Turán. A Turáni Társaság folyóirata 6. (1923)

1923 / 1-2. szám - Márki Sándor: A turáni népek jelene és jövője

A turáni népek jelene és jövője. írta : Márki Sándor. I. A turáni népek jelenlegi helyzetéről és fejlődésének irányáról beszélni majdnem annyi, mint azt követelni, hogy feküdjünk le a földre és hallgassuk, hogy’ nő a vetés. A föld­nek, mint a politikának mostani helyzete az, hogy emitt csupa sár, amott csupa fagy; a vetés fejlődésének iránya pedig el­képzelhető ugyan, de meg nem állapítható; most a fagy, tavasszal az árvíz, aratás ideje előtt kevéssel a forróság tönkreteheti. De úgy jöhet a sora, hogy szelid hó takarja be, tavaszi napfény szálba szökkenti, kedvező időjárás dús ter­mésre készti. Csakhogy a vetésnek ezt a növését, fejlődését földre feküdve hallgatni és megfigyelni céltalan és nevetséges türelemmel járna. Ilyenformán vagyunk a turáni népek újjá­születésével is. Ázsiának és Európának minden pusztája nem egyformán alkalmas a turáni gondolat magvának befogadá­sára, de ha mind egyaránt alkalmas volna is, csak évtizedek múlva válik el, a mag hoz-e jó gyümölcsöt. Nem tehetünk úgy, mint a gyermek, aki a virágcserepébe ültetett magot egy óra múlva kikaparja, hogy megnézze, csirázik-e már, s vissza­dugva, megint egy óra múlva csodálkozik, hogy zöld hajtását még mindig nem látja. A turáni népek mostani helyzetében az a legfontosabb, hogy együvétartozásuk érzületének és gondolatának magva immár a szántásba került, a valahára itten-ottan feltört földbe, amely századokon át parlagon hevert, senkinek sem adott termést. A földön ma, a legutóbbi békekötések óta, a turániak nyolc külön államban csoportosulnak. Ebből négy (Bulgária, Turin. A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÖNYVTÁRA

Next