Magyar Hirlap, 1926. október (36. évfolyam, 222-248. szám)
1926-10-01 / 222. szám
'vffi ' ; ÉS LÓN SÖTÉTSÉG Egy órán át peregtek a fehér és a fekete duók. Ezzel lezárult a szavazás, és már ak szórványosan, egyenként jelentkeztek az késettek. Izgalom, feszültség várta a szavaás második óráján, mi lesz az eredmény. Hat óra harminc perckor végül lezárták a szavazást, és tíz perccel utóbb érkezett fel a főpolgármesteri hivatal első emeleti helyiségel a közgyűlési terem második emeletére az első hírnök, lihegve és meglepődve: Sipőcz Jenő — százhuszonnégy szavazat. És abban a másodpercben, amikor az első emeletről a második emeletre felérkezett a hírnök, rekedten és izgatottan jelentve azt, hogy Sipőcz Jenő urnájában százhuszonnégy volt a fehér golyók száma, még a százhuszonnégy szavazat bejelentése közben elsötétedtek a lámpák ... Maguktól és önként. Ezt senki ilyen precizitással nem szabályozhatta. A nagy csillárok üvegkörtéi egyszerre kialudtak, és már csak a pótlámpák vetettek homályos fényt a közgyűlési teremre. A villanykörték megérezték, mit jelent ez a rekedten és lihegve történt bejelentés. A lélektelen villanyáram hirtelen felmondta a szolgálatot, amikor az első emeletről a második emeletre feljutott Sipőcz Jenő váratlan előretörésének híre. A legprecízebb és a leggondosabb színházi rendező nem tudta volna elérni ezt a pontos elsötétedést. Jött a hír és kialudtak a lámpák. Elsötétedtek azok a reménységek, amelyek Bárczy István abszolút többségében bíztak, és ugyanabban a tizedmásodpercben elsötétedett a villanyvilágítás. A sötétség, a nyomor, az összeomlás sötétsége vár Budapestre akkor, ha a pénteki pót riasztás nem hozná meg Bárczy István fényes, erős győzelmét: ez derült ki a világkörték kialvásából. Attól a pillanattól ugva, amikor kétségtelenné vált az, hogy azerdai polgármesterválasztás nem hozhatja el Bárczy István abszolút többségét, már sok bizonytalan fénnyel árasztottak félholdlyt a pótlámpák. A pótlámpák bizonytalan fényében is látni lehetett néhány arc elsápadását. A dezertőrök és az árulók, a megvásároltak és az üzletesek arcának elhalványodását. Minek itt a névsort felsorolni, minek itt összeállítani a gyanúsítottakat: a nevek minden megnevezés nélkül is szerte siettek egész Budapesten, és mindenütt tudják azt, kik azok a bélyegesek, akik harminc ezüstdénárért, vagy még alacsonyabb borravalóért eladták Budapest feltámadását. Minek felsorolni a neveket, minek néven nevezni azokat, akiket amúgy is elsöpör majd holnap a közmegvetés hulláma. Az árulók és a dezertőrök soha nem végezték még életüket vízszintesen, az árulókat és a dezertőröket soha még nem büntették meg azok, akiktől elszegődtek. Az árulók és a dezertőrök büntetése mindig bekövetkezett automatikusan, ott és azoknál, akik mellé elszegődtek. A dezertőrökről és az árulókról többé ne essék szó. Péntek délután négy órakor legalább tisztán és világosan, félreérthetetlenül és teljes határozottsággal tárul fel a kérdés: mi történjék Budapesttel? Legyen-e még fővárosa Magyarországnak és őrizze-e Budapest a magyar kultúrát, vagy a nyomor és a kétségbeesés, az elsorvadás és az éhenpusztulás koldustanyájává legyen-e az 1873-ban egy várossá egyesített Pest, Buda és Óbuda ... Minden reális számítás és minden hűvös mérlegelés szerint a pénteki pótválasztásból nem kerülhet ki győztesen más, mint az az ember, aki tizenkét éven át előrevitte Budapestet, és aki nélkül Budapest feltartóztathatatlanul zuhan lefelé a süllyedés, a nyomor, az összeomlás útján. Nem tudjuk, vájjon szombaton lesz-e még és élni fog-e még az a párt, amelyet Vázsonyi Vilmos teremtett meg. De