Magyar Fórum, 1998. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)
1998-07-02 / 27. szám
//UA&tU Ct A*. V X Úgy tűnik, az a nagyobbik, mogorvább, oroszul beszélő medve, amely nehezen és lassan, de 1991-ben kicammogott Magyarországról, ügyesen itt hagyta nekünk kisbocsát, a Postabank aranyos, simogatni való maciját, amely apróság létére is okosabb anyjánál, láthatólag nehezebb lesz megszabadulni tőle amainál. Azt hiszem, ma hazánkban a postamaci a legvédettebb állat, nemzetközi felügyelettel vigyáznak rá, még a szellőtől is óvják, gyarapodása érdekeinek mindent alárendelnek. A kis kópé macija máris kormányválságot okozott Fidesz-berkekben, pedig a kormány felállása csak a jövő hétre várható. Történt pedig, hogy Orbán Viktor megvonta bizalmát és pénzügyminiszteri felkérését Orbán Lászlótól, aki különben a Fidesz gazdasági és pénzügyi stratégiájának kidolgozója, legfőbb elméleti megalapozója volt. Mindaz a sok jó, amivel a Fidesz elkábította a magyarságot és megnyerte a választásokat, a disztingvált megjelenésű Urbán László aktatáskájából bújt elő. Kezdetben nem is akadt olyan polgár, aki kétségbe vonta volna az evidenciális döntést, miszerint Urbán lesz Kossuth utódja a Pénzügyminisztériumban, de aztán az ifjú szakember megbukott egy vizsgán. Talán nem is tudta, hogy vizsgáztatják, ezért vette félvállról a dolgot, mindenesetre nem ismerte fel időben, hogy a Postabankkal kapcsolatos nézeteit nem azért firtatják befolyásos pénzügyi körök, mert éppen jobb kérdés nem jutott az eszükbe. Orbán valószínűleg csak későn döbbent rá: a Postabank a magyar politikai lojalitás etalonjává lett, amelyen egyként lehet elbotlani és belezuhanni a sárba vagy a csillagokig repülni, ünnepelt szakemberként. Orbán miniszterelnök úrnak viszont jóindulatú - bel- és külföldi - barátai tapintatosan levetítették a Postabank-reklámokat, amelyek kivétel nélkül úgy érnek véget, hogy a postamaci váratlanul hátra esik. Orbán Viktor hamar megértette, hogy miért kellett megnéznie ezeket a filmeket, ha nem akar hanyatt esni, jobb, ha távol tartja kormányát a Postabanktól. Merthogy a Postabank és a ráépülő politikai szubkultúra számára a legfőbb érték - na persze a pénz után - az állandóság, a biztonság, a folyamatosság. Ezt a folyamatosságot veszélyeztette a még kissé heves vérmérsékletű Urbán László, ezért kellett őt lecserélni a minden szempontból megfelelő és megbízható Járai Zsigmonddal. Járai nemcsak a folyamatosságot testesíti meg a Postabank klientúrája számára (jusson eszünkbe Szekeres elvtárs, a vállalkozó, aki e bank révén jutott több százmilliós hitelhez), de a comme il faut játékstílus minden elemével tökéletesen tisztában van. Nyilván nem véletlen, hogy a legendás években, 1988-89-ben ő volt a Budapest Bank vezérigazgató-helyettese, ő a Tőzsdetanács elnöke, és 1995 óta ő a Magyar Hitel Bank, majd a világ 5. legnagyobb bankjaként nyilvántartott, abszolút globalizációs érdekeltségű ABN AMRO Magyar Bank elnök-vezérigazgatója. Járai mindig tudta, Járai ma is tudja, Járai holnap is tudni fogja, hogy merről fúj a szél. Ebből áll szakezetközi pénzvilágban, ugyanis szél ellen ott különösképpen nem lehet... szórni a szenteltvizet. Gyanítjuk, hogy ezt a mély igazságot a 39 esztendős Urbán László csak