Magyar Hirlap, 1926. december (36. évfolyam, 273-298. szám)

1926-12-01 / 273. szám

-raa? i^R£$ss$2G> its? * *,nroniotl»k«t fiz ül jp»-' jjjjn w*j| jn9 I JJU mÜTfillséetöl Tarja, ricni veszi I V<££ned •’muaUt!1 melj* a^béMtíSl Ü H If ftf B jlj JPJf Ü! fii gf Wi« fi jff 'wk» I iff vir. A/li/VT m, .fV.'hfin, eraiej!?to I «ÍI leTfiSKbea^UorTad. Hh-dctl a^nő- jp |íp®M§!jSj || || ffij E® 43? ÍT* ff jl| fi 11 W Hl - *Í I ÁZÁR MIKLÓS TERRORIZÁL Félelmes híreket olvasunk a kormány félhivatalos estilapjában. Tokajban nem lángolhat az égig a lelkesedés az egysé­ges párt iránt, Tokajban idegesen jár­­nak-kelnek az emberek, a tokaji kerület fészkét, mert Lázár Miklós terror alatt tartja Tokaj sokezer választóját. A csendőrök nyilván már az utcára se mernek kimenni, olyan nagy az a terror, amelyet Lázár Miklós fejt ki, ez az élestollú és tisztaszavú, de alacsony­növésű magyar publicista. A kormány félhivatalos estilapja is belátja, hogy kissé valószínűtlenül hangzik az a hír­adás, amely szerint Lázár Miklós ökle egymaga tartaná reszketésben Tokaj ha­tóságait és csendőreit, szavazóit és népét. A félhivatalos estilap tehát bejelenti azt, hogy Lázár Miklós egy „állítólagos“ bokszbajnok kíséretében jelent meg a főszolgabírói hivatalban. Egyetlen szava sincsen ennek a to­kaji jelentésnek arról, hogy Lázár Miklós kérte a kormánybiztos haladék­talan kiküldését a tokaji kerületbe,­­ a furcsára billent közállapotok miatt. Egyetlen szava nincsen a jelentésnek Izsépy főszolgabíró váratlan nyugdíja­zásáról, és a tokaji küzdelem néhány más érdekes epizódjáról. A tisztelet, a megbecsülés egyetlen szava sem akad a jelentésben arról, hogy Lázár Miklós "Egymaga, segítség nélkü­l vállalta a nagy küzdelmet az egész hatalmas választási gépezet ellen, csak egyet vesz észre a jelentés: azt a terrort, amelyet Lázár Miklós fejt ki a tokaji kerület hétezer­ötszáz szavazója és minden csendőre, minden hatósága ellen. Idáig azt hittük, azért ereszkednek le a sorompók a gyorsvonat pályája előtt, hogy a gyorsvonat ne gázolja el a járó­kelőket­ A félhivatalos estilap tokaji je­lentéséből azonban kitűnik, hogy egész másért van szükség a sorompók leeresz­tésére, ott, ahol a vasúti sín keresztezi az utakat. Azért, mert különben a járó­kelők elgázolhatnák a gyorsvonatokat, és szegény gyorsvonatoknak, hatalmas lokomotívjukkal, nagy Pullmann-kocsi­­jaikkal, hetven kilométeres sebességük­kel mégis csak védelemre van szüksé­gük, mert a sorompók nélkül megtör­ténhetik az, hogy az egyik, vagy a má­sik járókelő cipője talpával összelapít egy egész gyorsvonatot. A választások sorsa nem az ajánlási ívek beadásának első napján dőlt el, hanem eldőlt akkor, mikor egy minisz­tertanácsi rendelet jóvoltából megtör­tént a visszatérés a tikos szavazásról a nyílt szavazáshoz a vidéki kerületekben, és amikor a második nemzetgyűlés jó­váhagyta ezt a minisztertanácsi rende­letet. Ekkor dőlt el először a decem­berre kitűzött választások sorsa és azóta eldőlt még néhányszor. Azután eldőlt akkor, amikor kiderült, hogy lehet a forgalmi adóellenőröket aláírások gyűj­tésére