egy bizonyos: a Vázsonyi Vilmos által megteremtett párt maradéktalanul fog lesöprődni Budapest közéletéből és a magyar politikából akkor, ha a pénteki pótválasztás nem hozza meg Bárczy István fölényes győzelmét. A villanylámpák kialudtak, abban a tizedmásodpercben, amikor bizonyossá vált az, hogy Bárczy István nem győzhet többé abszolút többséggel. Akik a bibliai csodák nyelvén beszélnek és akik emlékeznek a tíz gyiptomi csapásra, mondhatnák azt: jön sötétség a városháza termeiben, amint a fehér és a fekete golyók felderítették az alapválasztás eredményét. De a nagy sötétségben látni lehetett az arcok elhalványodását. A nagy sötétségben is látni lehetett, hányan vannak, akik megdermedtek, mikor látták, milyen könnyelműen vetették kockára egyesek Budapest jövőjét, a magyar főváros fenmaradását, a magyar jövő reményét. Abban a mély félhomályban, amely nyomon követte a szerdai választás eredményének hírül érkezését, halvány arcok, üveges pillantások tekintettek egymásra. Nem lehet tagadni, még Sipőcz Jenő felesküdt hívei között is voltak sokan, akik dermedten néztek maguk elé, mert nem hitték, hogy ez fog történni, és nem hitték, hogy könnyelmű politizálásuk valóban kockára veti majd a magyar főváros jövőjével az egész magyarság jövőjét. Magyar ügy, nemzeti ügy, becsületes ügy itt csak egy van: Bárczy István fölényes és erős győzelme a pénteki pótválasztáson. A dezertőröknek adatott egy kivételes szerencse, a dezertőröknek módjuk van jóvátenni a szerdán elkövetett bűnt. És azoknak, akik a középpárt híveinek vallják magukat, pénteken lesz módjuk dönteni arról, vajjon lesz-e és lehet-e még középpárt Budapesten, vagy a jobboldali és a baloldali szélsőségek között sodródik majd ide-oda Budapest sorsa. Mert egy bizonyos: sem Ripkapárt, sem Sállay-párt, sem másféle állítólagos középpárt többé nem lehet Budapest semmiféle vidékén és semmiféle kerületében akkor, ha a Wolff-párt ellen fölesküdt Ripka-tábor hívei mind egy szálig nem szavaznak le Bárczy Istvánra. Ez a becstelenség a Ripka-párt sorsán kívül megpecsételné minden középpárt lehetőségét Budapesten, minden középpárt lehetőségét Magyarországon. Soha még annyi ünnepélyes fogadalmat, soha még annyi férfiúi szót nem fektetett le politikai középpárt, a szélsőjobb szélsőségek ellen, amint azt Ripka Ferenc tábora tette a városi választások idején. Ha ezek az ünnepélyes fogadalmak, ha ezek a férfias ígéretek, ha ezek a becsületszavak mind semmivé foszlanának, akkor ez nagy (A Magyar Iirlap tudósítójától.) A Polgári Egység Klubjának Akadémia icca 3. számú helyiségében, amely egyrészt az Egységes Községi Polgári Pártnak (Ripkapárt), másrészt a Heinrich Ferenc nevéről elnevezett országos pártnak és egyéb társadalmi testületeknek ad hajlékot, ma este szokatlan nagy volt az élénkség. Megjelent a Ripka-pártnak csaknem valamennyi tagja és legalább tizenöten a törvényhatósági bizottság kinevezett tagjai közül. A klubban csoportok alakultak, amelyek rendkívül behatóan tárgyalták a szerdai polgármesterválasztás fejleményeit és a pénteki pótválasztás esélyeit. Az egyik csoport előtt Kállay Tibor volt pénzügyminiszter, a Polgári Egység Klubjának elnöke általános figyelem mellett a következő kijelentéseket tette: “ Azt az akciót, amely az én vezetésem alatt áll, az országos képviselőválasztások céljából indítottuk meg. Kétségtelen, hogy fővárosi és általán várospolitikai szempontokból rendkívüli jelentőségű kérdés a budapesti polgármesterválasztás, de viszont az országos képviselőválasztások szempontjából nézve csupán alárendelt jelentőségű. Természetes, hogy a polgármester, mihelyt elfoglalja