Magyar Hirlap, 1927. február (37. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-01 / 25. szám

'VM.........TM - ———- — 10 FILLÉR io FILLÉR A Magyar A Magyar Hírlap Magyarország meg. rasa. Ti«/ f i tudomány. i n. tíi,M jfP Ww B 'iffvk IP Wf Wfp* újbudását a demokráciát*t­é, a toka-H a gondolat szabadva­gá.*. Oltalmazza ""wf§£§T SS JE| MR 88. Bf SsS SIBklfc «ott műveltséglői «árja. Nem »eszi L*Aín.Sé. CV-rA ^nyomottakat, az u­. W IS El El P % «1 jS jjji hiába ajkára a haza nevét, de a hazát diSzot.e.i­f. \ etol Kiáll az igazságtalan. " »UB H9I jíg­­#£ Jjfj »6 aJdS S8 Kai raS 8PB mg BB szolgálja luiodeo betűje gondolata, ér­«ágnak, a C/nloletnek es a bírónak. §§ jBLme.naJB P NI n 91 II M HM M mm ■ ■ mM­³»'­ A Magyar Hírlap ereje a tiszta oft. osztályok es felskezeteU egyetérté- H Kg II Mm ffl R} ~ ■ H MM mások meggyőződését, de hadat üzen «ét. Tanítja az “tt e" áldozatkészséget ||h IS Élj 3» (H ISSBkaHr SB BH M SB 5Lf elv ek mögé rejtőző kalandorságnak. a nemzet ts­ársadalom nagy érdekel Ba |8 M $| $H SimHL MS MMT nkm ffiMKr * Magyar Hírlap eszméket. Ideálokat, leint a müveltség hatalmát. n ki.Jtii- jg Sn J» Sj g| N­ Wb, B BEL JS BK reformtörekvéseket szolgál. nem pár­ja utjának szabadságát, vámmentese«!. tokát, védelmezője az elnyomottaknak. -----------------, 5 EEEB Védelmezi a munkát, mely a békétlen­ MB US MK 05 «8 SSg Wh jjP SaK Ml mW H K meggyőződés: megtűrhetik, de meg nem seg levegőjében c.sorvad. Hirdeti a no- W || Kg Bgl J&JB || {£§ M mm Hl » M hajlíthatják. A Magyar Hírlap tiszteli NEMZETI KASZINÓ ÉS ORSZÁGOS KASZINÓ Egy kaszinó magánügyeibe senkinek­­ nincs beleszólása, kivált nem akkor, ha­­ ott az élet a kaszinói jogszokások szerint­­ folyik le. Ellenben­­ Budapest polgár­mestere tartozik bizonyos tekintettel , lenni az általa viselt magas állásra, és­­ ugyanilyen kötelességeik vannak mások­­nak, akik a hivatalos ranglétrán magas fokra jutottak el. Egyszerűen arról van szó, hogy Sipőcz ,­­Jenő, akit a közgyűlés jobboldalának, a közgyűlési terem lépcsőházába, előcsaló- u­n­okába sorakoztatott küldöttségeknek, az új városháza elé az utcára gyűjtött tömegeknek nagy örömujjongása között választottak meg hatesztendős polgár­mesterség után újabb hat esztendőre Budapest­­ első polgárává: tegnap, má­sodik polgármesterré választása után néhány hónappal, újabb kitüntetésben részesült, amennyiben helyet kapott az Országos Kaszinó választmányának pót­tagjai között. Ugyanebben a nagy elis­merésben volt része a Nemzeti Múzeum főigazgatójának, a magyar história nyil­vános rendes tanárának a budapesti egyetemen, az Akadémia levelező tagjá­nak, a gyűjteményegyetem két éven át volt ügyvezető alelnökének, és számos más magas tudományos, valamint hiva­tali rang viselőjének, Hómon Bálintnak. Az­­Országos Kaszinó szempontjából teljesen rendben van ez a választás. Mert fenséges magaslatra helyezkedik az olyan testület, ahol Budapest másodszor megválasztott polgármestere csak a pót­tagok előszobájáig jut el a választmány­ban, és ebben az előszobában várakozik a Nemzeti Múzeum főigazgatója is, pe­dig ennek a tudományos intézetnek van valamelyes múltja és tradíciója, amely visszanyúlik még az Akadémia alapítása mögé. Hiszen a Nemzeti Múzeum alap­jainak letételét Széchenyi Ferenc gróf­nak köszönheti, és Széchenyi Ferenc az édesapja volt az Akadémia alapítójának, Széchenyi István grófnak. A Nemzeti Múzeum múltjánál, hagyományainál, rendeltetésénél fogva kétségkívül a leg­előkelőbb magyar tudományos intézet, de főigazgatója