Magyar Hirlap, 1906. október (16. évfolyam, 253. szám)
1906-10-20 / 253. szám
. “liy/77VUl r Budapest, 1906, XVI. évfolyam 253. szám. Szombati október 20. BneF,ZET^Si^ÁRAKjrEgé^z évre^28^,^opona^m^vre^14 korona, Főszerkesztő és laptulajdonos: SzerkeSZtőSég 8S wäSvätälT Büpest, V„HoMlIlltCZa 10. SZ3IT1. EGYES SZÁM ÁRAK helyben 8illér, vidéken 10 fillér. MárkUS Miksa I Szerkesztőségi telefon 36—86. Kiadóhivatali telefon 44—09. TÖRVÉNYJAVASLAT II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társai hamvainak hazahozataláról. Ő Felsége attól az érzéstől áthatva, hogy az elődeire hosszú századokon át súlyosan nehezedett ellentétek és félreértések ma már egy végképp letűnt korszak történelmi emlékeit képezik, a nemzetnek ismételten kifejezett közóhajára, a király és nemzet kölcsönös bizalmának újabb zálogául II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társai hamvainak hazaszállítását legkegijebnesebben elelrendelvén s az országgyűlés mindkét háza efelett érzett hálás örömét nyilvánítván, elhatároztatik, hogy 1. §. II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társainak tetemei hazaszállíthatván, országos küldöttségek által ünnepélyesen a kassai székesegyházban Thököly Imre ütemei pedig a koszlaátki eV. egyházban tétessenek örök nyugalomra. 2. §. Az 1715. évi XLIX. törvényczikknek 2-ik és 3-ik szakaszai eltörültetnek. 3. §. A II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társai emlékének megörökítésére, felállítandó emlékmű és a hazaszállítás költségeire ötszázötvenezer koronat állítatik meg, amely az állami költségvetésben a miniszterelnökség átmeneti kiadásai közt számolandó el s a pénztári készletekből fedezendő. 4. §. Jelen törvény rendelkezései semminemű magánjogi következményekkel nem bírnak. 5. §. Ezen törvény végrehajtásával a miniszterelnök, a pénzügyminiszter és a vallás- és közoktatásügyi miniszter bízatnak meg. Budapest, 1906. évi október hónap 19-én. Dr. Wekerle Sándor s. k., a II .Rákóczi Ferencz és bujdosó társai hamvainak hazahozataláról szóló törvényjavaslathoz. A nemzet többszörösen megnyilvánult közóhajának tett eleget Fölséges Urunk, midőn a király és nemzet közötti birodalom újabb zálogául II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társai hamvainak hazahozatalát elrendelni méltóztatott. Ennek a nemes lelkületből eredő fejedelmi elhatározásnak a folyománya, hogy a nemzeti hősök emlékének kegyeletes ünneplése alkalmából azok a megbélyegző törvényrendelkezések is eltöröltessenek, amelyeket törvénykönyvünk s jelesül az 1715. évi XLIX. törvénycikk 2-ik és 3-ik szakaszai tartalmaznak. Ezt kívánja elérni a kormány jelen törvényjavaslat előterjesztésével, mely a nemzet köz óhajának felelvén meg, bővebb indokolást nem igényel. Budapest, 1906. évi október 19-én. Dr. Wekerle Sándor s. k., m. kir. miniszterelnök, m. kir. miniszterelnök, ít . .-Viyne Voláf KRIZANTÉMUM. — A Magyar Hírlap eredeti tárczája. — Irta : Bródy Sándor. Apácza ápolt engem tavaly nyáron. Most, hogy fehér krizantémummal van tele a város — nem tudom miért, — minduntalan rája gondolok, de nem szomorúsággal és Szorongással, hanem vígan és boldogan. Mert nincs valami nagyobb gyönyörűség, mint visszagondolni a rossz napokra, ha már elmúltak és visszaidézni azt, ami a gyötrődésben nagy és szép volt. Pokoli kínszenvedések, forró álmatlan éjek! — de ne sajnáljatok. — Hilária minden öt perczben megigazította a párnámat, arczomat rózsaolajos és eczetes vízzel megmosta ,és — mosolygott. — Mit mondott az orvos, meghalok-e? — Azt előbb ki kell érdemelni! monda