székét, megszűnik pártpolitikai tényező lenni és kötelességszerűen fölötte áll a pártoknak. A klubhoz tartozó fővárosi bizottsági tagok állásfoglalására került most a szó, arra, váljon a pótválasztásra kerülő polgármesterjeöltek közül melyikre szavazzanak. Kállay Tibor ekkor ezt mondotta: — Nekünk Ripka Ferenc volt a jelöltünk, ami az első szavazásnál világosan meg is nyilvánult. Ripka tiszteletreméltó elhatározással lépett fel, holott jól tudta, hogy pártja elenyésző kisebbség csupán. Az a gondolat vezette, hogy föllépésével azt az irányzatot domborítja ki, amelyet a mi országos pártunk programja tartalmaz. Ha most nézzük, mi a helyzet, azt látjuk, hogy a mi klubunkhoz tartozó fővárosi bizottsági tagoknak két olyan jelölt közül kell választaniuk, akiknek egyike sem az ő jelöltjük. Azt mindenki jól tudja, hogy a mi tagtársaink csak akkor lettek volna elégedettek, ha Ripkát választották volna polgármesternek. Ismétlem, hogy a polgármesternek pártokon felül kell állania és hogy mi elsősorban az orieni választásokra szövetkeztünk, tehát tagjainktól nem vehetjük rossznéven, ha a két jelölt közül bármelyikre adják le szavazatukat. A klub tagjai késő estig maradtak együtt. , a pénteki polgármesterválasztás esélyeit latolgatva. Az értekezletről a következő jelentést adták ki: Az Egységes Községi Polgári Párt (Ripka-párt) ma este az akadémia uccai helyiségben Kozma Jenő dr. elnöklésével fontos értekezletet tartott, amelyen úgy a párt szabadon választott bizottsági tagjai, mint a kinevezett és a hivataluknál fogva bizottsági tagok teljes számban jelen voltak. az elnök ,a tegnapi polgármester választással foglalkozván, Ripka Ferenc főpolgármester érdemeit méltatta, aki bár nem juthatott be a polgármesteri székbe, mégis két éven át olyan szolgálatokat tett a fővárosnak, hogy az összes jelenlévők meggyőződése szerint rászolgált volna arra, hogy abba a pozícióba kerüljön, ahol az alkotó munkát és a társadalmi békét továbbra is sikeresen biztosíthatta volna. Ami a pénteki polgármesterválasztást illeti, erre nézve az elnök — anélkül, hogy a sárga részéről állást foglalt volna balszerencsét jelentene Budapest számára, és nagy szerencsét a szocialista pártnak. Mert sehol másutt nem kereshetnének többé hátvédet és alátámasztást azok, akik nem akarják, hogy a Széchenyi István által megálmodott és Bárczy István által fölépített Nagy-Budapest ne zuhanjon vissza kis, szegény, tehetetlen vidéki várossá. Minden olyan szavazat, amely a Ripkapárt részéről fog esni Bárczy István ellen, méltatlan szavazat lesz és forradalmi szavazat lesz. Mert hová és merre induljanak a jóhiszeműek és a becsületesek, a jövőre várók és az élni akarók akkor, ha a középpárt gyanánt ünnepélyesen fogadalmat tett tábor hitványul, férfiatlanul, becstelenül elárulná fogadalmát, elárulná férfiúi szavát, elárulná minden ünnepélyes ígéretét. Bárczy István győzelme a nyugodt, okos, józan újjáépítés győzelmét jelentené, ha pedig a Ripka-párt elpártolása folytán másként alakulna a polgármesterválasztás eredménye, akkor a Ripka-pártot perbe kell fogni a magyar főváros és a magyar nép forradalmasításáért. Jt m wi.HVHg a párttagok véleményét kérte ki. Az értekezleten jelenlévő bizottsági tagok majdnem mind felszólaltak, s egyhangúan alakult ki a vélemény abban, hogyha a pártnak nem sikerült a maga polgármesterjelöltjét megválasztatni, úgy Budapest érdeke szempontjából a legnagyobb súlyt kell helyezni arra, hogy a fővárosban a polgári kormányzat folytonossága mindenesetre biztosíttassék. Ezért mindkét jelölttel szemben elsősorban ez a szempont az, amit a pártnak, nyomatékosan hangsúlyoznia