MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 43. ÉVFOLYAM (1994)
1994 / 1-2. sz. - KEMÉNY MÁRIA: Az Akadémia bérházának sorsa
stílusorientáció oka lehet az a törekvés is, hogy megteremtődjék az összhang a palota oldalhomlokzataival, ami azonban e második tervnél sikertelen maradt. Ezt 1865-ben maga Dessewffy Emil akadémiai elnök is elismeri: „Kétségtelen ugyan, hogy oda valának irányulva a közhajtások, bár emelhetnék azon egész telken, melyet most a palota és bérház elfoglalnak oly monumentál szerű építmény mely ugyan azon és egységű stilű legyen, s amelynek benyomása egy, vele kapcsolatban álló kisebbszerű és más stilű ház miatt ne szenvedjen. Senki sem táplálhatta inkább ez óhajtást, mint épen maga az építtető . . . bizottság. Azonban nem engedték a körülmények, hogy e körül óhajtásai szellemében járhatott volna el."[14] Az akadémia igazgatótanácsa mégis a második megoldást választotta, világos tudatában annak, hogy ezen a helyen csak olyan épületet lenne szabad emelni, amely a palota homlokzatához alkalmazkodik. A választást a befektetendő tőke kisebb mennyisége (százhetvenezer forint), és az az évi másfél százalékos többletjövedelem indokolta, amivel a számítások szerint e tervváltozat megépítése kecsegtetett. 1863. március 28-án Diescher József pesti építőmesterrel szerződést köt az akadémia az épület kivitelezésére és egyúttal megállapodnak abban is, hogy Diescher 1864 Szent Mihály napjától tíz évre bérbe veszi a házat.[15] A bérházépítési pénztárat szigorúan külön kezelték, [16] a palotaépítési vagy az alaptőke-pénztárból csak a szokásos kamat megfizetésével lehetett kölcsönt felvenni. A bérházi telekrész árát havi tízezer forintos részletekben visszafizették a palotapénztárnak, ahol nagy szükség volt erre az összegre az épület befejezéséhez. Az építkezés valóban befejeződött 1864 áprilisában, s 1865 januárjában, amikor a palota befejezéséhez szükség volt egy nagyobb összegű kölcsön felvételére, a bérház már jövedelmezett. Ekkor a bérházat ajánlották jelzálogul, a befolyó bérleti díjból pedig fedezni tudták a kölcsöntörlesztést, tehát nem kellett továbbra sem megterhelni a tudományos célú tőkét.[17] Bár így a tőkehasznosítás szempontjából több formában is jó befektetésnek bizonyul a bérházépítés, ez nem marad így sokáig, mert a jövedelmezőség fokozatosan romlik. Már Diescher sem elégedett a bérház jövedelmeivel, s 1872-ben „bérleti jogát elszenvedett kárai tekintetéből öt évre meghosszabbítani kéri".[18] A károk az 1869-es tűz során keletkeztek, amely a palota padlásán ütött ki, s jelentősen megrongálta a bérház negyedik emeletét is.[19] Később, az 1880-as évek elejétől évnegyedenként csökken a beszedett bérleti díj, üresen állnak a lakások és boltok. 1888-ban az építési bizottság javasolja az igazgatóságnak, hogy csökkentsék a bérleti díjakat, mert Budapesten sok az üres lakás, az akadémiai bérház lakásai pedig a modern lakások hátrányai mellett nem rendelkeznek azok előnyeivel. Már ugyanekkor felhívja a figyelmet az építési bizottság arra, hogy a bérházban működő Hornyánszky akadémiai kiadó és nyomda gépei „a különben is nem nagyon lelkiismeretesen épült házat alapjában" megingatták.[20] Másrészt a bérház területére egyre inkább szüksége van az Akadémiának, részben éppen azért, mert az akadémia palotáját mindig felhasználták a különböző egyre gyarapodó országos gyűjtemények átmeneti elhelyezésére. Pontosan azok a folyamatok játszódnak le tehát, amelyekre Henszlmann is, Stüler is figyelmeztetett. Már 1874-ben, amikor Diescher József bérlő örököseitől a bérházat akadémiai kezelésbe átvették,[21] felmerült az első terjeszkedési igény az akadémia részéről: ekkor a palota pincéjében elhelyezett kiadói könyvraktár helyett, amely nedvesnek és szűknek bizonyult, a bérház negyedik emeletén szerettek volna könyvraktárat kialakítani.[22] 1897-ben az Országos Képtár történelmi képcsarnokát és egyéb szépművészeti anyagát helyezik el a bérház III. és IV. emeletén, ami az ott lévő lakások megszüntetésével jár.[23] 1902-ben pedig, amikor all. emeletről a Székesfővárosi Vízműigazgatóság kiköltözködik, felmerül, hogy nagyobb befektetésre lenne szükség a kor követelményeinek megfelelő lakások kialakításához a helyén. Pecz Samu, az akadémia akkori műszaki felügyelője azon a véleményen van, hogy „a bérház konstrukciója, váza olyan rossz, hogy nagy összegbe kerülő átalakítást sem el nem bírna, sem nem érdemel meg." Ekkor már jelzik azt is, hogy a könyvtár helyszűkével küzd, s a bérházi áttörést már elhatározták, az csak a főkönyvtárnok betegsége miatt nem valósult meg.[24] Mivel az Országos Képtár két-három év múlva elhagyja az épületet, a főtitkári jelentésben ekkor felvetődik: „várjon nem lenne czélszerű a bérház lebontásával az egész telket a palota folytatásaképpen és stílusában újra beépíteni? Az Igazgató Tanács meghallgatván az építész úr e részben készített tájékoztató jelentését, elhatározza, hogy a magas kormányhoz előterjesztést tesz, melyben a bérház helyére esetleg építendő palota-részt valamely állami gyűjtemény elhelyezésére föl fogja ajánlani."[25] Erre természetesen nem került sor, de az újabb egyesítési kísérletnél, az 1950-től 1954-ig elhúzódó rekonstrukció során, amikor már kifejezetten a könyvtár számára igényelte volna az akadémia a bérházat, újra felvetődik a palotahomlokzat továbbvezetésének gondolata. [26] A könyvtár raktározási gondjainak megoldására a nyolcvanas évek elején új, önálló épület felépítése is szóba került, erre építészeti pályázatot is hirdettek. Ennél azonban ezúttal olcsóbbnak bizonyult a bérház átalakítása könyvtári célokra, s így most hosszú időre lezárult ez az ellentmondásos történet. S hogy ironikus vonatkozására is kitérjünk, megemlítjük, hogy ma, amikor a Magyar Tudományos Akadémia végre egyértelműen használatába vehette a bérházat, a könyvtár szinte önálló intézménnyé vált, s ezért a két épület összekapcsolására valószínűleg már sohasem kerül sor. Kemény Mária rr r a 'r 11 en r cj. íí ci ' rirCc r t jíft'ljt ( Mil ' ff'k ( !i 2. Ybl Miklós terve a bérházhoz, 1863. Dunai homlokzat, Budapest Főváros Levéltára, Ybl hagyaték 131