és mosolygott. — Lássa testvér, hogy erősen érdemiem kifelé! _ — Ez a tisztító és ez magának jó, mert ott a másik tisztitóban, tuban, ami sokkal keservesebb, kevesebb időt kell majd töltenie. Akik itt többet szenvednek, ott kevesebbet fognak! Nem lehetett vele vitázni, oly biztos volt mindenben és a túlvilágban úgy volt tájékozva, mint a töméntelen nagy idegen kórházban. Az ő világos, szép leányszemében egyszerű és megfogható volt minden, semmi zavart vagy befejezetlen kép, a nagy fehér kezét rátette a leglégiesebb dolgokra és megfogta, valamint a mesterember az ő szerszámát. És nem tetszelgett, hogy ő ilyen gépiesen mosolygott mindenre. Néha diadal is volt e mosolygásban, különösen éjjel, ha gummikerekű nagy szekerek sűrűn állottak meg a kórház udvarán. — A mi kocsink! — mondá. — Megint a mi kocsink! Egy álmatlan éjszaka után, hajnalban, harmincz ilyen kocsimegállást számlált meg. Valami kicsinyt izgatott lett, mintha győzedelmeskedett volna. — Mégis szép az ilyen nagyváros, mint amilyen ez a Bécs-város. Egy nyári éjszaka alatt harminczan halnak meg hirtelen. Az ablakom a pathologiai intézetre nyílott és az apácza azokat az embereket számlálta, akiket ide szállítottak. Ez volt a „mi kocsink!“ Minden másodikért imádkozott és reggel summázta: — Nekik azóta már jó. Ők már látják, amit mi tudunk! Én is szép intézménynek, az élet legkülömb rendjének tartottam a halált, de a fiatal lány valósággal gyönyörködött benne, magához ölelte, az élet egyedüli czélját benne találta. Tett-vett, evett-ivott és dolgozott amíg a földön járt, de ez csak gépies és ideiglenes volt, minduntalan azt várta, hogy szeme végképp lecsukódjék, azaz végre felnyíljon. — Nehéz lesz, — mondottam neki egyszer, tréfásan — magának nehezen fog menni, sokára lesz meg. Olyan nagy és erős maga, mint egy bronz Bavária. (Bajor eredet volt a lány.) Százéves anyóka lesz, fejedelemasszony. — Én! mondá némi megvetéssel. Én csak látszom erősnek. Már én voltam mell- beteg, de a nagy koszttal és erőszakos ápolással a doktorok megint lábra állítottak. Egyszer-kétszer még tudnak majd, aztán nem tudnak. Mi ápolóapáczák, nagyon hamar, fiatalon halunk meg. Közülünk a tizedik se éri el az ötven esztendőt. Aki közöttünk paraszt eredet, az még állja, de aki nem az . . . A szomszédos szobában most is halódik egy testvér, tizenkilenc éves. Tavaly még erősebb volt, mint én. Szerencsés volt, egy varróleánytól, akit ápolt, megkapta. A varrólány felépül, ő elmegy. — És őt most ki ápolja? *— Mind, akik itt vagyunk a folyosón. — Be testvérem, maga ritkán megy be hozzá. — Majd később, egypár nap múlva, ha az órája eljött. A szomszédom órája csakugyan, hamarosan eljött. Én már akkor fölkeltem az ágyból, föl és alá vánszorogtam a szobában, sőt ki-kijártam a folyosóra is. A szobám akkoriban tele volt virággal. Sok-sok bukétát kaptam, valamint egy színésznő, nem restelem bevallani, hogy jórészt színésznőktől,akik nyáron is és nem kőszínházakban működtek. Az óriási bokréták némelyikében Mai számunk 24 oldal. Az új Rákóczi-törvény. Megtörtént tehát: a magyar kormány a mn a képviselőhöz elé terjesztette azt a törvényjavaslatot, amely Rákóczi Ferenczet és társait, még törvénykönyvben is rehabilitálja; az országnak, a magyar nemzetnek, amely előtt ily rehabilitálás fölösleges volt, hivatalosan is viszaadja, méltó helyre juttatván a mi szent emlékű fejedelmünket a nemzeti kegyelet Pantheonjában. A fejedelem visszatérhet közénk; úgy hozzuk vissza hamvait és teszszük a haza földjében örök nyugalomra, hogy nem lesz többé törvényben bélyegzett