MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 43. ÉVFOLYAM (1994)

1994 / 1-2. sz. - KEMÉNY MÁRIA: Az Akadémia bérházának sorsa

I. Ybl Miklós terve az Akadémia palotájának pályázatához, 1861. Főhomlokzat. Budapest Főváros Levéltára. Ybl hagyaték építési bizottság, hogy a telek beépítetlen részére egy bér­házat építtet, méghozzá a tudományos célú tőkéből, annak hatékony kamatoztatása céljából. Felmerült az is, hogy a telket értékesíteni is lehetne, ám ez ellen szólt, hogy „a vevő, kit e részben korlátozni nem lehet oly házat építene telkére, mely az akadémia épületével építészeti összhang­zásban nem állván sokat levonna ama nagy emlékszerü épület szépségébőr'.[11] A bérház tervének elkészítésével Ybl Miklóst bízzák meg, aki a palota építkezését is vezeti. Két tervet készíttetnek vele. Az egyik, [ 12] mely a két oldal­homlokzaton töretlenül folytatja a stüleri architektúrát, az Arany János (akkor Fő) utcai homlokzaton megismétli a palota Ferenc József téri rizalitjának magasabb tömbjét, s ezen a szárnyon négy emeletet, míg a kéttraktusos oldal­szárnyak utcai traktusain két, udvari traktusain — egy mezzaninemelet közbeiktatásával — három emeletet alakít ki. Az Akadémia utcai szárnyban a földszinten és az első emeleten az utcai traktusban a konzervatórium olvasóter­mét, míg a dunai szárnyban ugyanitt a Műegylet kiállító­termeit helyezték volna el, tehát még érvényesült volna az eredeti henszlmanni koncepció. A szintek azonos magassá­gúak a palotáéval, s bár a tervre erősen rányomja a bélyegét az a törekvés, hogy minél több kiadható helyiség keletkez­zék, a fő feladatot, az építészeti harmónia megteremtését, jól megoldja. Ha ezt a tervet választják, az építkezés 247.000 forintba került volna, s a tőke ötödfél százalékos jövedelmezőségét biztosította volna. A másik tervben minden szárny és minden traktus négyemeletes, tehát az azonos főpárkánymagasság fenntar­tása miatt nincs mód a szintek magasságának egyeztetésére. Itt új homlokzati terv is szükséges, s ha összehasonlítjuk a bérház tervét Yblnek az akadémia palotájának pályázatához készített 1861-es tervével — melynek hivatalos bírálatára nem kerülhetett sor, mert Ybl némileg csalódást és megle­petést okozva egy nappal a pályázat benyújtása után vissza­vonta azt —, megállapíthatjuk, hogy az oldalhomlokzatok tervében Ybl nem mást valósít meg, mint a pályázati terv főhomlokzati rizalitjának leegyszerűsített, négyemeletesre bővített, motívumát. A bérház sorsának egy újabb érdekes momentuma: a terv, amit Ybl a palotához készített és szánt, megjelenik annak háta mögött, a stüleri architektúra árnyé­kában, egy alárendelt, mindig bizonytalan funkciójú és státuszú épület homlokzatán. Míg Ybl pályázati és bérháztervén a kompozíció fő összetevő elemei — két egytengelyes vertikális hatású tömb által közrefogott ívezetes nyílássorok — azonosak, fontos különbség, hogy az 1863-as tervből eltűnnek azok a roman­tikus motívumok — a vakárkádsorral díszített attika, az ívsoros zárópárkány —, melyek a mai értékelő számára oly feltűnővé tették az 1861-es pályaterv átmeneti jellegét. Itt érdemes megjegyezni, hogy a kortárs kritika számára vi­szont a pályatervben éppen a reneszánsz formák megjele­nése feltűnő és kiemelendő: „Palladio féle XVI.-dik kora századi renaissancot negédel."[i3] Az egyértelművé váló 130

Next

/
Thumbnails
Contents