Magyar Fórum, 2009. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

2009-07-02 / 26. szám

www.magyarfomm.hu XXL évfolyam, 26. szám ••­­ KÖZÉLETI HETILAP 2009. július 2. „Nincs más testvérem, csak magyar. Ha virrasztok, miatta állok poszton, s csak tőle kérek kenyeret , , csak ő, kivel a kenyeret megosztom” (Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus) Intés a kilépőkhözNe rontsak el Az MDF kilépőihez szólok. Tartózkodva mindenféle számonkérésnek még a gyanú­jától is, tapintattal és szomorúan. Jogot, fel­hatalmazást a megszólalásra abból merítek, hogy az eltelt idő, s maga a megtörtént törté­nelem vitán felül bizonyította, hogy az MDF akkor indult el a ma Bokros Lajossal befeje­zett útra, amikor engem kizárt, előbb a frak­ciójából, majd kisvártatva a pártból. Sokan ez­zel azt szegezik szembe, hogy a szétválást az okozta, hogy én senkivel nem egyeztetve köz­readtam tanulmányomat 1992. augusztus hu­szadikán. Ez egyszerűen nem igaz. Annak a „Néhány gondolat” című írásnak a tételei be­igazolódtak és meghallgatásuk, elfogadásuk és az MDF és a kormány programjának ezek alapján való átalakítása nem volt lehetetlen. De módfelett veszélyes volt, az kétségtelen. Beleütközött a most megbukott liberális piacgazdaság, a globalista törekvések, Ma­gyarország izraeli gyarmatosításának érde­keibe. Mikor én azt a dolgozatot megírtam, a paktum már átadta a sajtót, a rádiót és a te­levíziót az SZDSZ-nek és azt a kis nyomorult hatalmat, amely így megmaradt a kormány kezében, Antall József és Boross Péter és csat­lósaik kezében az antallisták, a haszon élvezői féltették a legjobban. Az SZDSZ követelése, a nemzetközi társaságok követelése volt, hogy engem el kell távolítani a kormánypártból. Megtörtént, spongyát rá. Hiszen most sokkal nagyobb tragédia bekö­vetkezése előtt állunk. Szétmehet az MDF-nek nevezett hazugság, szét az SZDSZ, kihullhat min­den foga az MSZP-nek, de ha a nemzeti erők nem fognak össze és nem éb­rednek rá az egyedül üd­vözítő gyökeres változá­sok összefogással való el­kezdésének szükséges­ségére és nem vállalják ezért a harcot, amely adott esetben áldozatok­kal jár, akkor a nemzet elsüllyed. Ez a sejtés benne volt a dolgozatomban. Ez adott erőt elviselnem előbb a gyalázás, rágalmazás majd az elhallgatás és mindenből kirekesztés évtizedét és ez ad erkölcsi felhatalmazást, hogy szóljak most is, vénségemre. Úgy hallom, az MDF-ből kilépők nem új pártot, hanem valamilyen egyesületet kíván­nak alakítani. Ez, azt hiszem, helyes törekvés a jelen helyzetben. Ha az egyesületalakítás szándéka nem a párt - akármilyen párt - cél­szerű egyirányúságának, mintegy radikaliz­musának a feladását jelenti, hanem a magyar­ság megmentésének és minden szükségesnek a gyökeres átalakítását, más formá­ban mint a párt, akkor ez bátor, hasznos, kalapemelést kívánó elha­tározás még akkor is, ha nehéz órá­ban, egy pártvezetés galád kacska­ringóinak, kígyózásának a végte­lenségig való eltűrésének percében történik. Ennek az MDF utóegyesületnek azonban világosan meg kell hatá­roznia a helyét a politikai mezőben. A hadrendben. Sokan közülük, a ja­va, radikálisabb polgári körökben is tag, sokan voltak, lehettek Ma­gyar utasok, netán MIÉP-esek, kis­gazdák és sokan olyanok, akiket már mi, MIÉP-esek nem is ismerünk és nem is tudunk hová besorolni. Nem a jelenség tömegessége szá­mít. Nem azzal kell most foglalkoz­ni, hogy hány ember, s miféle pozí­ciókat jelent ez a kilépő és valami­lyen módon újjáalakuló társaság. Nyilván sokan fogják felkeresni őket azok közül is, akik már régen elhagyták az MDF-et és elhagyták a politikai színteret is, keserűen. A megalakulásnak a mostani magyar válságban van számát és tö­megességét meghaladó jelentősége. Nem mindegy, hogy hová köti magát ez a rendszer­­váltó gyökerű társulat, s végképp nem mind­egy, hogy mit fogad el fő céljának. Az alapkérdés az, hogy vállalja-e a rendszer gyökeres átalakítását. Mégpedig azzal a laki­teleki higgadtsággal és józan mértéktartással, amellyel sok alapítója az ősidőkben vállalta és amely radikalizmusnak a hiányát az említett „Néhány gondolat” 1992-ben, két év Antall-i behódolás után számon kérte. Barátaim! Nem kell most már annyit fe­csegni a rendszerváltásról - meg kell tenni. Végre kell hajtani, mint egy „szuronyt sze­gezz!” parancsot. Egy nagy magyar sereget kell létrehozni egyesületek, körök, hagyo­mányőrző társulatok, keresztények és keresz­tyének összehozásával, amely alapkérdésnek tekinti a gyökeres váltást. Nem fél a liberális sajtó támadásaitól, hanem megszerzi azokat, nem fél a pénztelenségtől, mert addig kenyé­ren és vízen is kibírja, amíg ki nem söprűzi a nem kellő idegen bankokat és off-shore-os bandáikat. Ha pedig megtisztítottuk az országot, nem lesz szükség radikalizmusra. Mert az sem örök, és annál is jobb a rend, amit mi teremtet­tünk meg. Csurka István 1990. április 9. A Magyar Demokrata Fórum vezérkara a választási eredményekre vár Lakitelek, 2007. Újra együtt - Csurka, Bíró, Für, Kiss Gy., Fekete Gy., Lezsák, Csoóri A három­­ Bogár László: A globális parazita szívja a vérünket, s miután ezt meg­tette, és látja, hogy a gazdaállat nehéz helyzetben van, akkor kegyesen a tő­lünk kiszívott vér egy részét pénzért és kamatra visszaadja, de kizárólag azért, hogy ne pusztuljunk el teljesen. A magyar irtó Lukács György Tóth Lajos, a MIÉP képviselője: Lukács György archívuma ne ön­­kormányzati tulajdonban legyen! Ez ugyanúgy szúrja minden becsü­letes magyar ember szemét, mint a szintén az V. kerületben található szovjet emlékmű a Szabadság terén. A TARTALOMBÓL Kiszorítósdi az MSZP-ben Komáromi István. A 2008. márciu­si népszavazáskor elszenvedett ve­reség óta nem tanult a pártvezetés semmit, nem vonta le a konzekven­ciákat, és tovább vezették a pártot a lejtőn lefelé. Mondják meg, miért viselkednek ámokfutókként? Minden jó ügyért készen! Dr. Horváth Lóránt Ödön, premont­rei apát: 1948-ban az utolsó pre­montrei osztály tanulója voltam Szombathelyen. Legnagyobb örö­möm volt, hogy iskolámat - már vá­lasztott apátként - 1994-ben én nyit­hattam meg. Rock és Wagner Gerdesits Ferenc opera­énekes : Ma főleg a tehet­ségtelen, de felkapott figu­rákat ismerik, míg Simán­­dyra alig emlékeznek. Elkeserítő a pénz uralma a kultúra felett.

Next