egyelőre csak arra talál­tatott érdemesnek, hogy a póttagok elő­szobájában kapjon helyet, igaz, jó társa­ságban, Budapest polgármesterének ol­dalán ... Fukar kezekkel mérsz, lehe­ted, nagy úr vagy, mondja Lucifer Az ember tragédiájában. Az Országos Ka­szinó szintén igen nagy úr lehet, ha Bu­dapest polgármesterének és a Nemzeti Múzeum főigazgatójának ilyen fukar kézzel mér csak tisztséget testületi éle­tében. Fukar kezekkel mérsz: ezt lehet mon­dani a Nemzeti Kaszinó vasárnap tartott századik rendes évi közgyűlése alkalmá­val is. Széchenyi István gróf nevéhez fűződik a Nemzeti Kaszinó megalapítása és Széchenyi nevét viseli a Nemzeti Ka­szinó jubiláris alapja. A Nemzeti Ka­szinó gondoskodott a kegyelet lerovásá­ról Széchenyi emléke iránt, mert feb­ruár hatodikán József kir. herceg tart majd emlékbeszédet a legnagyobb ma­gyarról, ugyanaznap Szmrecsányi Lajos egri érsek fog csendes misét mondani Széchenyi lelki üdvéért, és a kaszinó tag­jainak nagyobb küldöttsége indul el­­énkre, letenni a magyar arisztokrácia társadalmi körének koszorúját Széchenyi sírjára. Eszerint a Nemzeti Kaszinó tel­jes tisztelettel hajt fejet nagy alapítója előtt, de a Széchenyi István emlékére létesült alap mindössze 250 millió ko­rona, amelynek kamataiból 9 százalék, tehát 22,5 millió kerül majd kiosztásra minden évben. Ez körülbelül­­ másfél­ezer aranykorona akkor, amikor a Nem­zeti Kaszinó tegnap megválasztott három igazgatója között két rendkívül vagyonos gróf van, és a tegnap harmadrészt újból választott választmány tagjai közé került nyolc olyan gróf, akik közül legalább öt mögött áll igen széles vagyon. A Baumgarten-alapítvány kamataiból évenként 700 vagy 800 millió fog jutni kulturális célokra, míg a Nemzeti Ka­szinó évi 22,5 millió koronát szán Szé­chenyi emlékének ébrentartására, pedig a Nemzeti Kaszinó tagjai között vannak igen sokan, akiknek vagyoni helyzeté­hez képest csak szerényen jómódú em­ber volt Baumgarten Ferenc. Nem aka­runk mást mondani, csak azt kérdezzük: miért közölte a lapokkal és miért nem tartotta mély titokban a Nemzeti Kaszinó a Széchenyi-alapítványra nézve tett ren­delkezéseket. Pedig a titkári jelentés megnyugtatta a nyugtalankodókat arra nézve, hogy a Nemzeti Kaszinót végre ismét sikerült olyan állapotba helyezni, amilyenben a világháború előtt volt... Attól tartunk, a titkári jelentésnek ezek a mondatai igen mély igazságot fejeznek­ ki, és a Nemzeti Kaszinó ma, 1927-ben, még mindig egész ugyanolyan állapot­ban van, mint volt 1914 előtt. Pedig az idő kereke fordult néhányat 1914 óta. Szentmiklóssy Márton prorektort bízta meg az egyetemi tanács, hogy az orvosi fakultás ellenállásával szemben elintézze Ádám tanár ügyét (A Magyar Hírlap tudósítójától.) Ádám Lajos egyetemi tanár kinevezése körül tá­madt ellentétek, amelyek a nyár folyamán annyira kiéleződtek, majd elcsendesültek, az utolsó napok során az orvosi kar reniten­­ciiája miatt — úgy látszott —, hogy ismét fel fogják kavarni a hullámokat. A múlt héten az a hír járta, hogy az egyetemi tanács tiltakozást nyújtott be Kvnc­­kelsberg Kunó gróf kultuszminiszternél Ádám tanár kinevezése ellen, majd pedig egyes értesülések szerint az egyetem taná­csának támadtak differenciái az orvostudo­mányi karral. Ezek a differenciák állítólag abból eredtek, hogy az orvoskaron működő tanárok egy része azt hallotta, hogy az egyetemi tanács a tiltakozást visszavonta. A folyton élesebbé vált harcban hétfőn délben jelentős fordulat állott be, ameny­­nyiben Klebelsberg