Magyar Élet Pártértesítője, 1940 (2. évfolyam, 13. szám)
1940-07-01 / 13. szám
ffi II. ÉVFOLYAM, 13. SZ. — 1940 JÚLIUS 1. MEGJELENIK MINDEN HÓ 1-ÉN ÉS 15-ÉN ELŐFIZETÉSI ARA EGY ÉVRE 2.40 PENGŐ A TERTESÍTŐJE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL VIII. KERÜLET, ESZTERHÁZY UTCA 30. TELEFONSZÁMOK: 138—452 ÉS 138—453 UJ ALAPOKON Magyarország szomszédságában a múlt hét utolsó napjaiban olyan esemény történt, amely a legközelebbről érinti a magyar politikát és közvéleményt. Románia szinte órák alatt elvesztette területének jórészét. Az átadás békésen, puskalövés nélkül történt, a román kormány a helyzet mérlegelése alapján arra az elhatározásra jutott, hogy eleget tesz Oroszország kívánságának és visszaadja azt a területet, amelyet a piskörnyéki békék Oroszország testéből vettek el és csatoltak Romániához. Ezzel olyan folyamat indult meg, amely ellen Románia egészen az utolsó pillanatokig a legélénkebben tiltakozott és a merev elzárkózás álláspontjára helyezkedett. Nem lehetett tárgyalni a románokkal arról, hogy a határokat kiigazítsák és önként megváltoztassák azt a rendet, amelyet a Páris melletti békék erőszakoltak rá Európa keletére és amely minden tárgyilagos szemlélő előtt tarthatatlannak bizonyult. Románia a területi integritás alapján állott,— ezt az elvet adta fel egyik óráról másikra az orosz követelések átnyújtása után. Románia húsz év előtt olyan hirtelen nagyobbodott meg, hogy annak következményei nem maradhattak el. Mindegy volt neki, szövetségese vagy ellensége a föld, amelyet megszerez, csak nagyobbodni akart és a páriskörnyéki békék szerzői hozzájárultak a zűrzavarban teremtett egészségtelen és életképtelen nemzetiségi álom létrejöttéhez. Szükségük volt rá, mert Romániának Csehszlovákiával együtt az volt a hivatása, hogy az angol —francia érdeket képviselje Kelet-Európában és a két állam ennek szolgai módon igyekezett eleget tenni. Valóban hűséges szövetségesei és jól fizetett csatlósai voltak az angol—francia politikának, ugyanakkor azonban nem tudták megoldani belső problémáikat és életképtelenségük egyre szembeszökőbb lett. Csehszlovákiát előbb elérte végzete, felbomlott és megsemmisült a feltörő friss és természetes erők előtt, most Románia érzi, hogy a hirtelen és jogtalan területszerzésnek és a húsz év óta követett politikának következményei elmaradhatatlanok. A páriskörnyéki békék romokban hevernek. Versaillesben német katonák állanak őrséget és az a szövetség, amely hatalmában tartotta Európát, a francia fegyverszünettel végleg megsemmisült. Ezzel megszűnt Nagy-Románia létjogosultsága is, nem volt többé hatalmas szövetséges, amely a mesterséges államalakulatban tarthatta volna a lelket. Az a kapkodó és fejvesztett átialakítás, amelyre Románia vezetői az utolsó pillanatokban elszánták magukat, már nem segített. A történelem elindult és Románia mindig is gyönge volt ahhoz, hogy egymagában irányítsa, vagy feltartóztassa. Elérkezett az újjárendezés ideje, amelyet a területi integritásában megsérült, szövetségeseitől megfosztott, belső válságokban kimerült Románia többé már nem akadályozhat. Ennek az újjárendezésnek természetesen új alapokon kell megtörténnie. Le kell számolni mindazzal, ami a békeszerződésekből ittmaradt és az utolsó húsz évben ezeket a szerződéseket menteni, megmerevíteni próbálta. Ami eddig történt, az rossz volt, hiábavaló kísérletezés, amire rácáfolt az igazság. Romokban hever a kollektív biztonság elmélete, történelmi emlék a népszövetségi rendszer, értéktelen papíros minden régi szerződés. Bebizonyosodott, hogy a régi alapon nem lehet egészséges életet teremteni, s aki még ma is a pár környéki békékre próbál hivatkozni, az önmagát rekeszti ki európai népek új, egészséges életrevaló közösségéből. Magyarország küzdött elsőnek