Turán. A Turáni Társaság folyóirata 17. (1934)
1934 / 1-4. szám - Paikert Alajos: Ázsia ébredése
2 PAIKERT ALAJOS Emellett a nyugati államok hathatós kiviteli törekvéseikben állandóan kínálva kínálják legmodernebb fegyvereiket, gépeiket, autóikat, repülőgépeiket, robbantószereiket stb. minden színes vevőnek az egész világon, aki csak képes és kész azokat tőlük megvásárolni, így természetesen az eddig mellőzött színes világ egyszerre igen könnyen, sőt sokszor igen olcsón is hozzájut a nyugati világnak sok évtizedes munkával, fáradsággal és küzködéssel kitermelt vívmányaihoz, amelyeket az éppoly természetesen nyomban fel is használ saját céljaira, bizony sokszor ellenünk is.* Ázsia nemcsak az emberiség bölcsője volt, mely benépesítette a többi világrészeket, hanem elsősorban Ázsia volt mindig a múltban és lesz talán a jövőben is az a kontinens, mely magában és magából felneveli a sokszázmilliós népcsaládokat is. Európa nemcsak azért fejlődhetett eddig oly rendkívüli módon, aminthogy az történt, mert kitűnő, mérsékelt éghajlata ezt elősegítette és szárazföldjének tagozottsága majd minden pontjában tengerhez közel juttatta népeit, hanem azért is, mert Európát az ázsiai és afrikai népmillióktól sok évezred óta óriási sivatagiövezet választja el, melyet csak ritkán törtek át ezek harcosainak seregei. Délen a Szahara végig, keleten Arábia és Perzsia sivatagjai, továbbá a türk és kirgiz puszták, északkeleten az Arab hegység, északon pedig a jeges tundrák majdnem szakadatlan láncolata vették körül Európát és védték meg fejlődő kultúráját a színes tömegek berohanásaitól és keveredéseitől. Ez a sivatagi övezet tartotta távol a régi görög és római kultúrákat az indiai és kínai, szintén régi kultúráktól annyira, hogy a nyugati (európai) műveltség és lelkiség egészen külön és úgyszólván befolyásmentesen fejlődhetett, éppoly függetlenül, mint viszont az ősrégi ázsiai kultúrák a távol keleten. Ez a sivatagn öv éreztette határozott elválasztó hatását annyi évezreden át szinte napjainkig olyannyira, hogy az angolok joggal mondják: „West and East, will never meet“, vagyis: „A Nyu* gat a Kelettel sohasem egyesül“, más szóval a Nyugat és Kelet min*dig idegen maradnak egymásra nézve. De ezek a természetes nagy akadályok mégis az újabb és legújabb időben fokozatosan eltűnnek, megváltoznak, nem maradnak többé akadályok. Mi fehérek magunk telepítjük be lassanként a Szaharát szőlő* vel, naranccsal, alfalfával, artézi kutakat fúrunk és ezekkel nagy területeket öntözünk, vasutakat építünk, autóbuszjáratokat létesítünk a legnagyobb sivatagon át, rádióállomásokat szerelünk fel, repülőjáratokat indítunk, mert repülőgépeinknek és Zeppelineinknek egészen mindegy, sivatagon, tengeren vagy termőföldeken repülnek-e át könnyen és akadálytalanul. De színes embertársaink is szorgalmasan követik példánkat, ők is telepítenek, artézi kutakat fúrnak, fásítanak, gyepesítenek, öntöznek. * Meg kell itt jegyeznem, hogy a színes és a fehér népek elnevezését itt a gyakorlati életben általánosan használt, az angol „coloured and white people“ kifejezésnek megfelelően alkalmazom. Magától értetődik, hogy ez a két kifejezés tuományos szempontból szorosan el nem határolható épp úgy, mint a gyakorlati életben használt „angol, francia, német“, stb. ember elnevezés ember* tanilag szintén nem exakt, de azért mégis általános. A turáni, vagyis az ural* altáji népcsaládhoz tartozó összes népek, úgymint a finn*ugor, a török, a mon* gol és a tunguz csoportok, mely utóbbihoz a japániak önmagukat számítják, embertanilag is a fehér népekhez tartoznak. A különbség fehér és színes népek között, sajnos, a gyakorlati életben, főleg a tropikus vidékeken, nemcsak tényleg fennáll úgy Ázsiában, mint Afrikában, Amerikában és Ausztráliában, hanem sok szociológus szerint előbb-utóbb „pigment“*világháborúhoz fog vezetni.