közoktatásügyi minisz­ternél audiencián voltak az egyetemi tanács tagjai és ezen az audiencián olyan megálla­podás jött létre a miniszter és a tanácsta­gok között, amely azzal az eredménnyel biz­tat, hogy végre a kínos ügy aktái lezáród­nak. A Magyar Hírlap munkatársának a kul­tuszminiszter erről a megbeszélésről és azokról a teendőkről, amelyek az egyetem nyugalmát akarják helyreállítani, a követ­kezőket mondotta: — A tanács nem vonta vissza tilta­kozását, annál kevésbé, miután nem is tiltakozott. Mutatja ezt az a tény, hogy a rektor már augusztusban, ki­vette az esküt Ádám tanártól, most pedig arra az álláspontra helyezked­tek, hogy annak a kinevezésnek, ame­lyet az államfő írt alá és amelyet minisztertanács ellenjegyzett, érvényt kell szerezni az orvosi kar esetleges renitenciájával szemben is. A tanács úgy határozott, hogy tanácsi biztost fog kiküldeni a rend helyreállítására, ezenkívül a kari ülésekre meghívja Ádám tanárt és intézkedik, hogy Ádám szigorlatait kiírják. Ezzel az in­tézkedéssel természetszerűen elesik az a kombináció, hogy miniszteri biztost küldjünk ki, mert bizonyosra vehető, hogy a tanácsi biztos úr feltétlen helyre tudja állítani az egyetem nyu­galmát. Értesülésünk szerint az egyetemi tanács már megállapodott a tanácsi biztos szemé­lyében és Szentmiklóssy Mártont bízta meg az orvosi kar vitás ügyeinek rendezésével. Ez azért érdekes, hogy így a római jog tanára fogja elintézni az orvosi kar intern ügyeit. Szentmiklóssy Márton az évek hosz­­szú sora óta tanítja a római jogot az egye­tem jogi fakultásán, ott lett dékánná, és a jogi kar képviselője gyanánt emelkedett né­­hány év előtt a rektori székbe, Így most a római jog professzora fog átköltözni az or­vosi fakultásra, hogy elejét vegye az újabb olyan propagandának, amely véres küzdel­mek színterévé tenné az egyetem csarnokát, és újból súlyos sebet ejtene a magyar tudo­mányos élet tekintélyén a külföld előtt.­­ A megoldás szerencsés, mert helyesebb az, ha az egyetemi tanács kiküldötte fogja visszatéríteni az orvosi kar többségét a tör­­vényes alapra és a tudományos etika tiszte­letére, mintha ezt a feladatot egy miniszteri biztos végezné el, nem pedig az egyetem önkormányzatának valamelyik szerve. Szentmiklóssy Mártont erélyes embernek ismerik és így bizonyára letöri majd azt a palotaforradalmat, amelyet kicsinyes és menthetetlen okokból idéztek föl néhányan az orvosegyetem tanárai közül, nem törődve az esetleg véres következményekkel. Szentmiklóssy prorektor bizonyára rövid idő alatt felvilágosítja majd jogi nézeteik tarthatatlanságáról az egyetem orvosi ka­rának egyéni akciókra hajlamos tanárait, és akkor megtörténhetik az egyetem orvosi karán az új dékán megválasztása, miután Tellyesniczky dékán már áldozatul esett a jelszópolitikának, és kénytelen volt letenni dékáni állását. Hermina „császárné“visszatérési szándéka nagy izgalmat vált ki Berlinben (A Magyar Hírlap berlini tudósítójától.) A német politikai körökben mindenfelé igen nagy izgalmat váltanak ki azok a hí­rek, amelyek II. Vilmos második feleségé­nek, Hermina „ császárnénak ünnepélyes visszatérési szándékaival foglalkoznak. Mi­óta II. Vilmos kissé sietve tért napirendre feleségének halála fölött és sietve vette nőül Hermina hercegnőt, a volt császár második neje ismételten járt Németországban, de mindig aránylag diszkréten viselkedett. Most azonban arról van szó, hogy Hermina a régi császári palotában akarja székhelyét felütni, és már a legköze­lebbi hetekben szeretné megkezdeni