Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
F - Fabchich József - Faber Oszkár - Fáber Sándor - Fábián Béla
Fabchich József (Kőszeg, 1753. márc. 13. —Győr, 1809. dec. 23.), költő, műfordító. Győrben végezte el a papnöveldét. 1775-től 1797-ig a győri gimn. tanára, ahol többnyire m. nyelven tanított. 1798-tól a győri papnöveldében tanított. II. József korában a nemesinemzeti ellenállás híve, röpiratokat írt, amelyek ma még kiadatlanok (Mi hír Budán? vagy Fancsali feszület; A magyar ruhába öltözött bajuszos magyarországi papnak védelmezése ). A nyelvújítás és időmértékes m. verselés egyik úttörője. A görög költészetből sok fordítást készített. Nyomtatásban csak a görög lírikusokból készült antológiája jelent meg, Aiszkhülosz-, Szophoklész-fordítása kéziratban maradt. Kazinczyval levelezett, Révaival és Rájnissal jó barátságban volt — nyelvi túlzásaiért őt is bírálták. A tervezett m. tudós társaság tagjai közé jelölték. Gyűjtötte a m. elavult és tájszókat, valamint a népies kifejezéseket. Fordításai: Tudósítás Pindarus, Anakreon munkájának fordítása iránt (Győr, 1803 . kéziratban); Magyarra fordíttatott Alceus, Zaffó, Stesikorus, Ibikus, Anakreon, Bakkilidesz, Szimonidesz, Alkman, Arkilokus (Győr, 1804) és Magyarra fordíott Pindaros (Győr, 1804). — M. Kengyelutó (1794); Magyar Kalepinus (1795). — Irod. Bartha György: F. J. élete és munkái (Esztergom, 1899); Hadnagy László: F. J. mint nyelvész (Bp., 1944); Faber Oszkár (Spalitz, Szilézia, 1879. ápr. 4.—Bécs, 1945), a munkásmozgalom részvevője, az 1918 —19-i forradalmak tevékeny harcosa. Tanár, piarista rendi szerzetesnövendék. 1902-ben kivált a rendből és csatlakozott a szociáldemokrata mozgalomhoz. 1908-ban a főváros szolgálatában állott, 1913-tól a IX. ker. felsőkereskedelmi isk. tanára volt. Antiklerikális propagandatevékenysége miatt 1918-ban 4 évi fegyházra ítélték. A Tanácsköztársaság idején a kommunistákhoz csatlakozott; az egyházi vagyon államosításával foglalkozó Orsz. Vallásügyi Likvidáló Bizottság vezetője. Jelentős szerepet játszott a szabadoktatásban mint a Társadalomtudományi Társaság, a Szabadgondolkodók Mo.-i Egyesülete és az Úttörő Társaság tagja. Tevékenységet fejtett ki a Galilei-körben is. A Tanácsköztársaság megdöntése után letartóztatták, 1921-ben 14 évi fegyházra ítélték. 1922-ben a fogolycsere-akció útján az SZU-ba került, ahonnan Németor-ba, majd Ausztriába költözött és Kismartonban, majd Bécsben működött mint nyelvtanár. A II. világháború idején aktív részvevője volt a fasisztaellenes ellenállási mozgalomnak. A hitleristák meggyilkolták. — M. A keresztényszocializmus (Bp., 1907); Egy szerzetes naplótöredéke (Bp., 1908); A klerikális veszély (Bp., 1911). Kéziratban maradt A szocialista etika c. nagyobb munkája. — Irod. Wilheim Jenő: F. O. (Kioltott fáklyák, Bp., 1963.) Fáber Sándor (Stein, Szilézia, 1874 —Bp., 1933. máj. 26.): mezőgazdász, tanár. Tanulmányait 1892—95-ben Keszthelyen végezte. Tanári pályáját Debrecenben kezdte, majd Magyaróváron tanársegéd, 1898 — 1931-ben a keszthelyi Gazdasági Ak. növénytermesztési tanszékének vezetője volt. Különösen a rét és a legelő megjavításának kérdéseivel foglalkozott, ezért megbízást kapott az országos rét- és legelőjavítási munkálatok vezetésére. Közreműködött a tőzeges területek hasznosításánál is. Meghonosította Mo.-on a szójababot. Számos cikke jelent meg, főleg a Köztelekben és a Gazdasági Lapokban. — M. A gabonafélék termesztése (Bp., 1911); Általános és különleges növénytermesztéstan (I —II. é. n.); A zöldmezőgazdálkodásról (Keszthely, 1930). — írod. F. S. (Köztelek, 1933); F. S. (Szakoktatási évk., 1933 és 1935.) Fábián Béla (Pécs, 1929. okt. 5.—Barcs, 1945. jan. 28.), az ellenállási mozgalom részvevője. Bányászcsalád gyermeke. 13 éves koráig édesanyja testvérénél Mánfán nevelkedett. Isk.-inak elvégzése után villanyszerelő tanulóként dolgozott a komlói szénbányában. Amikor a pécsi fiatalok egy csoportja jelentkezett a jugoszláviai Petőfi Sándor-partizán-