Magyar Hirlap, 1927. március (37. évfolyam, 48-73. szám)

1927-03-01 / 48. szám

m ■ ' • ^ ......................... 11 "«■!»- ’mpp in ii —..............w............ FILLÉR Í.O FILLÉR A Magyar Hírlap a polgári jogok kar- fn^ _____ A Magyar Hírlap Magyarország meg. eosa. Tiszteli a tudomány, a művészet újbodását a demokráciától é* ■ fok»* t.% a gondolat szabadsága**. Oltalmazza SSf MS jSaf vö­zös «ott műveltségtől Tárja. Nem veszt a gyengéket, a* cIn»om»trakat. ag fii- jBHajjfiW 0S? j|2g »3 ng raS rak hiába ajkára a haza nevét, de a hazát dözötteket. Vétót kiált az igazságtalan­ SS ^8? BS| B&j SEgl BBk 53« K» iS&k.vjgp Rag szolgálja minden betűje, gondolata. ír* ságnek* a gyűlöletnek és a bosszúnak. SgE j§§* sti jjEjw jraj Mti JJa vp? fotod jay j#&t­wft zése. A Magyar Hírlap ereje a tiszta Védelmezi » munkát, mely a békétlen* fr° Bfft W fljSf Pfe JjWaBf JgH? tajg. yjy. Bj& jjpfi mefgybxedés: megtörhetik, de meg nem séf levegőjében elsorvad. Hirdeti a mi­ (ES TR g» SS Kp. JB' i&k m 88 RS $t) KS VJVhatják. A Magyar Hírlap tisztelt pék, osztályok és felekezetek egyetért«­ fi&jj »2 88 HB |D­ j S? §glfeBHffigl «rj SS | mások meggyőződését, de hadat üzen­t­s­sél. Tanítja az egyén áldozat készségé! {j« gj§ Sj 9a ® 351 rspj gjjg M (M­iBk­ * -.4$*&& g ) mögé rejtőző kalandorszignale, a nemzet és társadalom nagy érdeket gfif 00 SB Mg Jm ^ 8 x Magyar Hírlap eszméket. Ideálokat, Iránt, a műveltség hatalmát, a kiirtó- J3B iBag D reformtörekvéseket szolgál, nem pár­ja útlának szabadságát, vámmenteségét. ||^^| IBBJm | soka­­ védelmezője az elnyomottaknak. M Jk jr I a \ jTi 1 \ yv sis j f i / \ ' / ^ A KÖZÖS NEMZETVÉDELMI FRONT A TEKINTÉLYROMBOLÓK ELLEN Nem mindig és nem mindenben tu­dunk együtt haladni azokkal az állás­­foglalásokkal, amelyeket időről időre, a nyilvánosság elé vitt a Tisza István Tár­saskör. De a vasárnap délben hozott ha­tározat által találkoztunk a Tisza István emlékének ápolására alakult társas­körrel. (Teljesen igaza van a társaskör határo­zatának akkor, amikor nagy, országos Veszedelem gyanánt tünteti fel a tekin­­télyrombolást, és amikor közös nemzet­védelmi frontot akar felállítani a tekin­télyrombolások megakadályozására. A­­sajtónak támogatnia kell a Tisza István Társaskör által hozott határozatot, csak éppen szükséges volna az, hogy az ál­talános és elvi határozat után most egy részletes nyilatkozat a konkrét esetekben bélyegezze meg a különösen flagráns sé­relmeket, azokat, amelyek leginkább és legsúlyosabban rombolták a tekintélyeket az elmúlt egy-két év alatt. I. Rákosi­­Jenő nyolcvanöt esztendős. Az évtizedek során át volt a Budapesti Hír­lap főszerkesztője, a Kisfaludy Társaság­­és az Akadémia legrégibb tagja. Most ünnepelték a hatvanadik évfordulóját az­­Aesopus bemutatójának a Nemzeti Szín­házban. Rákosi Jenő olyan műemléke a mai Magyarországnak, amilyen műem­lék a Notre-Dame székesegyháza Párizs­ban, és amellett Rákosi Jenőből árad a friss, eleven életerő, úgy, amint a Golf­­áram virágzóvá és termékennyé tesz olyan északi fekvésű területeket, ame­lyeket nélküle hó és zúzmara fedne. A Tisza István Kör tehát, mint a te­kintélyrombolás ellen tervezett közös n­emzetvédelmi front vezérkara, nyilván először és mindenekelőtt tiltakozni fog az ellen, hogy Rákosi Jenő kimaradt a felsőházból, és a felsőház üléstermének padsorai helyett hatvanöt esztendős büntetlen újságírói múlt után a vádlot­tak padjára került. Ebben a tiltakozásban egyöntetűen, teljes nyomatékkal, egész egyéni sú­lyukkal fognak résztvenni kivétel nél­kül a Tisza István Kör tagjai. Mert sú­lyosabb tekintélyrombolás az évek sora óta nem történt Magyarországon, mint Rákosi Jenő kihagyása a felsőház tagjai közül, noha Rákosi Jenő már évtizedek előtt lett főrendiházi taggá Ferenc Jó­zsef kinevezése alapján, és mint amilyen tekintélyrombolás volt Rákosi Jenő ven­dégszereplése a vádlottak padján akkor, amikor két emberöltőnél tovább forgatta az írói tollat, és egyszer sem került össze­ütközésbe a büntetőtörvény­könyvvel. II. Rákosi Jenő súlyos sérelmei után, mint a tekintélyrombolás újabb súlyos eseteit fogja nyilván felpanaszolni a Tisza István emlékére alakult társaskör az Apponyi Albert grófon esett sérel­meket. Apponyi Albert szintén már nyolcvanegyedik évében