A MTA MŰSZAKI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 9. KÖTET (1953)

9. kötet / 1-4. szám - GYENGŐ TIBOR: Vasbetontartók törési állapotának vizsgálata tekintettel az új vasbetonszabályzat előírásaira

VASBETONTARTÓK TÖRÉSI ÁLLAPOTÁNAK VIZSGÁLATA TEKINTETTEL AZ ÉJ VASBETONSZABÁLVZAT 3 ELŐÍRÁSAIRA (2c. ábra). A mi szabályzatunk a négyszög szerinti feszültségmegoszlási dia­grammot használja. A szabályzat további előírásokat tartalmaz az anyagoknál figyelembe veendő törőszilárdságokra, mégpedig a szükséges és kellő biztonság miatt a várható legkisebb törőszilárdságokra, amit a szabályzatunk határfeszültségnek nevez. Ezek az előírások természetesen akkor helvesek, ha azok minél jobban egyeznek a valósággal. Ezért a szabályzatba ezeket az adatokat vagy kísérletek alapján kell felvenni, vagy ha a szabályzat irodalmi adatok vagy külföldi sza­bályzatok alapján készül, azokat kísérletekkel ellenőrizni kell és a szabályzat rendelkezéseit ezek eredményeinek megfelelően esetleg a hazai viszonyokhoz módosítani kell. Az új magyar vasbetonszabályzat megalkotásánál legnagyobbrészt a kül­földi irodalomra és szabályzatokra és elsősorban a szovjet szabályzat előírásaira támaszkodtunk, miután hazai vonalon a képlékenység terén még kevés közvet­len tapasztalattal rendelkeztünk. Ez volt az oka annak, hogy az új vasbetonszabályzat bevezetésével kap­csolatosan az Építéstudományi Intézet elég széles körre kiterjedt kísérletsoro­zatot végzett és még végez vasbetontartók törési állapotának vizsgálatára. Az intézet kísérleteinek célja a következő kérdések megvizsgálása volt : 1. Az új vasbetonszabályzat előírásai szerint számított elméleti törő­igénybevétel hajlított tartóknál mennyire egyezik a tényleges törőigénybevé­tellel. 2. Mennyiben helytállók a szabályzatnak az я-tengely — a semleges-ten­gely — határhelyzetére vonatkozó előírásai. 3. Hogyan határozható meg a határozott folyással nem rendelkező acél­betétekkel vasalt tartók törőigénybevétele. 4. Mi a különleges nagyszilárdságú acélok és betonok gazdaságos felső határa közönséges — tehát nem feszített — vasbetonszerkezetekben. Ez a tanulmány e kérdések közül csak a törőigénybevétel kérdésével foglalkozik. A kitűzött kísérleti célok megvizsgálása kéttámaszú, szabadon felfekvő vasbetontartókon történt, amelyeknek keresztmetszeti alakja, fesztávolsága, vasalásuk erőssége, az acél minősége a kísérleti célok szempontjából tág ha­tárok között változott. A kísérleti testek egyik része laboratóriumban (A-H), másik része pedig az Épületelemgyárban (I-V) előre meghatározott terv szerint készült. A laboratóriumban készült tartók derékszögúnégyszög és T-kereszt­metszetűek voltak ; az előregyártó üzemben készültek pedig részben derék­szögűnégyszög, részben kehelyszelvényűek. A tartók keresztmetszeteit, fesz­távolságaikat és a terhelés vázlatát a 3. ábra tünteti fel. E kísérletsorozat elvégzése után egy másik kísérletsorozatot kezdtünk, amelynek tulajdonképeni célja a határhelyzetre vasalt tartók vizsgálata. Határ­1»

Next

/
Thumbnails
Contents