Kritika 39. (2010)

2010 / 1. szám - Majtényi László: Erkölcs a jogalkotásban?

2010. január ERKÖLCS­ , a jogalkotásban A modern jog és az erkölcs világa messze esett egymástól. Ez a köz­helyek egyike, és noha sokan vé­lik úgy, az sem igaz, hogy ez az elválás olyan nagy baj lenne, és hogy feltétlenül közelíteni kellene ezt a két messzi tarto­mányt. Viszont akadnak hidak és átjárók. Ezért is érdekes, de még provokatív is ez a téma, mert tudniillik a kérdés az, hogy az erkölcsi szempont a jogalkotásban ál­talában, de jelesül a kiskorúak védelme terén a médiajogban miként igazolható, és mik a sajátosságai. Amit mondok, nem lehet válasz egy sokfelé ágazó kérdésre, legfeljebb pár megjegyzés. Ennek a problémahalmaznak nagy jogelméleti­­jogfilozófiai irodalma van, amibe persze nem is csak idő, de elmélyülés hiányá­ban sem szeretnék én most elmerülni, és hivatkozásokkal sem terhelem önöket. A jog belső erkölcse - mondja például a jogelmélet egyik jelese - a jog mögött ál­ló erény. Mivel itt gyakorlati kérdésekről beszé­lünk, rögtön tágítani is kell az amúgy is túl tág tárgyat, mert természetesen nem­csak az a kérdés, hogy milyen erkölcsi szempontok vannak a jogalkotásban, ha­nem ettől elválaszthatatlan az a kérdés is, hogy milyen erkölcsi szempontok érvé­nyesíthetők abban a jogalkalmazásban, amely azon a jogalkotáson alapul, amelyben vannak erkölcsi szempontok (és akkor nem szóltunk arról, hogy le­hetnek-e erkölcsi szempontjai a az er­kölcsmentes jog alkalmazójának­. Már­most, ha a jogrendszer egészét megnéz­zük, akkor azt látjuk, hogy vannak olyan jogágak és olyan jogterületek, ahol az er­kölcsi szempontok nem merülnek fel, vagy ha mégis, akkor csak látens módon, vagy többszörös áttételen keresztül. Az­tán vannak olyan normacsoportok, olyan jogágak, ahol az erkölcsi szem­pontok hivatkozásszerűen ott vannak, a törvény néha magáról a tisztességről is beszél, ilyen a polgári törvénykönyv, de ilyen például az adatvédelmi törvény és ilyen a médiatörvény. Ám, ha még tovább nézzük a jogrend­szert, akkor azt látjuk, hogy van egy jog­szabály, nálunk ez is törvény, amely, amikor jogokról szól, nem pedig az ál­lamszervezetről, olyankor alapvetően ez­Az emberi méltóság oltalma például nem függhet attól sem, hogy a szavazók mit gondolnak egyébként az emberi méltóságról. E­kölcsi szempontokat (is) érvényesít, ez pedig az alkotmány. Az egyik kiváló szerző azt mondja, hogy az alkotmány­ban etikailag színezett kifejezések jól ki­számítható jogdogmatikai tartalmat kap­nak. A másik pedig azt mondja, hogy ál­tala az erkölcsi elvárások a jogrendszer részévé válnak. Ez megint egy nagyon hosszú és főleg az amerikai alkotmányjo­gi fejlődésben gyökerező problémahal­maz vezet, hogy tudniillik a ma uralkodó felfogásunk szerint egyenesen erkölcsi jogokról beszélünk. Az erkölcsi jogok pedig kilépnek az alkotmányból, megje­lennek más törvényekben, és azután ezek azok, amelyek valami kapcsolatot jelentenek az alkotmányba foglalt alap­vető jogokkal. És most, ha már a média­­törvényt nézzük, akkor azt látjuk, hogy a médiatörvénynek a sokat idézett és gyakran felhívott 3­ §-a, amelyben foglal­takról úgy szoktak beszélni, hogy ezek lennének a médiatörvény „alapelvi ren­delkezései”. Nos ezek valójában, ha nem is az egész alkotmányt, de az alkotmány legfontosabb normahalmazát, azt a hal­mazt amely az alapvető jogokról szól, beemeli a médiatörvénybe. Nagyjából hasonló a helyzet a gyerekek védelméről szóló szabályokkal is, ezeknek is a mö­göttes normái ott vannak az alkotmány­ban. Sőt a kisebbségeket védő szabályok ugyancsak ide tartoznak, noha azok köz­vetlenül nem utalnak az alaptörvényre, az alkotmányra. Mármost, hogyha ezeket a jogokat megnézzük, akkor azt látjuk, és ez nagyon izgalmas szerintem, hogy ezek a jogszabályok néhány nagyon fon­tos tekintetben különböznek a jog álta­lunk jól ismert általános szabályaitól. Mondanék néhány példát a különböző­ségre. Az egyik az, hogy ezek az erkölcsileg színezett szabályok függetlenek a több­ségi elvtől. Tehát nem azért kell ezeket a rendelkezéseket betartani - persze kiin­dulópontjukról beszélek, nem például korhatárkarikákról szóló jogi szövegek­ről -, mert a szabályokat a többség he­lyesli, hanem azért, mert van valamilyen magasabb normarendszer, amelyek ma­gukat az államokat is kötelezik. Fontos megjegyezni, hogy az a „magasabb nor­marendszer”, amiről szó van, nem a ter­mészetjog, hanem „igazi” jog. Tehát az európai alkotmányosságban nem lehet vitatkozni, mondjuk a gyülekezési sza­badságról vagy a szólás szabadságáról, vagy az emberi méltóságról, vagy arról, hogy a kiskorúak fokozott védelmet kell, hogy kapjanak az államtól, mert ezek olyan követelmények, amelyek függetle­nek attól, hogy a nép által megbízott képviselők éppen mit gondolnak. Mon­dom, az általános európai elvek szerint teljesen függetlenek attól, hogy a több­ség egyébként ezeket a normákat he­lyesli, vagy éppen elvetné. Az emberi méltóság oltalma például nem függhet attól sem, hogy a szavazók mit gondol­nak egyébként az emberi méltóságról. A másik ilyen fontos tulajdonsága ezeknek a szabályoknak, hogy nincse­nek igazából kapcsolatban a hatékony­­sági elvekkel, miközben a jog hatékony­­sági elveket is képvisel. Például a bank­­garancia szabályai elsősorban azzal in­dokoltak, hogy hatékonyak a gazdaság működésében. Itt nem merülnek fel ha­tékonysági szempontok, hiszen ezek va­lami a hatékonyság felett álló, ha tetszik a szabályozás szempontjából a priori jel­legű értékek. A következő elem, azt gondolom, és ez talán a legfontosabb, hogy ezek a nor­mák teljesen függetlenek attól, hogy azok, akiket jogosít, a kötelezettségeiket mennyiben teljesítik, miközben az általá­nos jogi felfogás úgy szól, hogy annak alapján vannak jogaink, hogy a köteles­ségeinket is teljesítjük, továbbá az hivat­kozhat a jogaira, aki a kötelezettségeit előbb teljesítette. Itt épp ellenkezőleg, egészen másképp tekintünk ezekre a szabályokra. A gyerekvédelemnél ezt különösen könnyű belátni. Mert míg so­kan vitatják, szerintem persze helytele­nül, hogy az élethez való jog vajon meg­­illeti-e a „nagyon rossz embereket”, arról még nem hallottam bölcselkedni, hogy a kiskorúak jogi védelme, csak a „jó gyerek * Elhangzott a Gyerekmentő Szolgálat konferenciáján 2009. október 28-án.

Next