késve ismerte fel. Olyanokat mondott, s ami még rosszabb, tervezett a Postabank jövőjével kapcsolatosan, ami nem tetszett azoknak az uraknak, akik a növésben lévő kis macit ellátják mézzel. Ki tudja, talán még a brüsszeli telefon is megcsörrent Orbán miniszterelnök úr asztalán, és a nyájas-mázas Wim van Velzen, amúgy mellékesen, megkérdezte tőle: - Mon eher Victor, hát ezért kampányoltam én mellettetek, hogy most ilyen szomorú meglepetéseket okoztok nekem? Jöjjön meg az eszed, fiam, amiben szabad, azt csinálsz, amit jónak találsz, ha futballistamezben nyilatkozol a tévének, hogy át kell szervezni a labdarúgó& '1*'perce bajnokság rendszerét, ám tedd, ha jólesik, de emlékezz a beszélgetéseinkre: vannak területek, amelyek érinthetetlenek és ezerszer tabuk. A Postabank is ilyen, amelyet az utolsó pillanatban csak nagy nehezen tudtunk még felhizlaltatni rongyos 24 milliárddal, és most teáhtalad kinevezve ott téblábol és gyárt mindenféle terveket egy zöldfülű... Ugye érted, hogy mit kell tenned? És Orbán azonnal megértette. Az elmúlt hetekben kevés olyan árulkodóan sokatmondó jelenetben volt részünk, mint amikor a múlt héten a Horn Gyula parlamenti szobájából kilépő Orbán - előtte órákon át tárgyalt Hornnal erről meg arról a riporterek kérdésére, először a nyilvánosság előtt, megerősítette: Igen, igaz a hír, Járai lesz a pénzügyminiszterem, nem Urbán. És közben a háttérben ott mosolyog Horn Gyula. Csendesen, ahogy a győztesek szoktak. Na, de azért a hoppon maradt Urbán Lászlót sem kell annyira sajnálnunk, egészen biztosan nem záratja őt karanténba egyetlen hatalmi kör sem. Sőt, most hogy a Nemzeti Bank alelnökeként lehetőséget kap arra, hogy Surányi jóindulatú, tapintatos, halk szavú irányítása mellett megismerkedhessen a szakma legtitkosabb bugyraival is, tulajdonképpen felkészítik őt arra, hogy majd a későbbi jövőben egy új Járast tisztelhessünk benne. De addig bizonyítania kell, hogy érti a dürgést, elfogadja a nemzetközi széljárás-jelentést, hogy minden tudásával a folyamatosság, a döccenőmentes érdekképviselet szolgálatában áll. Ha Urbán eddig azt hitte, hogy már befejezte felsőfokú tanulmányait, innen üzenjük neki: csak most kezdi, és ha Surányitól jó diplomát kap, akkor - de csak akkor! - kitárul előtte minden ajtó, minden bizalom. Ő igen, a bizalom, mint tudjuk, a Fidesz szó is bizalmat jelent egy ideje. De ha már az egyszerű közpolgár végképp nem tud eligazodni Postabankilag, s a főpolgárok nyilatkozatait figyelve nem sok garanciát lát arra, hogy érdekeinek szószólója akadjon a Fidesz-kormányban, ahol láthatólag nem miatta fog ringbe szállni sem Orbán, sem Orbán, még mindig marad egy lehetősége: bízhat az Úrban. Igaz, ez utóbbi nem polgár. ja , Szőcs Zoltán Elkészült az Orbán-kormány programja. Csurka István az új koalíció helyzetét elemzi a 2. oldalon MTI-FOTÓ 99 FORINT Magyar FórtM X. évfolyam, 27. szám KÖZÉLETI HETILAP * „ « 1998. július 2. Szent László napján Szombat délelőttre, az MIÉP által meghirdetett Szent László-napi ünnepségre, szinte színültig megtelt a budapesti Nemzeti Sportcsarnok. Itt voltak a párt képviselőjelöltjei, tisztségviselői, a választási küzdelem irányítói és szép számmal érkeztek támogatók, szimpatizánsok is. (Képes beszámolónk a 16. oldalon)