Koszoru. A Petőfi-Társaság heti közlönye 2. (1884)
1884 / 51. szám - Telegdi László: Petőfi Sándor életéből
koszorú PETŐFI SÁNDOR ÉLETÉBŐL. (Folyt, és vége.) Bécs leigázása után Windischgratz Magyarország leverésére indult, s előcsapatjai már Buda közelében portyáztak. A magyar kormányzat, az országgyűlés tagjai, a hadsereg a magyar Tisza vonal mögé s Debrecenbe voltak kénytelenek menekülni. 1849. évi január hó első felében a Debrecenben kiadott »Alföldi Hírlap« volt az egyetlen magyar hírlap, melyet közlönyéül tudott használni a »magyar nemzet kormánya.« Ennek 1849-ks 2-ik száma küldötte szét Kossuth következő rendeletét. »Rendelet, melynél fogva szoros felelősség terhe s rögtöni elmozdítás büntetése alatt minden postahivatalnok odautasittatik, hogy az »Alföldi Hírlap« ezen 2-ik számához csatolt s a nemzet kormánya nevében Debrecen városa közönségéhez f. évi január 6-ról intézett szózatot oda érkezte után, rögtön több példányban mindazon város és község elöljáróihoz elküldje, kik leveleiket, vagy hírlapjaikat rendesen azon postaállomásról szokták megkapni. Egyszersmind az ország minden községének elöljárói szoros felelősség terhe alatt köte- l leztetnek ezen szózatot, az e végre mielőbb összehívott nép előtt felolvasni és közhírré tenni. Kelt Debrecenben jan. 6.1849. A honvédelmi bizottmány elnöke: Kossuth Lajos« Ezután következett a szózat, melyben Kossuth tudtul adja »Debrecen városa közönségének« hogy »az országgyűlés határozata következtében , úgy a törvényhozó test maga, mint az ország kormánya Debrecenbe megérkezett.« — E tősgyökeres magyar város köréből fog Magyarország megmentetni és nemzeti szabadságunk biztosíttatni! satusat. Iszonyú hideg és úttalan téli időben történt meg ezen Debrecenbe irányzott népvándorlás. Az utazás sok embernek s családnak tette tönkre az egészségét, minthogy az egészen váratlanul következett be. Sem a menekülők, sem Debrecen város lakosai nem valának legkevésbbé is hozzá készülve. Az 1848-ai márciusi napok bevezető műveletei után szett-vétett a »Petőfi temperamentuma«, hogy bárcsak mint népvezető rendelkezhetnék a vak szenvedélytől ösztönzött nagy tömeggel, a párisi nagy forradalom borzalmas jeleneteinek másolatban való »scenirozása« végett. A »francia forradalom menetele« neki eszményképe volt; épen ezért a »francia forradalom« kiválóbb mozzanatairól — 1789-ki március 8-tól fogva — 1795-ki október 26-ig naplószerü kivonatot készített. Ő a magyar polgártársak lassú és »sok beszédű« politikacsinálását utálta s azt hirlapi cikkekben is megtámadta s gúnyolta. A feltétlen polgártársi egyenlőséget, semmiképen nem korlátolt szabadságot, a barrikádokon viaskodó véres forradalmárok gyilkoló harcát s mámoros diadalát szerette volna megtestesülve látni. Különösen a »respublika« kikiáltását akarta mindenáron elérni. Ezek miatti lelki vívódásait az 1848- diki március 15-től ápril 29-ig vezetett Naplóba foglalta egybe, és az »Életképek« s »Március 15-ike« hasábjain világot látott cikkeiben ismételve hangoztatta. A »Nincs többé szeretett király«, valamint a többi hasonló irányú s tartalmú költeményei s a respublica kikiáltása után való rajongás azonban népszerűségét mindinkább aláásták. Különösen két esemény tette őt elvakultan dühössé. Először az, hogy március 16-tól kezdve egy egész hónapon át a két fővárosban egymást érte a sok üdvözlő szónoklat, fáklyászene, kivilágítás ; egy szóval a sok mindenféle nagyzási s tömjénezési ceremónia: előbb Nyári és Klauzál, azután Wesselényi s Eötvös, ezek után Batthyáni, Kossuth, Széchenyi, végül pedig István nádor tiszteletére. « »Vigyázzatok, hogy ezek után a fényes éjek után, sötét napok ne következzenek !« — »Borzasztó vasárnapi nép vagyunk ! . . . Talán azért vagyunk olyan rongyosak, mert mindig ragyogni akartunk !« Eként szólaltak meg bosszankodásának kitörései. Azonban azon kudarc keserítette el legmélyebben, hogy a Kiskunságon országgyűlési követté nem választották meg. A megválasztott Nagy Károlyt »élet halái viadalra« hívta ki, amiért hogy »elrabolta tőle a követséget.« * 809