Magyar Hirlap, 1918. január (28. évfolyam, 3. szám)

1918-01-03 / 3. szám

Wr.­f Egiras szám­ár»a helyben^e vidéken 14 «»ér, pályaudvarokon GS fSHiSr Budapest 1918, * XXVIII. évfolyam. 3. szám. Csütörtök, január 3» MAGYAR HÍRLAP nwimtli UH: BSé« M­­-*■• »I««.. 1 Fte.rt.nK é. HMttKM». I »'rtwrthrtt * w. te. V»», SZU «., SK: ' MÁRKUSMIKSA ...........­“**• .. WSv ......... . Andrássy intelme. A távirat, melyben Andrássy az alkotmánypártnak újévi üdvözletére fe­lel, nemzeti akcióprogramm a világhá­ború negyedik évében. Éppen ezért min­den pontja — úgy a szociálpolitikára, mint­ a magyar hadseregre, úgy a vá­lasztójogra, mint a magyar gazdasági érvényesülésre, úgy a békepolitikára, mint az új pártalakításra, vonatkozó,­­— egyformán fontos és maga kommentálja magát. Ha egy pontját mégis külön ki­ragadjuk, az azért van, mert benne van az egésznek a lelke, mint az agyvelőben maga az ember. Értjük azt a pontot, amely szerint „újjászületésünknek épp oly előfeltétele a rend, a törvényesség s a belső béke, mint a szabadság, a szociális szellem s a bátor haladás.“ Hogy Andrássy ajkán ez a szabad­ság, ez a szociális szellem, ez a bátor ha­ladás mennyire nem puszta szólam: bi­zonyítja, amit e táviratában a tömegek jogáról, az eddigi hatalmi monopólium fentarthatatlanságáról s annak szüksé­géről mond, hogy közgazdasági, szoci­ális, pénzügyi, sőt birtokpolitikai felada­tainkat se oldjuk meg e monopólium szellemében, hanem mindezekben is ho­norálva azt a tényt, hogy a tömegek ad­ják az erők zömét s önérzetük joggal nőtt meg. S bizonyítja nemcsak az, amit a­­­ázsonyi választójogi javaslatáról mond s amivel ennek szükségét s kívánatossá­gát megokolja, de még inkább, amit a választójogért, a választójogi nagy és gyökeres reformnak kormányprogammá való emeléséért tett. Az Andrássy pro­gram­jára tehát nem külső dísz, nem ráaggatott cafrang a szociális reformer­ig, hanem pillér, mely az egészet tartja, ha ehhez képpest húzza alá, hogy a had, a törvényesség s a belső béke épp oly előfeltétele újjászületésünknek, mint a szabadság, a szociális szellem s a bátor haladás, akkor a komoly szem meglát­hatja, hogy ő a rendet a szabadságnak, a törvényességet a szociális szellemnek, a belső békét a bátor haladásnak nem ellensúly gyanánt kívánja ellene vetni, hanem horgonynak kívánja, mely e nagy javakat a valóság s az állandóság talajá­­n egyszer s mindenkorra megerősítse. Röviden és világosan: megszerezni mind­­eket lehet, talán, forradalommal is, de megtartani nem. Mindenütt a vilá­g úgy van, hogy a forradalom a végén így részét elveszíti annak, amit kierő­­nkolt Még a jogos forradalom is, mer 4 hatalom addigi monopolistáinak '■'égé és szűkkeblű­ség tett jogossá ség, mert az addigi monopolisták maguk is érzik, hogy az ő monopóliumokból a nemzet tovább nem állhat fenn! Itt meg­fordítva történnék, mint az előbb említett példában, — itt a forradalom felesleges és mesterkélt volta legalizálná és erősí­tené az ellenforradalmat, a visszacsiná­lást, az elnyomást. Világos, hogy Andrássy nem a mo­nopóliumot félti,­­ hiszen hadat szén neki, hanem a haladást, melyet nemcsak a tömegek számára tart szükségesnek, hanem az egész nemzet erősödése és bol­dogulása számára- A helyzet az, hogy Magyarországon van egy fejlettség s van egy fejletlenség, melynek mind a kettőnek megvan a maga jó oldala a nemzeti hal­­ladás számára. A fejlettség abban áll, hogy nálunk az úgynevezett felső osztá­lyok nemzedékek óta hagyományba ve­szik az okosságot, hogy amint az idők reformok szükségét megérlelik, ne ran­­kacskodjanak e szükséggel szemben, ha­nem maguk álljanak a fejlődés élére. A fejletlenség pedig abban áll, hogy gaz­dasági, termelési és társadalmi állapo­taink közepett nálunk még nincs olyan érdekellentét a bourgeoisie s a munkás­ság közt, mint egyebütt, s a bourgeoisi­e­­nak is számos kiküzdenivalója van a sza­badság irányában, s ennek útján a töme­gek még sok ideig együtt haladhatnak és dolgozhatnak vele. Nálunk tehát sem alap, sem ok nincs valamely forradalmi mozgalomra, s a haladásnak semmi ér­deke nincs abban, hogy maga ellen kese­rítse s védekezésre kényszerítse a kon­­szervatívabb rétegeket, ilyen körülmé­nyek közt, ha felesleges és könnyelmű erőszak nem ébreszt ellenforradalmat, meg lehet az a reményünk, hogy egy­felől mindent, ami haladás szükséges és feltételei megértek, elérhetünk békésen és törvényesen, viszont e békesség és tör­vényesség s a rend, melybe az új vívmá­nyok beépíttetnek és belehorgonyoz­­tatnak, biztosítékai annak, hogy e vív­mányok aztán meg is maradnak, égé­ Vezérkarunk mai jelentése. Hivatalos jelentés, kiadatott január 2-án délben, érkezett délután 14 órakor. KELETI HARCTÉR: Fegyverszünet. OLASZ HARCTÉR: Az asiagoi fensikon, a Monte l­omba területén és az alsó Piavenél időnként tüzérségi harcok fejlődtek ki. December 26-án reggel a Zenson melletti folyógátakon lévő állásból a megszálló legénységet veszteség nélkül visszavettük a Piave keleti partjára. Az ellenség, amely ezt a kiürítést csak december 31-én vette észre, az elhagyott fedezékeket eddig a napig állan­dóan tüzérségi és aknatűz alatt tartotta A VEZÉRKAR FŐNÖKE. A mai német jelentés. Berlin, január 2. Nagy főhadiszállás- Kiadatott: 2-án c­élben. NYUGATI HARCTÉR: Rupprecht trónörökös hadcsoportja: A tüzérségi tevékenység Dixmuidentől a Deuleig déltől kezdve egyes szakaszokon fokozódott. Lenstől északra és délre pedig sikeres felderítésekkel kapcsolatban átmenetileg feléledt. Arras és St. Quentin között is fokozódott időnként a tüzelés ereje. Az utolsó napokon Marcoingtól délre elfogott angolok száma 500-ra növekedett. A német trónörökös hadcsoportja­ Promestől északra és Ornes mindkét oldalán fokozódott a harci tevékenység. Felderítő előretörések az arcvonal több pontján számos francia foglyot eredményeztek KELETI HARCTÉR: Semmi újság. Macedón harcvonal: Lényeges esemény nincs. . ... . OLNF, HAKmR: A tű­ztevékenység az asiagoi lensikra és a Tomba területen időnként fokozódott. JLUDENDORFF, első főszállásmester. Hindenburg tanácskozásai Berlinben, Betű* fmaNrt&. fVollT.­ Iltmknburg ATwMafwnay*­fe­­rFMSfr Tür­tt-rfertfrff*

Next