖTTEM. De valóban hiteles az egyes konkrét műveket a szerző műveinek eddigi összességében elhelyezni? Milyen egységekre vonatkoztathatóak az azonos szerző által írt könyvek értelmezési lehetőségei? A műveken átívelő saját szövegek használata azt feltételezi, hogy azok nem új szövegként és nem ismétlésként, hanem vendégszövegként értékelődnek, s a vendégszövegek által felkínált olvasási-értelmezési mechanizmusokat léptetnek működésbe. A két aparegényt éppen a Javított kiadásban olvasható szerzői kívánság köti össze. Szeretném, ha ezt a könyvet kizárólag az olvasná, aki már a Harmóniát olvasta. (Javított kiadás 5. old.) Ha elfogadjuk, hogy a Harmonia Caeletis és a Javított kiadás az apatematika köré épülnek, akkor A szív segédigéi és a Semmi művészet egyaránt az anyafigura szövegként megképződésének tekinthetőek, s az ismétlés vagy az újraírás horizontja a két mű egymással való kontextusában is fontossá válik. Maga a Semmi művészet hatalmaz fel arra, hogy a szöveget a Szív segédigéi folytatásaként értelmezzük. Az anyának és fiúnak! felkiáltás a Szív segédigéinek utolsó mondatát eleveníti fel, ráadásul a pascali szerkesztési elvet is átértelmezi, ha valamely mű írásakor legutoljára tudjuk meg, mivel is kezdjük, s A szív segédigéinek zárómondata a Semmi művészet nyitófrázisát idézi, akkor elmosódnak a két mű határai. Nem csupán a bevezető kórházi környezet számít analógiának. A szív segédigéire számos utalást helyez el Esterházy, legyen szó akár az értelmezés problémáiról (Anyám halála már többször bevált nekem, hogy evvel a tán nyeglének nevezhető kifejezéssel éljek, de nem nyegle, hanem tárgyszerű, tényleg bevált; jól kitaláltam én ezt, ügyesen, segédigékkel Semmi művészet 21. old.), akár a recepciótörténetre fókuszálva (... ez a húsz év előtti könyvem lett az első, amely kilépett, ahogy mi, finnugorok mondani szeretjük, NYELVÜNK börtönéből. Semmi művészet 22. old.) A Semmi művészet az aparegények egymáshoz való viszonyával szemben nem lebontja, inkább átírja A szív segédigéinek anyaképét. A 82-es regényben az anya az ember szenvedő voltát, az emberi lét végességét állította elénk, a 2008- as mű az anya alakját a világ középpontjába állítja. Ez utóbbi már használja a nyelvet és meg akarja r? ESTERHÁZY PÉTER __Semmi művészet