Kritika 39. (2010)
2010 / 1. szám - Majtényi László: Erkölcs a jogalkotásban?
2010. január ERKÖLCS , a jogalkotásban A modern jog és az erkölcs világa messze esett egymástól. Ez a közhelyek egyike, és noha sokan vélik úgy, az sem igaz, hogy ez az elválás olyan nagy baj lenne, és hogy feltétlenül közelíteni kellene ezt a két messzi tartományt. Viszont akadnak hidak és átjárók. Ezért is érdekes, de még provokatív is ez a téma, mert tudniillik a kérdés az, hogy az erkölcsi szempont a jogalkotásban általában, de jelesül a kiskorúak védelme terén a médiajogban miként igazolható, és mik a sajátosságai. Amit mondok, nem lehet válasz egy sokfelé ágazó kérdésre, legfeljebb pár megjegyzés. Ennek a problémahalmaznak nagy jogelméletijogfilozófiai irodalma van, amibe persze nem is csak idő, de elmélyülés hiányában sem szeretnék én most elmerülni, és hivatkozásokkal sem terhelem önöket. A jog belső erkölcse - mondja például a jogelmélet egyik jelese - a jog mögött álló erény. Mivel itt gyakorlati kérdésekről beszélünk, rögtön tágítani is kell az amúgy is túl tág tárgyat, mert természetesen nemcsak az a kérdés, hogy milyen erkölcsi szempontok vannak a jogalkotásban, hanem ettől elválaszthatatlan az a kérdés is, hogy milyen erkölcsi szempontok érvényesíthetők abban a jogalkalmazásban, amely azon a jogalkotáson alapul, amelyben vannak erkölcsi szempontok (és akkor nem szóltunk arról, hogy lehetnek-e erkölcsi szempontjai a az erkölcsmentes jog alkalmazójának. Mármost, ha a jogrendszer egészét megnézzük, akkor azt látjuk, hogy vannak olyan jogágak és olyan jogterületek, ahol az erkölcsi szempontok nem merülnek fel, vagy ha mégis, akkor csak látens módon, vagy többszörös áttételen keresztül. Aztán vannak olyan normacsoportok, olyan jogágak, ahol az erkölcsi szempontok hivatkozásszerűen ott vannak, a törvény néha magáról a tisztességről is beszél, ilyen a polgári törvénykönyv, de ilyen például az adatvédelmi törvény és ilyen a médiatörvény. Ám, ha még tovább nézzük a jogrendszert, akkor azt látjuk, hogy van egy jogszabály, nálunk ez is törvény, amely, amikor jogokról szól, nem pedig az államszervezetről, olyankor alapvetően ezAz emberi méltóság oltalma például nem függhet attól sem, hogy a szavazók mit gondolnak egyébként az emberi méltóságról. Ekölcsi szempontokat (is) érvényesít, ez pedig az alkotmány. Az egyik kiváló szerző azt mondja, hogy az alkotmányban etikailag színezett kifejezések jól kiszámítható jogdogmatikai tartalmat kapnak. A másik pedig azt mondja, hogy általa az erkölcsi elvárások a jogrendszer részévé válnak. Ez megint egy nagyon hosszú és főleg az amerikai alkotmányjogi fejlődésben gyökerező problémahalmaz vezet, hogy tudniillik a ma uralkodó felfogásunk szerint egyenesen erkölcsi jogokról beszélünk. Az erkölcsi jogok pedig kilépnek az alkotmányból, megjelennek más törvényekben, és azután ezek azok, amelyek valami kapcsolatot jelentenek az alkotmányba foglalt alapvető jogokkal. És most, ha már a médiatörvényt nézzük, akkor azt látjuk, hogy a médiatörvénynek a sokat idézett és gyakran felhívott 3 §-a, amelyben foglaltakról úgy szoktak beszélni, hogy ezek lennének a médiatörvény „alapelvi rendelkezései”. Nos ezek valójában, ha nem is az egész alkotmányt, de az alkotmány legfontosabb normahalmazát, azt a halmazt amely az alapvető jogokról szól, beemeli a médiatörvénybe. Nagyjából hasonló a helyzet a gyerekek védelméről szóló szabályokkal is, ezeknek is a mögöttes normái ott vannak az alkotmányban. Sőt a kisebbségeket védő szabályok ugyancsak ide tartoznak, noha azok közvetlenül nem utalnak az alaptörvényre, az alkotmányra. Mármost, hogyha ezeket a jogokat megnézzük, akkor azt látjuk, és ez nagyon izgalmas szerintem, hogy ezek a jogszabályok néhány nagyon fontos tekintetben különböznek a jog általunk jól ismert általános szabályaitól. Mondanék néhány példát a különbözőségre. Az egyik az, hogy ezek az erkölcsileg színezett szabályok függetlenek a többségi elvtől. Tehát nem azért kell ezeket a rendelkezéseket betartani - persze kiindulópontjukról beszélek, nem például korhatárkarikákról szóló jogi szövegekről -, mert a szabályokat a többség helyesli, hanem azért, mert van valamilyen magasabb normarendszer, amelyek magukat az államokat is kötelezik. Fontos megjegyezni, hogy az a „magasabb normarendszer”, amiről szó van, nem a természetjog, hanem „igazi” jog. Tehát az európai alkotmányosságban nem lehet vitatkozni, mondjuk a gyülekezési szabadságról vagy a szólás szabadságáról, vagy az emberi méltóságról, vagy arról, hogy a kiskorúak fokozott védelmet kell, hogy kapjanak az államtól, mert ezek olyan követelmények, amelyek függetlenek attól, hogy a nép által megbízott képviselők éppen mit gondolnak. Mondom, az általános európai elvek szerint teljesen függetlenek attól, hogy a többség egyébként ezeket a normákat helyesli, vagy éppen elvetné. Az emberi méltóság oltalma például nem függhet attól sem, hogy a szavazók mit gondolnak egyébként az emberi méltóságról. A másik ilyen fontos tulajdonsága ezeknek a szabályoknak, hogy nincsenek igazából kapcsolatban a hatékonysági elvekkel, miközben a jog hatékonysági elveket is képvisel. Például a bankgarancia szabályai elsősorban azzal indokoltak, hogy hatékonyak a gazdaság működésében. Itt nem merülnek fel hatékonysági szempontok, hiszen ezek valami a hatékonyság felett álló, ha tetszik a szabályozás szempontjából a priori jellegű értékek. A következő elem, azt gondolom, és ez talán a legfontosabb, hogy ezek a normák teljesen függetlenek attól, hogy azok, akiket jogosít, a kötelezettségeiket mennyiben teljesítik, miközben az általános jogi felfogás úgy szól, hogy annak alapján vannak jogaink, hogy a kötelességeinket is teljesítjük, továbbá az hivatkozhat a jogaira, aki a kötelezettségeit előbb teljesítette. Itt épp ellenkezőleg, egészen másképp tekintünk ezekre a szabályokra. A gyerekvédelemnél ezt különösen könnyű belátni. Mert míg sokan vitatják, szerintem persze helytelenül, hogy az élethez való jog vajon megilleti-e a „nagyon rossz embereket”, arról még nem hallottam bölcselkedni, hogy a kiskorúak jogi védelme, csak a „jó gyerek * Elhangzott a Gyerekmentő Szolgálat konferenciáján 2009. október 28-án.