A MTA MŰSZAKI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 9. KÖTET (1953)
9. kötet / 1-4. szám - GYENGŐ TIBOR: Vasbetontartók törési állapotának vizsgálata tekintettel az új vasbetonszabályzat előírásaira
1. VASBETONTARTÓK TÖRÉSI ÁLLAPOTÁNAK VIZSGÁLATA TEKINTETTEL AZ ÉJ VASBETONSZABÁLYZAT 3 ELŐÍRÁSAIRA (2c. ábra). A mi szabályzatunk a négyszög szerinti feszültségmegoszlási diagrammot használja. A szabályzat további előírásokat tartalmaz az anyagoknál figyelembe veendő törőszilárdságokra, mégpedig a szükséges és kellő biztonság miatt a várható legkisebb törőszilárdságokra, amit a szabályzatunk határfeszültségnek nevez. Ezek az előírások természetesen akkor helyesek, ha azok minél jobban egyeznek a valósággal. Ezért a szabályzatba ezeket az adatokat vagy kísérletek alapján kell felvenni, vagy ha a szabályzat irodalmi adatok vagy külföldi szabályzatok alapján készül, azokat kísérletekkel ellenőrizni kell és a szabályzat rendelkezéseit ezek eredményeinek megfelelően esetleg a hazai viszonyokhoz módosítani kell. Az új magyar vasbetonszabályzat megalkotásánál legnagyobbrészt a külföldi irodalomra és szabályzatokra és elsősorban a szovjet szabályzat előírásaira támaszkodtunk, miután hazai vonalon a képlékenység terén még kevés közvetlen tapasztalattal rendelkeztünk. Ez volt az oka annak, hogy az új vasbetonszabályzat bevezetésével kapcsolatosan az Építéstudományi Intézet elég széles körre kiterjedt kísérletsorozatot végzett és még végez vasbetontartók törési állapotának vizsgálatára. Az intézet kísérleteinek célja a következő kérdések megvizsgálása volt : 1. Az új vasbetonszabályzat előírásai szerint számított elméleti törőigénybevétel hajlított tartóknál mennyire egyezik a tényleges törőigénybevétellel. 2. Mennyiben helytállók a szabályzatnak az A-tengely — a semleges tengely — határhelyzetére vonatkozó előírásai. 3. Hogyan határozható meg a határozott folyással nem rendelkező acélbetétekkel vasalt tartók törőigénybevétele. 4. Mi a különleges nagyszilárdságú acélok és betonok gazdaságos felső határa közönséges — tehát nem feszített — vasbetonszerkezetekben. Ez a tanulmány e kérdések közül csak a törőigénybevétel kérdésével foglalkozik. A kitűzött kísérleti célok megvizsgálása kéttámaszú, szabadon felfekvő vasbetontartókon történt, amelyeknek keresztmetszeti alakja, fesztávolsága, vasalásuk erőssége, az acél minősége a kísérleti célok szempontjából tág határok között változott. A kísérleti testek egyik része laboratóriumban (A-H), másik része pedig az Épületelemgyárban (I-V) előre meghatározott terv szerint készült. A laboratóriumban készült tartók derékszögű négyszög és T-keresztmetszetűek voltak ; az előregyártó üzemben készültek pedig részben derékszögű négyszög, részben kehelyszelvényűek. A tartók keresztmetszeteit, fesztávolságaikat és a terhelés vázlatát a 3. ábra tünteti fel. E kísérletsorozat elvégzése után egy másik kísérletsorozatot kezdtünk, amelynek tulajdonképeni célja a határhelyzetre vasalt tartók vizsgálata. Határ-