Magyar Hirlap, 1926. szeptember (36. évfolyam, 197-221. szám)

1926-09-01 / 197. szám

«&M3S3$B3­ Tta? A Hick» Maerarorsia« me«. aa a gondolat nabadeá«át. OHaknaaaa ga! M fs&Am vs Bm AauxMnát a demokráciától ti a toko­a »zeneiket, az elny imoltakat, aa 01­ U B| H H rj§ Mii ‘fsa aft jsRS VI Hf «vlA aatt mfierIM/'at rérja. Nero «eeil biáaa dűlőiteket. Válót klóit ni led­aiftakm. •* WJ] |H 3B jjB §1 £» -1?4 B8 IM Mg V mm HB ajkára a bs.a neeát de a hazát »lot­tónak, a (Tónn­éinek és a bojanának. ME ffflanalllim B raj EH fSB §81 ,'** BS fiSst SBg Bm VIV Hl |H­­álja minden krtdje. Gondolata, áriát*. Vádel­oesi a munkát, melt a bákállen- OH hMHW ng SH 8H fa wl MM Bt EB M MB WV HH Vft HB A Manor h­írlap erele n d­eata me», aki levefejáben elsonad. Hirdeti a B SB Vl H SB M VB HB HB roe«t5rh*d­k. da me« nem napok. oertályok át telekietek f*Trt HH SB SB M IV _ MnVuBm H H N hajlíthattak. A Ma*x.r Hírlap d­a.teH áriásét. Tanítja aa r»xen áldozatkée» ■ ■ SS §§3 H HB 1H & «pHHBHkm 88 WL JWJB mieok mez», beadását, de hadat Caen .é*ét a némáét­ás társadalom aa»y érd«. B fl 9H 11 ffl SS^SI, ffl H M Bta M BHHEmB' " £lTek "if* r'i,uto kl'and®rff*nak kel Iránt, a mdrellsá* hatóimét, a koltó- II fil 8® (ff «33 tSB JB ig VV H A Maxar Hírlap eaimáfcet. ideálokat. ra étiának »lábadtától? rám mente a fófót. (JUh hUh JUh BHmRIMV | *elnyom“­taknak *■' "áK. ' "yi • A A. k­stSys A PÉNZÜGYMINISZTER ZÖLD KÖNYVE Sárgaborítékos füzetekben adta ki hónapról hónapra jelentéseit Smith nép­szövetségi főbiztos és most, amikor Smith­­ már újból megnyitotta ügyvédi irodáját Bostonban, helyette a pénzügyminiszté­rium ad ki jelentést Magyarország finan­­ciáiról. Ez igen helyes, hiszen a német pénzügyminisztérium káznaponként tesz jelentést a nyilvánosságnak a bevételek­ről, a kiadásokról, míg az angol pénz-­­­ügyminisztérium hetenként tájékoztatja jelentéseiben a közvéleményt. Smith fő­biztos búcsúvétele Budapesttől tehát nem lehet ok arra, hogy legalább minden hó­napban, vagy két hónapban ne értesül­jön a nyilvánosság az állam pénzügyi helyzetéről. Ma került a nyilvánosságra a pénzügy­ , minisztérium első jelentése, és a sárga boríték helyett halványzöld borítékba öl­töztették a jelentést. De van más változás is. Látszólag és külsőleg Smith főbiztos jelentéseinek formájához igyekszik iga­zodni a pénzügyminiszter beszámolója, csak éppen szőkébb a szöveg, és igen hézagosakká lesznek az adatok, éppen ott, ahol részletesen kellene beszélniük. A mellékletek nélkül mindössze öt oldal és néhány sor a jelentés egész szövege. Valóban nem helyes dolog szaporítani a szót, és igen szép a tömörség, de mintha a pénzügyminisztérium zöld könyve tö­mörebb volna a kelleténél, mikor elhall­gat mindent, amit érdemes volna tudni. A júliusi hónap a legkedvezőtlenebb­­ állami bevételek szempontjából és a . ,„kedvezőtlenebb hónappal kezdte meg jelentéseinek kiadását a pénzügyminisz­ter, aki így kénytelen 123 milliárd költ­­­ségvetési hiányt előirányozni, mert becs­lése szerint 632 milliárdot tesznek a júliusi kiadások, és mindössze 509 mil­liárd bevételre számíthat július havában a költségvetés. Ennek ellensúlyozására a jelentés közli az augusztusi hónap költ­ségvetési előirányzatát, ahol 716 milliárd bevétellel 713 milliárd kiadás áll szem­ben, tehát 5 milliárd a bevételi többlet. Ezek az adatok azonban nem adnak képet az állam pénzügyi helyzetéről, egyszerűen azért, mert a tényleges ered­ményekről érthetetlen okokból hallgat a pénzügyminisztérium zöld könyve. Smith mindegyik jelentése felsorolta, miilyen effektív bevételeket ért el az előbbi hónapban a kincstár a dohány­jövedéknél, a vámok hozadékánál, a cukoradónál, amint felsorolta és részle­tezte az egyéb effektív bevételeket is. De a zöld könyv beéri az előirányzatok közlésével, semmiféle felvilágosítást nem adva a ténylegesen elért állami