kell, legfőbb elvi kívánalom gyanánt. Az értekezlet ezután igen behatóan foglalkozott a polgármesterválasztáson kívül a többi főtisztviselők választásának esélyeivel s egyhangúan amellett foglalt állást, hogy a mostani érdemes főtisztviselőket állásukban meg kívánja tartani. Az értekezlet fél tíz óra után véget ért. Kállay Tibor: ,9 A mi pártunk tagjai a két polgármesterjelölt közül bármelyikre szavazhatnak“ Bárczy István bukása Ripkáék és Kállayék végleges megsemmisülését jelentené Teljességgel érthetetlen az a nyilatkozat, melyet Kállay Tibor volt pénzügyminiszter tett a Ripka-párt állásfoglalására nézve. A hivatalos kommüniké szerencsére olyan diplomatikusan van megszögezve, hogy abból senki semmiféle következtetést nem vonhat le, de Kállay Tibor nyílt utat enged arra nézve: várjon Wolff Károly jelöltjét, Sipőcz Jenőt fogják-e támogatni a Ripkapárt tagjai, vagy azt a polgármesterjelöltet, aki tizenkét nagy és nehéz éven át bizonyította be hivatottságát a polgármesteri állásra. Nagyon nehéz mentséget találni arra, ha egy idáig olyan józan politikus, mint Kállay Tibor, most saját pártja fölött mondja ki a halálos ítéletet, mert ha a Ripka-pártnak és a Kállay-pártnak szabad választására bízzák, váljon Tisza István, Lukács László, Khuen-Héderváry Károly polgármesterét támogassák-e, vagy azt a polgármestert, aki minden egyéni tisztessége mellett fedezte nevével a legbrutálisabb törvénysértéseket, akkor többé Kállay Tibor legelfogultabb hívei sem nevezhetik a Kállaypártot, és a Ripka-pártot másnak, mint a Wolf-párt segédcsapatának. A Ripka-párt és a Kállay-párt tagjai egyéni becsületüknél fogva kötelesek Bárczy Istvánra leadni szavazatukat, mert minden fogadalmukat, minden ünnepélyes szavukat megszegnék azzal, ha Sipőcz Jenő mellé állana akár csak egy a párt tagjainak sorából. Nagyon óvatosan szövegezték meg a párt kommünikéjét, mikor azt mondották, hogy a polgári kormányzat jogfolytonosságának letéteményesét fogja támogatni a párt. Ha bekövetkeznék az a valószínűtlen eset, hogy pénteken este Sipőcz Jenő kerül ki győztesen a polgármesterválasztásból, akkor, nincs többé Ripka-párt és nincs többé Kállay-párt, mert a polgári kormányzat jogfolytonosságát semmiesetre sem biztosítja a Sipőcz Jenő mögé csoportosult ellenforradalmi rohamcsapatok erőszakos, törvényellenes kormányzatának támogatása. A szocialisták néhány nagyon szép leckét adtak a Wolff Károly köré csoportosult ellenforradalmi rohamcsapatoknak arról, mi a polgári és mi a törvényes kormányzat Magyarországon. A Ripka-párt nem tudott nyíltan, egyenesen dönteni a két polgármesterjelölt között és ezzel voltaképpen már döntött saját maga ellen: aláírta saját halálos ítéletét. De még mindig fenforog az a lehetőség, hogy a Ripka-párt különféle diplomáciai szempontokból, és csak rövidlátásból szövegezte meg ilyen óvatossági nyilatkozatát. Ha azonban péntek délután a polgármesterválasztás szavazati arányaiból nem az derülne ki, hogy a Ripka-párt és a Kállay-párt egyöntetűen sorakozott fel Bárczy István mögé, akkor nincsen többé Ripka-párt és nincsen többé Kállay-párt. Mert végre olyan urak, akik az ellenforradalmi jelszavak alátámasztására vállalkoznak, és nyíltan szembehelyezkednek Budapest újjászületésének minden érdekével, igazán nem eshetnek más beszámítás alá, mint azok, akik esküdt ellenségei minden konszolidációnak Magyarországon. Sipőcz Jenő egyéni becsületét senki nem akarja bántani, de Sipőcz Jenőnek nem volt egyéni akarata, és ezért nevével fedezte azokat a kínos, káros, a főváros egész lakosságára egyaránt végzetes törvényszegéseket, amelyek a városháza kurzus-uralmát teljes