felhasználni. Újból eldőlt akkor, amikor kiderült, hogy lehet jelölteket a kerületből kitoloncolni,"mert az ellen­zéki jelöltek agitációja veszélyezteti a kerület nyugalmát. Megint eldőlt akkor, amikor kiderült az, hogy egyik-másik jelölt öt különféle napra kérhet enge­délyt programbeszédének megtartása végett, és különféle jogcímeken minden kérvénye kifogás alá esik, ha pedig azt kérvényezi, hogy a közigazgatási ható­ság szabja meg, hol, melyik napon és milyen órában tartsa meg program­beszédét, akkor elutasítják a szabályta­lan kérvényt, amely nem konkretizálja a jelölt kívánságait. Az ajánlási ívek beadására kijelölt első nap déli tizenkét óráját kár volt be­várni azért, hogy felhangozzék a győ­zelmi jelentés: eldőlt a választások sorsa. Mert ezeknek a választásoknak a sorsa már régen eldőlt, évek előtt dőlt el és sokszor dőlt el. De ugyanúgy és ugyanakkor dőlt el az, hogy a választá­sok eredményének nincs, technikailag sem lehet semmiféle­ kapcsolata az or­szág akaratával, és bizonyára az egysé­ges párt vezére sem fogja egyetlen szó­val azt mondani, mintha a közvélemény, hangulatát, az ország állásfoglalását fe­jezné ki majd a mandátumok eloszlásá­nak statisztikája. AZ ELSŐ NAP Az ajánlások első napja már eldön­tötte a választások sorsát: olvassuk a győzelmi jelentésekben és felsorakozik a hosszú névsor az egyhangúan megvá­lasztott képviselőkről. Nógrád hét vá­lasztókerülete közül csak egyben adtak be kettős ajánlást, és a többi kerületben már az ajánlás napjának déli tizenkét órája eldöntötte a mandátum sorsát. Nógrád jól vizsgázott le, egyhangú mandátumot adva a miniszterelnöknek, a belügyminiszternek, a belügyi állam­titkárnak és egy-két ismeretlen nevű egységespárti képviselőnek is. Van már egyhangú mandátuma Pesthy Pál igaz­ságügyminiszternek, Csáki­ Károly gróf hadügyminiszternek, Walkó Lajos kül­ügyminiszternek, sőt Kuna P. András­nak is, mivel Kuna P. András nélkül hiányos volna a képviselőház, és egyet­len ellenzéki képviselő kapott csak egy­hangúan mandátumot: Apponyi Albert gróf, noha az ÉME a vádlott­ak padjára ülteti most Rákosi Jenőt, és próbált el­lenjelöltet állítani Apponyi Albert pár­nak. Idáig rendjén volna, csak azt nem ért­jük, miért könyvelik el a győzelem han­gulatával a sok egyhangú mandátumot. wwyB>—WWH—pr—7 -n~rJWg-:rr ?.»; ....i i - n i»— i >m)» i - -—Tjlpif ru mamsemsssaamm. Ferdinánd román király proklamációban jelentette be egészségi állapotának jelentékeny megjavulását Bukarestből jelentik. A kamara és a sze­nátus ma délutáni ülésén felolvasták Fer­dinánd király levelét, amelyet a király Averescu miniszterelnökhöz intézett. A ki­rály levelét a késő délutáni órákban a hivatalos lapban is kiadták és a hivatalos lap ebből az alka­lomból külön kiadást csinált, amelyet este már Bukarest minden uccájában árusí­tottak. A király a levélben elsősorban köszönetét fejezi ki a román népnek azért a ragaszko­dásért, amellyel betegsége alatt körülvette őt, hangsúlyoza azonban, hogy egészségi állapota már jelentékenyen megjavult. — Ugyanakkor azonban — mondja a le­vél — szomorúan