bevéte­lekről. . Ezt a diszkréciót igen bajos meg­érteni akkor, amikor az idegen országok külügyminiszterei éppen az effektív ál­lami bevételeket és az effektív állami kiadásokat szokták a nyilvánosság elé vinni, nem pedig az előirányzatokat, amelyek néha elmaradnak a valóság és a realitás mögött, néha pedig meghalad­ják azt. Nem olyan teljességgel és rész­letességgel, amint azt a német, vagy az angol pénzügyminiszter teszi, de azért Smith jelentései hónapról-hónapra szá­mot adtak az effektív eredményekről, míg most a pénzügyminiszter zöld könyve egyetlen szót sem veszteget az effektív álami bevételek felsorolására. Ilyen körülmények között valóban fel­merül az a kérdés, érdemes e papirost és nyomdafestéket vesztegetni olyan­­jelen­tésekre, amelyek csak előirányzatokról és elméleti számvetésekről adnak felvi­lágosítást, nem pedig arról, mennyi volt a valóságban az állam bevétele és mennyi volt a valóságban az állam ki­adása. Éppen a Smith-jelentés legfontosabb és legdöntőbb fejezetei hiányoznak a pénzügyminiszter zöld könyvéből. Már a Smith-jelentések is csak kissé hézagos és elnagyolt keresztmetszetét adták az állam pénzügyi helyzetének, ha az angol, vagy a német pénzügyminiszter önkén­tes jelentéseivel vetette össze valaki a népszövetségi főbiztos beszámolóit, de a pénzügyminiszter ma megjelent zöld könyvét igazán csak ezzel az érzéssel le­het a kézből letenni: semmivel nem let­tem okosabb ... Az előirányzat és a tényleges ered­mény összevetése világítja meg azt, mi­lyen úton halad az állam pénzügyi hely­zete, de a zöld könyv nem ad módot és alkalmat az ilyen összevetésekre. A zöld könyv inkább csak kis érdekességekkel szolgál olvasóinak, például azzal, milyen kétkedve nézi a pénzügyminiszter az új pénzegység gyanánt bevezetett pengőt. A költségvetési előirányzatok ugyanis hár­mas számoszlopban szerepelnek. Az egyik számoszlop papírkoronákról be­szél, a másik számoszlop aranykoronák­ról, míg a harmadik számoszlop a pa­pírkoronát és az aranykoronát átszámítja pengőkre. Úgy látszik tehát, mintha az aranykoronának mégis volna életképes­sége, és mintha az aranykorona vissza­utasítása pénzegység gyanánt kissé ön­kényes lett volna, másként a pénzügy­­miniszter nem tartaná szükségesnek azt, hogy a pengőszámítás életbeléptetése után, és az aranykorona temetésének megejtésével még folytassa a költségve­tési előirányzat egyes tételeinek átszállí­tását aranykoronára. Az élet itt körülöt­tünk amúgy is sivár, szürke, egyhangú, tehát legalább a pénzegységekben lesz egy (A Magyar Hírlap tudósítóiától.) A német, a francia, az angol könyvek tömegétől félig elfödve ül Klebelsberg Kunó gróf, és beszél­getés közben néha hivatkozik egyik-másik könyvre. Főleg a középiskolai és főiskolai reform új német irodalma igen impozáns. A hatalmas kötetek egész sora jelent meg az —­ Ez talán apróság, de az ilyen aprósá­goknak is van jelentőségük. 1901-ben költö­zött át a­ Nemzeti Múzeum épületéből az új parlamentbe a főrendiház, és azóta huszonöt év telt el, de a Nemzeti Múzeum főbejárata és főlépcsőháza még mindig úgy maradt, mint volt akkor, amikor a főrendiház tartotta itt üléseit. A­ főlépcsőházban elfalazták azokat a folyosókat, amelyek a Nemzeti Múzeum egyes tárai felé vezettek, a múzeum kiállítási helyiségeihez tehát nem lehetett a főkapun, és a nagy lépcsőházon át bejutni, csak a hátsó bejára­tokon. Ezen most segítettünk,­ és így mél­tóan fogja fogadni a múzeum vendégeit a Nemzeti Múzeum nemes palotája, amelyet Pollack Mihály épített, miután részt vett a milánói székesegyház átépítésében, és a régi Pest monumentális épületein kibontotta stí­lusának klasszikus egyszerűségét. A Nemzeti Múzeum elfalazott főlépcsőházába és előcsar­nokába sok stílustalan rézkandeláber került, és sok egyéb stílustalan dekoráció, amely megbontotta , a nobilis keretek egységét­­ és harmóniáját. Az