Magyar Fórum, 2004. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
2004-01-08 / 1. szám
m www.magyarforum.hu ■■ 247 FORINT XVI. évfolyam, 1. szám KÖZÉLETI HETILAP 2004. január 8. Melocco Miklós: Sztálin a hadsereg Pomázi Zoltán: Megteremtették a III. János Pál pápa: Jézus szülőföldje s továbbra is drámai időket él át, ahol még ma sem hunytak ki az erőszak tűzfészkei veszteségén fölül 140 millió fölötti létszámban ölt embereket valóságshow-kat, s ki abban szerepel, azt hiszi, hogy sztár, és értéket képvisel (12., 19. oldal) Csurka István értékelő elemzése 2003-ról, az elsilányosodás évéről (2-3. oldal) ^IP*****______* " SL ^^__________________________ A gyűlölet védőbeszéde Minden oka megvolt ennek az írásnak, hogy ne kívánjon megszületni. Vajúdott is hetekig. Felmértem a közléssel járó innen és túli ódiumot, legfőképpen megküzdöttem lelkiismeretem tiltakozásával - ezért köszönettel a másokéból már nem kérek s a közzététel mellett döntöttem. Ha árt, ártson, nem árthat többet, mint a ránk kényszerített lapítás, óvatoskodás, a „józan megfontolás”. Tovább nem bírom elviselni a szellemi erőszakot, az elhallgattatás fojtogató markát a torkomon. A gyűlöletről van szó, a gyűlölet létezéséről és jogáról, illetve kinyilvánításáról. A talaj több mint ingoványos, keresztény embernek különösen. Azonnal :zemé£e vágják, mit beszélsz? Ez az a híres szeretetvallás?! Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat! És ha megütik a bal orcád, tartsd oda a jobbat is! A keresztény felebaráti szeretet mosolya lassan a félkegyelműek arctalan vigyorává torzul. A keresztényeket már falig hátrálni kényszerítette ellenségeinek követelődző „szeretetigénye”. Tovább nincs út, csak a pusztulásba, márpedig Krisztus nem halálra szánta a keresztény hitet, hanem a világ megváltására. Ő maga is korbácsot ragadott, ha kellett. A félkegyelmű szeretet tehát pusztít, mert bamba, mert nem védekezik, nem tesz különbséget jó és rossz között. A szeretet rossz gyakorlata. A magyar nyelv zseniális képszerűsége pontosan kifejezi a fogalmat: félkegyelem jár vele, nem egész. Szeretni bolondulásig. Ennek igen sok köze van felvetett témánkhoz. Lélektani közhely, hogy őrült nagy szeretet - leggyakrabban szerelmi, testvéri vagy szülői-gyermeki érzésből fakadva - miként csap át gyűlöletbe. A viharos, intenzív, forró érzelmi töltés cseppet sem változik csak előjele. A mozdony ugyanazon a sínen oda és vissza egyforma erővel halad. A gyűlöletet elsősorban lélektani illetőségű fogalomként kell vizsgálni, nem kikerülve morális tartalmát sem. Nem vagyok pszichológus, ezért olvasom és bámulom Carl Gustav Jungot, aki így fogalmaz: „A szeretet logikai ellentéte a gyűlölet. ” Vagyis nem lélektani ellentéte. Jung cáfolhatatlanul legmélyebbre jutott a tudattalan természetének feltérképezésében, és az emberi lélek mélyén transzcendenciára és Istent| 1111 | re bukkant. Pszichológiai 9 770865 390004 közhely, hogy a lelki betegségek, neurózisok első számú táptalaja az elfojtás. Az elfojtás tudatunk machinációja, hogy az általa rossznak, helytelennek tartott tudattartalmakat szőnyeg alá söpörje, lenyomja a tudattalanba. Mint gőzt a kuktába, elzárt szeleppel, hogy ne jöhessen ki. De kijön. Robbanva. A gyűlölet