Szociológia 1987

1. szám - Tanulmányok - Kolosi Tamás: A státusinkonzisztencia mérése

TANULMÁNYOK KOLOSI TAMÁS A STÁTUSINKONZISZTENCIA MÉRÉSE A szociológiai gondolkodásban implicite már régóta jelen volt a rétegződés sokdimenzióságának feltételezése. Egyes szerzők azt tételezik (Stryker és Маске 1978), hogy már Marxnál, Summernél vagy Durkheimnél is jelen van az a megközelítés, hogy az embereknek vagy társadalmi csoportoknak a társadalmi helyzetét nem lehet egyetlen ismérv (pl. Marxnál a tulajdonviszonyok) alapján kielégítően leírni, hanem a társadalmi helyzet különböző oldalait is figyelembe kell venni. Mások éppen Max Weber elméleti újításának tartják a rétegződés sokdimenziós megközelítését (Runciman 1966; Lenski 1954). Az újabb irodalom pedig arra mutat rá, hogy Weber eredeti hatalom-központú felfogásával szemben az amerikai szociológia sajátos sokdimenziós Weber-olvasata utólagos beleérzés (Heller 1969; Giddens 1973). James A. Geschwender (1967) részletesen foglalkozik a probléma elmélettörténeté­vel, így itt nem szükséges e kérdések alaposabb tárgyalása. Mindenesetre tény, hogy explicit formában a kérdés a negyvenes évek amerikai szociológiájában kapott nagyobb hangsúlyt (Benoit-Smullyan 1944), és modern, nagy hatású megfogalmazása Gerhard Lenski (1954) nevéhez kötődik. Lenski a státuskikristályosodás és a státuskonzisztencia fogalmát szinonimaként használva, azt az alapvető hipotézist fogalmazza meg, hogy alacsony és magas státus kikristályosodottságú egyének politikai attitűdjei szignifikánsan különböznek egymástól. A hatvanas-hetvenes évek szakirodalmában a státusinkonzisztencia és a politikai attitűd és magatartás közötti összefüggés pro és kontra hatalmas vitákat váltott ki, és ennek kapcsán a státusinkonzisztencia behaviorista megközelítése vált a legelterjed­tebbé (Opp 1972). Ezért a státusinkonzisztencia mérésével kapcsolatos módszertani viták középpontjába is az kerül, hogy milyen típusú regressziós egyenletek segítségével lehet legjobban vizsgálni a fenti összefüggést (Blalock 1967; Hope 1975; Whitt 1983). A státusinkonzisztencia mint társadalmi struktúra, az egyenlőtlenségi rendszer jellemzője inkább a kelet-európai szocialista országok szociológiai irodalmában váltott ki nagy érdeklődést (Ferge 1969; Machonin 1969; Weselowki és Slomczynski 1974; Kolosi 1983), jóllehet az utóbbi időben az ilyen irányú mind elméleti (Kreckel 1983), mind empirikus kutatások (Imada 1983) a nyugati szociológiában is megélénkültek.

Next