ilyen stílustalan díszeket most eltávolítottam, és amennyire kevés pénzzel lehetett, pótoltam olyan kandelábe­rekkel és olyan más dekoratív tárgyakkal, amelyeknek elkészítésénél Pollack Mihály eredeti tervei voltak irányadóak a múzeum látogatói tehát ezentúl majd a főbejárat széles kapuján léphetnek be és nem lesznek kénytelenek melléklépcsőkön a mú­zeum palotájába osonni. A főbejárat átlépése után pedig tisztán, zavartalanul fog kibonta­kozni előttük az a belső architektúra, ame­lyet a Nemzeti Múzeum halk, egyszerű, ne­mes építőmestere tervezett meg. Most, ami­kor a Nemzeti Múzeum természettudományi gyűjteményeinek nagy részét a főépülettel szomszédságban külön sikerült elhelyezni, megszűnnek azok a nehézségek, amelyek a muzeális anyag összezsúfolásánál fogva kö­vetkeztek be, és így teljes hatással fog majd kibontakozni a múzeum palotájában a régi­ségtár gazdagsága, amint a könyvtár célsze­rűbb elhelyezésének és könnyebb fölhaszná­lásának sem lesznek többé akadályai. — A Nemzeti Múzeum, sajnos, szegény­soron élt néhány év óta, mert kénytelenek voltunk beérni a múzeum által őrzött anyag konzerválásával és csak aránylag igen kis összegeket tudtunk fordítani a múzeum fej­lesztésére, sőt kénytelen vagyok bevallani azt is, hogy a múzeum nem térhetett ki ez adósságcainálás elől. De a legközelebbi időben a nyilvánosság elé fog kerülni egy olyan igazán nagy esemény, kis változatosság, míg holtversenyben fut majd egymás mellett a papírkoronát az aranykorona és a pengő. Egyelőre még a pénzügyminiszter zöldi könyve sem teszi magáévá teljes határo­­zottsággal pénzegység gyanánt a pengőt, másként a papírkorona és a pengő mel­­lett nem szerepeltetné az aranykoronát* A pénzügyminisztérium bizonytalan* sága és bizalmatlansága a pengő pénz* egységgé avatásával szemben a zöld könyv egyetlen pozitívuma. Más pozití* rum nincsen ebben a vékony füzetben* amely előirányzatokat közöl az augusz* tusi hónapról, előirányzatokat közöl a júliusi hónapról, de nem tesz jelentést egyetlen hónap tényleges pénzügyi ered* ményeiről sem. Pedig a tényleges ered* mények és a valóságban elért bevételeik mintha érdekesebbek volnának az elmé­­letileg fölállított előirányzatoknál. elmúlt hónapok alatt Németországban arról, miként kellene reformálni az egyes tudomány­ágak tanítását. Klebelsberg gróf pedig beszél, talán nagyobb lendülettel, mint a nemzet­gyűlési felszólalásoknál, azokról a kultúr­politikai feladatokról, amelyeknek megoldá­­sával most foglalkozik, amely a múzeum könyvtárát és régis­ég­tárát mentesíti majd az anyagi gondok alól. bősége* fedezetet nyújtva a könyvtár és * régiségtár fejlesztésére, még­pedig az állam megterhelése nélkül. Egy valóban­ nagyszabású társadalmi adomány van a perfektuálás küszöbén. A részletekről egyelőre nem beszélhetek, de a Nemzeti Mú­zeum talált egy olyan mecénásra, aki az or­szág nagybirtokosai közé akarja emelni a múzeum könyvtárát és régiség­tárát, vagy inkább a múzeum egyik régi, nagy­­ mecé­nása még halála után is gondoskodni fog arról a tudományos intézményről, amelyet szorosan magához forrasztott és egész kivételes mértékben gazdagított élete során. A magyar kultúra aranykorszakára emlékeztet méreteinél és formájánál­ fogva az a nagy ajándék, amelyben most része lesz a múzeumnak. A könyvtár és régiségtár fej­lesztésének megoldását jelenti ez a nagysza­bású adomány,d, már vannak olyan tár­gyalások, amelyek remélni engedik, hogy a Nemzeti Múzeum egyéb osztályain is a társa­dalmi bőkezűség révén fognak az anyagi gondok alól szabadulni. Azt hiszem, nem volt rossz választás, amikor a Nemzeti Mú­zeum vezetését egy olyan fiatal, energikus és széles tudományos képzettsége mellett is agilis emberre bíztuk, mint amilyen Hóman Bálint. . .