rezi­­deálását II. Vilmos egyik udvari palotájá­ban. I. Vilmos császár palotája gyanánt isme­rik Berlinben az Unter der Linden-en azt a hatalmas palotát, ahol a császárság bukása előtt a trónörökös lakott, mivel II. Vilmos a Spree másik partjára költözött. Az egye­temmel szemben, az Unter der Linden legexponáltabb pontján, Berlin szívében van ez a történeti hagyo­mányoktól körülfont császári székhely, amelyet a porosz állammal kötött kiegyezés folytán visszakapott II. Vilmos, mivel Höp­­ker-Aschoff pénzügyminiszter és tanácsadói arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a kastély építési költségeit nagyobbrészt csa­ládi vagyonukból viselték a Hohenzollernek. Erre nézve könnyű lett volna vitatkozni és könnyű volna ma is még vitába bocsát­kozni, de a kiegyezés szerint I. Vilmos csá­szár palotája csakugyan II. Vilmos tulajdo­nává lett, noha egyelőre még hivatali he­lyiségek foglalják le. Már most Platen gróf, volt főudvarmes­ter, aki főudvarmesteri teendőket lát el a doorni kastélyban is, felszólította Höpker- Aschoff porosz pénzügyminisztert arra, ürítse ki a legsürgősebben ezt a palotát és egyben utasításokat adott ki. Hermina „császárné“ óhajaihoz képest, új fürdőszobák építésére, központi fű­tés berendezésére és egyéb eléggé költséges renoválási mun­kálatokra a palotában. Mivel a porosz kormány utóbb úgy ta­lálta, hogy II. Vilmosnak idáig már átenge­dett sokmilliárdos vagyon és a II. Vilmos számára havonként folyó­sított 850 millió­­ nem méltányolja eléggé a volt császár ural­kodói érdemeit, tehát még újabb nagy össze­geket és újabb hatalmas vagyontárgyakat engedett át II. Vilmosnak, nem lehetett két­ségbevonni Platen gróf igényeinek jogi alap­ját. Höpker­ Aschoff pénzügyminiszter tehát csak arra hivatkozhatott, hogy a palotát a kiegyezés értelmében csupán április­ elsején tartozik átadni és ezért a palota haladék­talan kiürítésére nézve felállított követelést visszautasította, mivel azonban április elseje után nincsen többé nagy szükség a köz­ponti fűtésre és ennek berendezését ké­sőbbre is lehet halasztani,­­ a porosz kor­mánynak alig van módja megakadályozni azt, hogy Hermina „császárné“ április m­ásodikán ünnepélyesen bevonuljon Berlinbe és letelepedjen a német főváros szívében, megnyitva a régi császári palotát a mon­­archista mozgalom központja gyanánt. A porosz kormány csak most kezdi látni azt, milyen súlyos hibát követett el, mikor a múltra gondolva, a legszélsőbb méltányos­ság álláspontjára helyezkedett II. Vilmossal­ és a Hohenzollern-családdal szemben. Kül­t politikailag kiszámíthatatlanul súlyos kö­vetkezményei volnának annak, ha Hermina „császárné“ letelepedhetne Berlin legfeltű­nőbb pontján, és a régi császári palotából folytathatná politikai tevékenységét. De egyelőre nem igen látni a módját annak, hogy ezt az egyébként igen kevéssé rokon­szenves hölgyet miként lehetne távoltartani a régi császári palotából. Egész kétségtelen az, hogy II. Vilmos legjobb és leghűségesebb emberei is teljes mértékben elítélik azt a lármás szereplést, amelyet Hermina „császárné“ tartott jónak megkezdeni, így azután II. Vilmos és a Hohenzollern-család sok éven át volt általán­­os meghatalmazottja, von Berg titkos taná­csos már letette ezt a hivatalát és ugyanígy távozott 11. Vilmos -i udvarából a volt csá­szárnak egy másik hű, de józan embere, Rantzau Ernő gróf, aki szintén nem óhaj­totta fedezni Hermina „császárné“ furcsa tevékenységét. II. Vilmos azonban távozni engedte környezetének mind a két igazán

Next