kellett látnom, hogy né­­hányan arra akarták felhasználni betegsé­gemet, hogy kétségbe vonják az alkotmányos monarchia alapvető elveit és az uralkodóház törvényeit, amit annál kevésbé sem lehet tűrni, minthogy a korona sorsa nem függ­het halandó emberek múló akaratától. Hiszem és érzem, hogy rövidesen teljesen felgyógyulok és re­mélem, hogy Isten segítségével teljesíthetem majd mindazokat a kötelességeimet, ame­lyekkel szeretett hazámnak és hű népemnek tartozom. Nehéz napokban többször is bi­zonyságát adtam annak, hogy tudok áldo­zatokat hozni népem és hazám érdekében. Bebizonyítottam, hogy hazám és népem ér­dekében sok mindenről le tudok mondani, t.­.m....­ottani baráti összeköttetésekről s vé­get vetettem szeretett fiam tévelygéseinek is. Ily körülmények között, azt hiszem, jo­gomban áll feltételezni, hogy senki sem vonja kétségbe, hogy életem egyetlen célja kötelességeim teljesítése, úgy, amint az egy királyhoz illik. Dicsőséges nagybátyám, Ro­mánia első királyának hatalmas művét nem engedem megdönteni s könyörtelen szigorral minden eszközt fel fogok használni ahhoz, hogy Románia és a dinasztia jövőjét bizto­sítsam és a konszolidációt fejlesszem. Meg vagyok győződve arról, hogy ebben a törek­vésemben minden jó román hazafi és első­sorban hű tanácsadóim, akik trónralépésem óta szünetlenül mellettem állanak, továbbra is támogatni fognak és falként fogják körül­venni trónusomat, mindenütt érvényre jut­tatva királyi elhatározásaim feltétlen tiszte­­letben tartását. Amit elhatároztam és amit cselekedtem, azt a törvény szellemében a monarchia és az állam érdekében tettem. A király egészségi állapota egyébként mára már annyira megjavult, hogy a déli órákban Goga Oktavián belügyminiszter másfél óra hosszat tárgyalt vele, állítólag folyó ügyekről. (Inf.) Harminchat új képviselője van már az országnak — harmincöt kormánypárti és Apponyi Albert gróf (A Magyar Hírlap tudósítójától.) A vá­lasztójogi törvény értelmében az ajánlási íveket a választás napját megelőző nyolca­dik napon kell a választási biztosnak be­nyújtani, tehát a december nyolcadikára kitűzött választásoknál ma déli egy óráig kellett beadni az ajánlásokat. A különböző megyék központi választmá­nyainak határozata értelmében december nyolcadikára tűzték ki a választást — így tehát ma délig kellett benyújtani az aján­lási íveket a következő vármegyék kerüle­teiben. Ez összesen száznégy kerület, amelyeknek mindegyike egy-egy képviselőt választ, a pestkörnyéki kerület kivételével, ahol lajs­­tromos szavazással öt képviselőt választa­nak, így tehát december nyolcadikén a száznégy kerület száznyolc országgyű­lési képviselő mandátuma fölött dönt. Minthogy azonban az ajánlásokat ma déli egy óráig kellett benyújtani és több olyan kerület van, ahol csupán egy jelölt ajánlási íve érkezett be, tehát számos kerületben már ma eldőlt a választás sorsa, mert azokban a­­ kerületekben, ahol csak egy jelölt adta be ajánlási ívét, az illető máris megválasztott képviselőnek te­kinthető. Az éjszakai órákban hivatalos közlést adtak ki a december nyolcadikán tartandó