—. Egyes helyeken félreértették azokat a nyilatkozataimat és cikkeimet, amelyek a ti­m—i Noha egyetlen magyar napilap sem vette észre és egyetlen magyar napilap nem írt erről egy szót sem, számomra nagy elég­tétel volt az, hogy a porosz országgyűlés közoktatásügyi bizottságában néhány hó­nap előtt hosszabb vita fejlődött­ ki az egye­temek autonómiájának arról a kiépítéséről, amelyre én gondolok, az Uberuniversität­­ről, és voltak állásfoglalások az én felfogá­som ellen, voltak állásfoglalások az én fel­fogásom mellett, de a porosz parlament közoktatásügyi bizottságának tagjai arra az álláspontra helyezkedtek, hogy pro vagy contra dönteni kell arról, váljon helyes­e az­ az új lépés, amelyet az egyetemek füg­getlenségének továbbfejlesztése körül tett a magyar kultuszminiszter. Az egyes egyete­mek autonómiájának kiépítése az én érzé­sem szerint nem­ elég többé. A gyűjtemény­­egyetem számára kell biztosítani széles autonómiát és az egyetemek társaságának talán lehet adni olyan jogokat is, amelyek­kel a társadalom és az állam mai szervezete hanyi biológiai állomás alapkőletétele k­ap­­csán kerültek a közönség elé. Én azt akar­­tam hangsúlyozni, hogy Magyarország számára a lét, vagy nem* -y lét kérdése megtartani azt a néhány, lépés előnyt, amelyet a háború előtt értünk el a keletről és délről szomszédos államokkal szemben a kultúra területén. A kultúrfölényről sokat szokás beszélni pohárköszöntőkben, de h­a a gyakorlati eredmények tekintetében akár egyik, akár másik irányban elveszítjük az annyit emlegetett kultúrfölényt, akkor az én érzésem szerint . . . nincsen többé magyar jövő és kis területével, nyílt határaival elvész Magyarország. Az európai kulturális életben kivívott pozíció megvédése nem presztízs­ kérdés számunkra, hanem életkérdés. Ha el­­veszítjük ezt a pozíciót, akkor elvész min­­den. A napi politika kérdéseitől tudatosan és szándékosan vonulok félre, mert az az ér­­zésem, hogy igen súlyos és életbevágóan nagy politikai kérdéssel foglalkozom akkor, amikor teljes erővel védeni igyekszem azt a a pozíciót, amelyet jobb és boldogabb idők* ben vívott ki magának Magyarország Európa kulturális tevékenységében. — Elődeim közül Trefort Ágoston arc* képét akasztottam ide dolgozószobámba, és Trefort Ágoston nyomain szeretnék haladni, mert amióta a kultuszminisztérium élére kerültem, sokat forgattam Trefort aktáit és észrevettem, megállapítottam, milyen nagyszabású és koncepciós munkát végzett a kultúrpolitika területén Trefort Ágoston. Mindig szem előtt­­tartom azt, hogy a nagy szempontok és­­az elvi kérdések önmaguk­­ban nem biztosítják a haladást, a részletek alapos tanulmányozása nélkül. Trefort Ágoston nyomain szeretnék haladni, amennyire tőlem telik és ha ez valameny­­nyire sikerül nekem, akkor elmondhatom talán, hogy nem volt kár teljesen lemon­­dani a napi politikáról. mellett még nincsen mód felruházni­­ egyes egyetemeket. — Bizony,­ a succres­centia kérdése igen súlyos kérdés egy­­ olyan elszegényedett, bajbajutott ország számára, amilyen mi va­gyunk. Akkor, amikor színházpolitikát kell csinálni, akkor, amikor az állami színházak ügyei kerülnek elém, néha bizony igen­ nagy gondokat okoznak azok a nehézségek, amelyek a sucerescentia­­körül támadnak. Mi régi nagyok helyének egy részét igen bajos betölteni. Az egyetemek kérdését azonban távolról sem látom ilyen nehéznek, noha az bizonyos, hogy­ nem történt meg idejekorán minden intézkedés a régi nagy egyetemi ta­­nárok pótlásának biztosítására. Ezen okulva­ létesítettem azokat a külföldi kollégiumo­­kat, amelyek által most már háromszáz ma­­gyar egyetemi hallgató kapcsolódhatott be a tudomány internacionális munkájába. — Számomra külön dolog az, milyen j­e­lentőséget tulajdonít a német tudományos Klebelsberg gróf bízik a magyar kultúra jövőjében, és életkérdésnek tekinti a kultúrfölény megvédését Nagybirtokossá lesz a Nemzeti Múzeum Klebelsberg tervei és a porosz közoktatásügyi bizottság

Next