létezésének tényét nem tagadhatjuk, s mivel „a tények önmaguk bizonyítékai”, létezésének jogosultságát is nehéz kétségbe vonni. De honnan van, és miért van? A gyűlölet lelkünk irracionális részében gyökerezik, bár könnyen tudatosítható. A tudatosulás mozzanata igen fontos tényező, hiszen gyűlöletünknek csak így lehetünk urai. Elfojtani veszélyes és kiszámíthatatlan, kiirtani csak az utolsó ítélet fogja, de ha kordában tartjuk, fegyelmezzük, felhajtó erő marad, lelki mozgató, amely nem pusztít többet a szükségesnél. Következő kötelességünk a gyűlölet morális aspektusának vizsgálata, és ide kapcsolódóan a gyűlölet kinyilvánításának helyeslése vagy helytelenítése, tiltása vagy megengedése, különös tekintettel a kodifikált gyűlölettörvényre, amely a kinyilvánítást rendeli büntetni. Legvégül vessünk egy pillantást a jogi szankcionálás lehető következményeire is. A gyűlölet valaminek vagy valakinek érzelemtől fűtött elutasítása. Annak, amit, vagy akit rossznak tartunk. Morális cselekedet, amennyiben jó és rossz különválasztásának és a rossz elutasításának erkölcsi képességén alapszik. A moralitásról szintén Jung írja meg, hogy az az emberi psziché egyetemes tulajdonsága. A professzor különbséget tesz morális és etikus lelkiismeret közt: a lelkiismeret olyan pszichikus reakció, amely mindig akkor jelenik meg, amikor a tudat letér a használatos, szokások (mores) útról, vagy arra emlékeztet. Reagálás az erkölcskódextől való eltérésre, s legnagyobbrészt a szokatlantól, nem hagyományostól, és ezért „helytelentől” való primitív félelem. Ez a viselkedés ösztönös, legjobb esetben is csak részben átgondolt, ezért morális ugyan, de nem számíthat etikusnak. Akkor válik etikussá, ha mérlegelés, tudatos tusakodás előzi meg a lelkiismeret munkába lépését. Ehhez viszont valamiféle alapvető kétely kell, kötelességek ütköznek egymásnak, és választani kell két morális magatartás közül. A jó kiválasztása és a rossz elutasítása tehát pszichés kényszer, erkölcsi kötelesség. De mi jó és mi rossz? Van általános és különös (saját). Az általános jó átível korokon és kultúrákon, és sokkal több nem mondható róla, mint annyi, hogy jó, mert az élet így parancsolja. Enni jó. Szeretni jó. Aludni jó. Gondolkodni jó (csak nehéz). A fajtám jó. Isten jó. A különös jó már elkülönül, szétválik kultúrák és korok szerint, és a fentebbi általános jók megvalósításához szükséges megtalált egyedi jó megoldások tárháza. Identifikációs folyamat, a megváltás része, a bennem lévő isteni tartalom világra hozatala. A bennünk lévő tartalom azonos, de külső formája, megjelenése nem, forma nélkül viszont nincs tartalom, csak káosz. Ami neked jó, nekem nem feltétlenül az, mert akkor én nem én vagyok, hanem te. Ezért vannak egyének és nemzetek. A németeknek például nagyon megfelel tercelő népdalkincsük, összekarolnak a sörpadokon, és ütemesen dülöngélnek rá. Számomra primitív a zeneisége, és a lelkem nem mozdul meg tőle. Érdekes, mint idegen, de nem kell. Nem étel számomra, nem táplál, és lehetőleg védekezem ellene, ha le akarják nyomni a torkomon. Nekem az A csitári hegyektől dobban nagyot a szívem, pedig sosem jártam ott, míg német zengerájokban eleget dülöngéltem. A volksliedet ismerem, de nem sajátom: amíg