Magyar Állatorvosok Lapja, 1986 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 1. szám - Dénes Lajos: Számvetés - tervek
MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 1986. 41. (1.) 3—5. 3 Dénes Lajos dr. Jubileumi esztendőt, hazánk felszabadulásának 40. évfordulóját ünneplő évet hagytunk magunk mögött. Az elmúlt évvel befejeztük hatodik ötéves tervünket. Kiemelésre méltó, ám mégsem rendkívüli, újabb 366 nappal lettünk gazdagabbak. 1985 — a jubileum mellett — a magyar belpolitikában is jeles év volt, mindenekelőtt az MSZMP XIII. kongresszusa jóvoltából. A kongresszus, amely a maga politikai módján reálisan értékelte az eltelt öt esztendő belső építőmunkáját és a hazánkkal, társadalmunkkal, életünkkel kapcsolatos nemzetközi eseményeket, meghatározta a következő időszak legfontosabb feladatait is. Egy dologra viszont nem volt képes — nem is vállalkozott rá — sem visszamenőleg, sem előre csodát művelni. Márpedig akár a lezárult VI. ötéves terv egészét, akár csak annak záró évét nézzük, nemegyszer elkelt volna egy-egy kisebb-nagyobb csoda. Ennek híján azután a realitásoknak megfelelően alakultak dolgaink. A realitások sok szép siker, de nem kevés kudarc megszületését is eredményezték. A mostani számvetés készítésénél — azért is, mert részletekbe sem kívánok menni — el szeretném kerülni az értékelésekre ma sok helyütt jellemző, egyszerűsítő gyakorlatot, amely gondosan igyekszik mindenütt megtalálni az élet, az eredmények patikamérleg szerinti egyensúlyát, egy jóval mindig szembeállítani egy rosszat, egy sikerrel mindig szembeállítani egy kudarcot. Véleményem szerint az eredmény bemutatása akkor is igaz, ha rögvest nem tesszük mellé egy másutt elszenvedett kudarcunkat, és fordítva. Ennek szem előtt tartásával úgy érzem, hogy általánosítva sem vitatható a megállapítás: mind a lezárult ötéves terv, mind a tavalyi év a korábbi időszakhoz képest előrelépést eredményezett a gazdasági építő munkában, belső politikai életünkben. Előrelépést, amely ha mégoly szerény is, lényegesen nehezebben, nagyobb erőkifejtés és áldozatok árán vált mérhetővé, mint a korábbi években. A társadalom sikereit ugyanakkor az egyes ember a saját helyzetének alakulásától függően érzékeli, vagy nem érzékeli, értékeli vagy annak elérését gyenesen kétli. Mint ahogy a közös kudarc elviseltetősége is az egyén helyzetétől függően eltérő észrevehetetlen, elhanyagolható, vagy akár kétégbeejtő. Mindez a sokféleség az életfeltételek alánlásában, érzékelésében azért került a társadalm figyelmének előterébe, mert a most magunk mögött hagyott években — a korábbiakban nem mert erővel és arányban — indult el, illetőlegyorsult fel egy olyan polarizáció az élet minőségéэп, mindennapos feltételeiben, amelynek szélső írei felé mind többen közelednek. Úgy tűnik azonban, hogy a kedvezőtlen szélső terek felé szándékuk és tisztességük ellenére lényegesen többen sodródnak, mint a kiemelkedő jólét felé. A társadalom jogos igénye, hogy erről ne csak tudomást vegyünk, hanem a gyakorlatban tegyünk is annak érdekében, hogy aki megdolgozott vagy megdolgozik érte, az érzékelhesse életkörülményeiben is a szocializmus előnyeit. A közelmúlt évek tapasztalatai közül, talán egyoldalúnak tűnően, azért emeltem ki ezt a kérdést, mert meggyőződésem, hogy további előrelépésünkhöz, építő munkánk sikereihez nélkülözhetetlen a szocialista értékrendek helyreállítása, a káros szélsőségek megszüntetése. Ami mezőgazdaságunkat illeti, eredményekben gazdag ötéves tervet, tisztességes eredményeket hozó 1985-öt tudhat maga mögött. Bár a hivatalos teljesítményértékelés eddig még nem készült el, sokatmondó adatokkal már rendelkezünk. Ezek közül kiemelést érdemelnek a gabonatermelésben elért eredményeink, mindenekelőtt az, hogy 1984- ben a termés meghaladta a 15,5 millió tonnát és 1985-ben is elérte a 15 milliót. Egész ágazatunk eredményes erőfeszítéseit jelzi az exportban megvalósult teljesítményünk: a kivitel volumene a tőkés piacokon 38%-kal haladta meg 1981—85 alatt a megelőző ötéves tervben elértet. Az 1985. évi visszaesés ellenére kiemelkedő teljesítményt értünk el a hústermelésben, amelynek mennyiségi mutatói nemzetközileg elismertek. Eredményeinket az elmúlt öt év alatt a korábbiakhoz képest lényegesen rosszabb feltételek között értük el. Romlottak belső gazdasági-gazdálkodási feltételeink, erőteljesen romlottak az export értékesítés feltételei, a növénytermelésre legalább két esztendőn át káros hatással volt az aszály. Mezőgazdaságunk erejét mutatja, hogy ilyen körülmények ellenére is összességében teljesíteni tudta azt, amit tőle a népgazdasági terv, társadalmunk elvárt. Azonban már az ötéves terv második felében, de különösen annak utolsó évében erőteljesen jelentkeztek azok a tünetek, amelyek jelezték, hogy a termelés feltételeit mielőbb javítani kell. A termelés feltételei az ötéves terv folyamán fokozatosan romlottak. Ennek látványos elemei a termelési költségek növekedésében a kívülállók számára is érzékelhetők voltak. Szakmánk és érdeklődésünk szerint néhány okot az állattenyésztés területéről : növekvő takarmányfelhasználás egységnyi hús (termék) előállításához; „érthetetlenül” magas elhullási arány a legkülönbözőbb korú és eltérő célból nevelt állatok között; megnövekedett áruelőállítási idő stb. Anélkül, hogy túlságosan leegyszerűsíteni kívánnám a jelzett problémát, annak gyökerét első чSzámvetés — tervek