Magyar Élet Pártértesítője, 1942 (4. évfolyam, 4. szám)

1942-02-15 / 4. szám

13085 Bíró János úrnak Rádfalva, (Baranya vm.) 1942 FEBRUÁR 15. — IV. ÉVFOLYAM, 4. SZ. MEGJELENIK MINDEN HÓ 1-ÉN ÉS 15-ÉN ELŐFIZETÉSI ÁRX EGY ÉVRE 2.40 PENGŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. BUDAPEST, V., AKADÉMIA­ UTCA 17. SZ. TELEFON: 114—730. — CSEKKSZ.: 7589. mmmm 1 T | i * tiw rf n R T É­S A BELSŐ ELLENSÉG Soha nem volt nagyobb szükség arra, hogy a magyarság ne csak mutassa, hanem valójában át is érezze azt az egységet, amely nélkül nagy megpró­báltatásokat elviselni igen nehéz, vagy éppen lehe­tetlen. Bárdossy László miniszterelnök és a kormány tagjai ismételten rámutattak ennek a fontosságára és a magyar nép túlnyomó nagy többsége megértette a figyelmeztetést. A nemzet, amely ezer éven át any­­nyi vihart látott, átérezte, hogy a mostani, talán minden eddiginél nagyobb viharban csak úgy állhat meg, ha félreteszi a széthúzást, a személyi gyűlölkö­dést, a jogosulatlan hataloméhséget és ha kell, erő­szakkal távolítja el a közösségből azokat, akik a vi­lágégés nagy tüzénél kis pecsenyéket akarnak sütö­getni. Ezzel az egységes nemzeti felfogással találják szembe magukat azok, akik jónak látták, hogy fron­tot csináljanak a közhangulat és közakarat határo­zott megnyilvánulása ellen. Az idő ma fegyelmet és összefogást parancsol, nincsen helye olyan magán­politizálásnak, amely csak arra alkalmas, hogy a fe­gyelmet aláássa és az összefogást lehetetlenné tegye. Magyarországon mindig megvolt a lehetőség arra, hogy a jóhiszemű emberek nehéz időkben félretegyék a személyeket és pártokat elválasztó ellentéteket és vállvetett munkával szolgálják a nagy közös célokat. Nincs mód azonban arra, hogy megtűrjünk a ma­gyar közéletben olyanokat, akik nemcsak az idők parancsolatáról feledkeznek meg, hanem arról is, amit a tisztesség és a törvény parancsol. Fertelme­­sebb, undorítóbb politikai harci eszközt, mint a név­telen, felelőtlen rágalmazást, a szóval és röpcédulá­kon terjesztett vádaskodást nem tudunk elképzelni és nem ismerünk tisztességes magyar embert, aki ne undorral fordulna el az agitációnak ettől az elve­temült eszközétől. Közéleti tényezőinket megint el­árasztják ismeretlen helyről jött, aláírás nélküli leve­lekkel, amelyekből a mocsár és a csatorna szelleme árad, amelyek fölvetik a kérdést: vájjon épelmé­­jűek-e azok, akik ilyen módon akarnak Magyarorszá­gon maguk mellett hangulatot kelteni. Az aláírás helyett különféle szélsőjobboldali hangzású ismeretlen szervezet neve szerepelt ezeken a leveleken. A szélsőjobb ismeretes szervezetei élén­ken tiltakoznak a szerzőségnek még csak a látszata ellen is. Bizonyos, hogy ilyen förmedvények alá nem szokták a teljes nevet és címet odaírni, de bizonyos az is, hogy nem hullanak hópehely módjára az égből. Valaki kitalálja, megírja és elküldi őket s ezt a vala­kit, ezeket a valakiket pellengérre kell állítani, ki kell irtani a magyar közéletből. Azok a bírósági tárgya­lások, amelyek az ország közvéleményének mélysé­ges megdöbbenésére fantasztikus bűnökről lebben­­tették fel a fátylat, érthetővé teszik, ha a közvéle­mény nyugtalan és gyanakvással fordul olyan poli­tikai szervezetek felé, amely ezeket a bűnös egyéne­ket és alakulatokat eddig is kitermelték. A szélsőségek nem válogatósak sem emberben, sem eszközökben. Láttuk már ugyanazokat a szélső­­jobboldalon és a szélsőbaloldalon, mindegy nekik, milyen a színezet, milyen a jelszó, csak rombolni, lázítani, pusztítani lehessen. Ezek az elemek békében is veszedelmesek, háborús időben pedig a szabotá­­lókkal, az, árulókkal vannak egy sorban és ugyan­olyan elbírálás alá esnek. A hatóságok majd megtalálják a módját annak, hogy felderítsék azokat a titkos fedezékeket, ahon­nét a rágalmazó, bomlasztó levelek bombáit útnak indítják s ahol most a politikai élet salakja különféle szervezkedéseken töri a fejét s arról ábrándozik, hogy egyszer talán megint nyakára telepedhetik az országnak. A hatóság munkája azonban nem elég. Ebben a tisztogató munkában minden egyes magyar­nak közre kell működnie az offenzíva és a defenzíva minden rendelkezésre álló módján. A Magyar Élet Pártja arra kéri tagjait, kísérjék az eddiginél­ is ébe­rebb figyelemmel ezeket a megmozdulásokat és ha valami gyanúsat vesznek észre, jelentsék nyomban az illetékes tényezőknek. Másik kötelességünk, hogy ezekben az időkben még szorosabban tartsunk össze, még jobban ápoljuk a magyar egységet és még na­gyobb elszántsággal, harckészséggel tömörüljünk az alá a zászló alá, amelyen a másfélezeréves Magyar­­ország szent és örök eszménye lobog. A suttogással, alattomos bomlasztással fordítsuk szembe megbont­hatatlan egységünket, a kishitűséggel szemben ren­ dületlen magyar hitünket, a vádask­odókkal, kútmér­­gezőkkel szemben megbecsülésünket és bizalmunkat a vezetők iránt, akiknek a vállára az ország irányí­­­tásának gondja nehezedik.

Next