Literatura 4. (1929)
1929 / 1. szám
BESZÁMOLÓ A SZELLEMI ÉLETRŐL A NEGYEDIK ÉV KEZDETÉN A Három esztendő nem örökkévalóság és nem olyan 1 nagy dolog, hogy normális viszonyok között folyóirat a hároméves fennállását dicsekedve emlegesse. Mégis most, amikor megkezdjük a negyedik évfolyamot, meg kell mondanunk, hogy nem minden meghatottság nélkül állapítjuk meg, hogy az elmúlt három esztendő akkor, amikor körülöttünk napról-napra keletkeztek és hullottak el a tiszavirágéletű lapok és folyóiratok, a magyar kultúrában mégis nyomot hagyott. Komoly szükségletet fedezett és ezért, minden kezdőnehézség ellenére is fenn kellett maradnia, és ha ma bárminő okból be kellene szűnnie a LITERATURÁ-nak, a magyar közönségnek értékesebbik, mert gondolkodóbb része hiányát érezné. Hogy a LITERATURA a magyar szellemiség életében ezt a pontot elérte, azt három tényezőnek köszönheti. Elsősorban munkatársai lelkes és lelkiismeretes, de mindenekfelett tehetséges munkájának, másodsorban a kiadó áldozatkészségének, amellyel — ezt a LITERATURÁ-nak minden állandó olvasója bizonyíthatja — mindig többet nyújtott, mint amit ígért és A Nemi-tó titka ............ ... ...............__ ... 1—6 Hazai s külföldi tudósítások ................... 7—8 Írók arcképcsarnoka ............................. ....... 9—15 T. P.: Ifjúság, igazság, bűn és irodalom — ... 9—10 Kállai Miklós: A Goncourtoij-nyertes regényíró kalandos és hősi életregénye . ... ... 11 —13 György Oszkár: A lélek írója: Georges Duhamel ................................ ... ... ... 13—15 Elfelejtett írók ................................................... 16—17 Fodor Erzsébet: Emlékezés egy áldott rosszemberről .................................................. 16 — 17 Hasznos mulatságok.......... .................. ... 18-25 valósággal számról számra emelte, gazdagította ezt a folyóiratot. (Jólesik a szerkesztőnek ezt a tényt itt a nyilvánosság előtt megállapítania, mert viszonyaink között elég ritkán jut szerkesztő a kiadójával szemben ilyen megállapítás kényszerhelyzete elé.) A legtöbbet köszön azonban a LITERATURA a közönségének, amely az elmúlt három év alatt mindenkor megható barátsággal, együttérzéssel vette körül a lapot, propagandistájává szegődött, ha nem mással, azzal az egyszerű ténykedéssel, hogy az egyes számokat megmutogatta barátainak, ismerőseinek; a többit elvégezte maga a lap. A negyedik év kezdetén, amikor friss erővel, új tervekkel terhesen, lendülettel látunk neki a következő évfolyamnak, a szerkesztő azt a kérést intézi olvasóihoz : támogassák őt ezentúl is munkájában, amelynek nem lehet más, nemesebb célja, mint hogy a magyar szellemiség érdekeit szolgálja, azokat beleillessze a nemzeti élet és az emberi nagy kultúrközösség kincsesházába. A maga részéről a szerkesztő megígéri, hogy jószándékai legjavát önti bele az új évfolyamba is. Gyomai Imre: Magyar szobrász csinálta az első kubista szobrot...............— — — — 18—21 A Révai Irodalmi Intézet újdonságai ... — — 22 P. K.: A Szent István Társulat új könyvei — 23 Ami nincs a baedekerben ... — ........ — — 24—25 Ezekről a könyvekről beszélnek ... —....... 26—27 Tudományos gyűjtemény................... ............ 28—32 Muzsika — —.................................................— 33—36 Soltész Juci: A milánói „Scala“ színházi múzeuma............................................... 33 35 . 7 Magyar muzsikusok külföldön....................... 35 Külföldi zenei hírek .................................... k1 A kiadóhivatal közli az olvasókkal, hogy a III. évfolyam névmutatóját a februáriusi számhoz mellékeljük. Ugyancsak közli, hogy a Literatura 1929. évi Almanachját januárius folyamán küldi szét az előfizetőknek. Az 1929 januári szám tartalma: Az évi 12 szám előfizetési ára évi 6 pengő, amelyet több részletben is elfogad a kiadóhivatal (Budapest, IV. Múzeum körút 3) . A „Muzsika" melléklettel együtt egy szám ára 60 fillér