Magyar Élet Pártértesítője, 1942 (4. évfolyam, 4. szám)
1942-02-15 / 4. szám
13085 Bíró János úrnak Rádfalva, (Baranya vm.) 1942 FEBRUÁR 15. — IV. ÉVFOLYAM, 4. SZ. MEGJELENIK MINDEN HÓ 1-ÉN ÉS 15-ÉN ELŐFIZETÉSI ÁRX EGY ÉVRE 2.40 PENGŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. BUDAPEST, V., AKADÉMIA UTCA 17. SZ. TELEFON: 114—730. — CSEKKSZ.: 7589. mmmm 1 T | i * tiw rf n R T ÉS A BELSŐ ELLENSÉG Soha nem volt nagyobb szükség arra, hogy a magyarság ne csak mutassa, hanem valójában át is érezze azt az egységet, amely nélkül nagy megpróbáltatásokat elviselni igen nehéz, vagy éppen lehetetlen. Bárdossy László miniszterelnök és a kormány tagjai ismételten rámutattak ennek a fontosságára és a magyar nép túlnyomó nagy többsége megértette a figyelmeztetést. A nemzet, amely ezer éven át anynyi vihart látott, átérezte, hogy a mostani, talán minden eddiginél nagyobb viharban csak úgy állhat meg, ha félreteszi a széthúzást, a személyi gyűlölködést, a jogosulatlan hataloméhséget és ha kell, erőszakkal távolítja el a közösségből azokat, akik a világégés nagy tüzénél kis pecsenyéket akarnak sütögetni. Ezzel az egységes nemzeti felfogással találják szembe magukat azok, akik jónak látták, hogy frontot csináljanak a közhangulat és közakarat határozott megnyilvánulása ellen. Az idő ma fegyelmet és összefogást parancsol, nincsen helye olyan magánpolitizálásnak, amely csak arra alkalmas, hogy a fegyelmet aláássa és az összefogást lehetetlenné tegye. Magyarországon mindig megvolt a lehetőség arra, hogy a jóhiszemű emberek nehéz időkben félretegyék a személyeket és pártokat elválasztó ellentéteket és vállvetett munkával szolgálják a nagy közös célokat. Nincs mód azonban arra, hogy megtűrjünk a magyar közéletben olyanokat, akik nemcsak az idők parancsolatáról feledkeznek meg, hanem arról is, amit a tisztesség és a törvény parancsol. Fertelmesebb, undorítóbb politikai harci eszközt, mint a névtelen, felelőtlen rágalmazást, a szóval és röpcédulákon terjesztett vádaskodást nem tudunk elképzelni és nem ismerünk tisztességes magyar embert, aki ne undorral fordulna el az agitációnak ettől az elvetemült eszközétől. Közéleti tényezőinket megint elárasztják ismeretlen helyről jött, aláírás nélküli levelekkel, amelyekből a mocsár és a csatorna szelleme árad, amelyek fölvetik a kérdést: vájjon épelméjűek-e azok, akik ilyen módon akarnak Magyarországon maguk mellett hangulatot kelteni. Az aláírás helyett különféle szélsőjobboldali hangzású ismeretlen szervezet neve szerepelt ezeken a leveleken. A szélsőjobb ismeretes szervezetei élénken tiltakoznak a szerzőségnek még csak a látszata ellen is. Bizonyos, hogy ilyen förmedvények alá nem szokták a teljes nevet és címet odaírni, de bizonyos az is, hogy nem hullanak hópehely módjára az égből. Valaki kitalálja, megírja és elküldi őket s ezt a valakit, ezeket a valakiket pellengérre kell állítani, ki kell irtani a magyar közéletből. Azok a bírósági tárgyalások, amelyek az ország közvéleményének mélységes megdöbbenésére fantasztikus bűnökről lebbentették fel a fátylat, érthetővé teszik, ha a közvélemény nyugtalan és gyanakvással fordul olyan politikai szervezetek felé, amely ezeket a bűnös egyéneket és alakulatokat eddig is kitermelték. A szélsőségek nem válogatósak sem emberben, sem eszközökben. Láttuk már ugyanazokat a szélsőjobboldalon és a szélsőbaloldalon, mindegy nekik, milyen a színezet, milyen a jelszó, csak rombolni, lázítani, pusztítani lehessen. Ezek az elemek békében is veszedelmesek, háborús időben pedig a szabotálókkal, az, árulókkal vannak egy sorban és ugyanolyan elbírálás alá esnek. A hatóságok majd megtalálják a módját annak, hogy felderítsék azokat a titkos fedezékeket, ahonnét a rágalmazó, bomlasztó levelek bombáit útnak indítják s ahol most a politikai élet salakja különféle szervezkedéseken töri a fejét s arról ábrándozik, hogy egyszer talán megint nyakára telepedhetik az országnak. A hatóság munkája azonban nem elég. Ebben a tisztogató munkában minden egyes magyarnak közre kell működnie az offenzíva és a defenzíva minden rendelkezésre álló módján. A Magyar Élet Pártja arra kéri tagjait, kísérjék az eddiginél is éberebb figyelemmel ezeket a megmozdulásokat és ha valami gyanúsat vesznek észre, jelentsék nyomban az illetékes tényezőknek. Másik kötelességünk, hogy ezekben az időkben még szorosabban tartsunk össze, még jobban ápoljuk a magyar egységet és még nagyobb elszántsággal, harckészséggel tömörüljünk az alá a zászló alá, amelyen a másfélezeréves Magyarország szent és örök eszménye lobog. A suttogással, alattomos bomlasztással fordítsuk szembe megbonthatatlan egységünket, a kishitűséggel szemben ren dületlen magyar hitünket, a vádaskodókkal, kútmérgezőkkel szemben megbecsülésünket és bizalmunkat a vezetők iránt, akiknek a vállára az ország irányításának gondja nehezedik.