válasz­tásokra beérkezett ajánlásokról, és a hivata­los jelentések alapján megállapítható, hogy december nyolcadikán egyhangú választás lesz az ország har­minchat választókerületében és így harminchat képviselő már ma meg­választott képviselőnek tekinthető, mert ajánlási ívet egyedül ők nyújtottak be. A harminchat képviselő között egyetlenegy ellenzéki van, Apponyi Albert gróf, a többi valamennyi a kormánypárthoz, illetve a kor­mányt támogató keresztény párthoz tartozik. Már ma egyhangúlag megválasztott kép­viselőnek tekinthetők a fentiek alapján a következők: Farkas Géza (szikszói kerület, kormány­­párti), Puky Endre (bodvaszilasi kerület, kor­mánypárti). Marschall Ferenc (jánoshalmi kerület, kormánypárti). Walkó Lajos (bajai kerület, kormány­­párti). Szily Tamás (sásdi kerület, kormány­párti). Patacsy Dénes (szentlőrinci kerület, kor­mánypárti). Urbanics Kálmán (nagylaki kerület, kor­mánypárti). Klebelsberg Kunó gróf (komáromi kerü­let, kormánypárti). Farkas Elemér (hercegfalvi kerület, kor­mánypárti). Frühwirth Mátyás (somorjai kerület, ke­resztény gazdasági). Pintér László (zurányi kerület, kormány­párti). Czettler Jenő (jákóhalmi kerület, keresz­tény gazdasági párt). Horánszky Dezső (törökszentmiklósi ke­rület, kormánypárti). Erődy-Harrach Tihamér (tiszaföldvári ke­rület, kormánypárti). Kuna P. András (kunszentmártoni kerü­let, kormánypárti). Nagy Emil (jászladányi kerület, kormány­párti). Apponyi Albert gróf (jászberényi kerület, legitimista ellenzéki). Maday Gyula (hajdúnánási kerület, kor­mánypárti). K­ctry Pál (nádudvardi kerület, kormány­­párti). Endre Zsigmond (gödöllői kerület, kor­mán­ypárti). Prónay György báró (kiskunhalasi kerü­let, kormánypárti). Csáky Károly gróf (gávai kerület, kor­mánypárti­) Illyés József (nyíradonyi kerület, kor­mánypárti). Moser Ernő (kisvárdai kerület,­ kormány­­párti). Erdőhegyi Lajos (kemecsei kerület,­­kor­mánypárti). Kálnoki Bedő Sándor (nyírbátori kerület, kormánypárti). Nánássy Andor (nagykállói kerület, kor­mánypárti). Gaál Endre (fehérgyarmati kerület, kor­mánypárti). Szuhányi Ferenc (csengeri kerület, kor­mánypárti). Mándy Sámuel (dárdai kerület, kor­mánypárti). Bethlen István gróf (szécsényi kerület, kormánypárti). Sztranyavszky Sándor (salgótarjáni kerü­let, kormánypárti). Kohut Adorján (ciráki kerület, kormány­párti). Búd János (rétsági kerület, kormány­­párti). Scitovszky Béla (balassagyarmati kerü­let, kormánypárti). Ernst Sándor (ipolysági kerület, keresz­tény gazdasági párti). Az egyes vármegyékről, illetve a várme­gyék egyes kerületeiről érkezett hivatalos je­lentéseket alább közöljük : ABAÚJ-TORNA Egyhangú választások Szikszói választókerület: Szavazók száma 8368. Putnoky Sándor hiv. jelölt egységespárti, Abaúj-Torna öt Bács-Bodrog négy Baranya nyolc Csanád-Arad, Tor­ont­ál hat Esztergom-Komárom hat Fejér hat Győr, Moson-Pozsony hat Szolnok (Karcag kivételével) tizenegy Hajdú négy Pest-Pilis-Solt (Félegy­háza és Nagykőrös kivételével) huszonöt Szabolcs-Ung nyolc Szatmár-Ugocsa-Bereg hat Nógrád-Hont hét Pestkörnyék egy Baja város egy kerületében.

Next