a helyén van, nem is zavar, hisz addig nem helytelen. Csak akkor utasítom el, ha azt akarja, hogy szebbnek, jobbnak tartsam a magaménál, hogy azzal dicsőítsem Istent, és ne a saját lelkemből fakadt énekkel. Ezt már elutasítom, ez már rossz. A gyűlölet indulatteli elutasítás. Lelki kuruc-labanc háború, 48-as szabadságharc. Érdekes, hogy a mi korunk érzékenyebb rá, mint az elutasítás hidegebb, de sokszor kegyetlenebb formáira. Ennek az az oka, hogy a szellem háttérbe szorításával a közélet szinte kizárólag érzelemkielégítővé vált. Az érzelmi motivációt ismeri fel, azt igyekszik szabályozni, bár éppen jogilag képtelen a szándék: az érzelemkeltés, legyen pozitív vagy negatív, nem büntethető, mert elkerülhetetlen velejárója minden megnyilvánulásnak. Az irodalomnak, közírásnak vagy szónoklásnak pedig egyenesen törekednie kell rá. A hatástalan írás és beszéd felesleges. A gyűlölet elfojtásával együtt növekszik veszélyessége, a lélek ugyanis kiegyensúlyozáson alapuló rendszer, minden szélsőséges folyamatra ellensúlyokat vet be. „A kompenzáció nem csupán valami illuzórikus vágybeteljesülés, hanem tényszerűség, amely annál valósabb, minél jobban elfojtják. A szomjúság, mint tudjuk, nem szűnik attól, hogy elfojtják. ” Mármost: mi a teendő a gyűlölettel? Nem elfojtása, sőt éppen szembenézés kell ahhoz, hogy kiolthassuk. Ha tudom, mi a rossz, amit elutasítok, és miért nem felel meg nekem, akkor úgy tudom kiküszöbölni, hogy közben gyűlöletem is csillapodik iránta. A rosszat teljes tudatos akarattal kell kipenderíteni, s akkor többé nincs szükségem a gyűlölet erejére az ellenálláshoz. A magyar törvénykezés a hazai jog- rend nagyobb dicsőségére, liberális nyomásra törvényt hozott a gyűlölet nyilvános kifejezése ellen. Azt állítja, hogy a gyűlölet publikálása másokban is gyűlöletet kelt, izgat, s ezért büntetni kell. Mostantól tilos érzelmektől fűtött és érzelmeket keltő hangot emelni a zsidó befolyás, az idegen kultúra, a globalizációs kifosztás, Amerika vagy a cigány közönségesség kultúrterrorja ellen. Ugyanakkor, ha elfogadjuk Jung tudományos megállapításait, minél eredményesebben működik majd a kiváló jogszabály, annál inkább az elfojtás társadalmi méretű fokozódását fogja előidézni. Amint látjuk, már a paragrafus is érzelemtől indíttatva, és nem a jogtudomány szellemi elvárásaira figyelemmel született, azért lett abszurd, mert már iskolázott megalkotói sem tudnak gondolkodni. A végén még megérjük, hogy sorra betiltják a haragot, féltékenységet, utálatot vagy akár a szerelmet, hisz az is elég galibát okoz. Kicsit csúnya érzés közzététele két év, nagyon csúnyán három év börtönt ér. Reszkess, alanyi költő! A gyűlölettörvény megvonja a jogot a gyűlölet kinyilvánításától, szavakba öntésétől, társadalmi elfojtást szorgalmaz. A módszer szülőatyja az a liberális utópia, amely az embert kívánja átformálni. - Sikerülhet, Jung professzor úr? - „Beteg állattá átalakítható ugyan az ember, kiagyalt eszményi lénnyé viszont soha. ” Ehhez csak annyit fűzünk hozzá: a gyűlölettörvény kifundálói abban bíznak, hogy a magyarság már túl beteg reagálni, és ha nem? Láttak már sebzett oroszlánt támadni? Dixi et salvavi animam meam. A következmény és a felelősség őket terheli. Vasvári Erika |