jár, Apponyi Albert nemzetközileg tisztelt tekintély, és Apponyi Albertet nem is olyan régen egy szavazat többséggel kibuktatta a külügyi bizottság elnöki állásából az egységes pártnak egyik sokoldalú kép­viselője, akiről név szerint ne essék em­lítés. Apponyi Albert gróf bukása a kül­ügyi bizottság elnöki állásának betölté­sénél, és Apponyi Albert bukása néhány más esetben kínos feltűnést keltett szerte a külföldön, idehaza Európában, de odakünn, az új világokban is. A Tisza István Társaskör most nyilván óvást fog emelni az Apponyi Alberttel szemben történt sérelmek ellen. III. Andrássy Gyula gróf nem lehetett kép­­viselővé és nem lehetett a felsőház tag­jává, noha több mint négy évtizede ját­szik valamelyes szerepet a magyar politi­kában és a magyar tudományos életben. A tekintélyrombolá­s ellen szervezett közös nemzetvédelmi front vezérkara természetesen tiltakozni fog Andrássy Gyula gróf tradicionális tekintélyének megsértése ellen is, a­­nnál inkább, mert röviddel halála előtt Tisza István gróf baráti jobbot nyújtott Andrássy Gyulá­nak, és egy élet ellentéteinek áthidalásá­val fegyverbarátságot kötött vele. IV. Wekerle Sándor halála után Lukács László a legnagyobb pénzügyi tekintély Magyarországon és noha már hetven­­hetedik évében jár, ahányszor az elmúlt hónapok alatt nyilatkozott, mindig be­bizonyította azt, milyen tiszta judicium­­mal, az új viszonyoknak milyen éles megítélésével látja a magyar pénzügyi helyzetet, a magyar gazdasági jövőt. A tekintélyrombolás ellen szervezett közös nemzetvédelmi front tehát most tiltakozni fog azért, amiért a Tisza Ist­ván Társaskör egyik igazgatójának, Lu­kács László volt magyar miniszterelnök­nek nézeteit következetesen mellőzik ak­kor, amikor a magyar pénzügyi politika kérdéseinek megold­ására kerül a sor.­y. Minden tiszteletünk és minden őszinte megbecsülésünk Berzeviczy Alberté, aki több, mint két­ évtized óta elnöke az Aka­démiának. A tekintélyrombolás ellen ki­épített közös nemzetvédelmi front most megadná Berzeviczy Albertnek a módot és a lehetőséget arra, hogy fölvegye a harcot az Akadémia által elkövetett te­­kintélyrombolásokkal szemben. Zsigmondy professzor, a göttingai egyetem tanára, megkapta a IVo&cZ-díjat, és noha Zsigmondy professzor neve arra vall, mintha némi köze volna Magyar­­országhoz, az Akadémia nem hívta meg Zsigmondy professzort arra, hogy tart­son Budapesten előadást a Nobel-díj el­nyerése alkalmával. Nyilván azért, mert nem küldött ilyen meghívást Bárány professzornak sem, amikor Bárány pro­fesszor kapta meg a Nobel-díjat. Ellenben azok a lapok, amelyek össze­köttetésben állanak az akadémiai körök­kel, valóságos pergőtüzet indítottak Mol­nár Ferenc ellen, mikor néhány hónap előtt Molnár Ferenc egy hajszál híjján megkapta az irodalmi Nobel-díjat. És miután Molnár Ferenc a Nobel-díj nél­kül is New Yorktól Rómáig, Bécsig és Párizsig néhány nagy sikert aratott: az Akadémia Vojnich-bizottsága száz ver­dikt után százegyedszer megállapította Molnár Ferenc tehetségtelenségét. VI. Alexander Bernát 1878 óta tanított a budapesti egyetemen, 1910-ben volt a nagy Alexander-jubileum, amelyen mél­tóan megünnepelte Kant életrajzírójának és Madách inter­retátorának érdemeit. 1919 óta nem tarthatott előadásokat a budapesti egyetemen Alexander Bernát, aki kevés híjján száz egyetemi féléven át volt a legnagyobb tekintélyek egyike száz egyetemi szemeszter hallgatói előtt. Alexander az évek sorára kénytelen volt a külföldre költözni, és néhány érdekes német könyvvel foglalkoztatta azalatt a nemzetközi tudományos közvéleményt Marczali Henrik szintén közel száz szemeszteren át tanította a budapesti egyetem fiatalságát, harmincnégy év előtt lett akadémiai tag, harminckét év előtt nyilvános egyetemi tanár, azóta többször tartott előadásokat a legelőkelőbb, a leg­régibb angol főiskolákon, amint nemzet­közi, de főleg angol­­vonatkozásokban kivételes eredménnyel szolgálta a ma­gyar érdekeket, a magyar tudomány hí­rét és presztízsét. De minek folytatni tovább ...- Appo­nyi Alberten és Rákosi Jenőn kezdve a tekintélyrombolásnak egy sor flagráns, kínos, tovább elviselhetetlen esete pergett le az elmúlt évek alatt. A történeti ha­gyományoknak, a nemzeti tradícióknak, az apáktól és a nagyapáktól örökölt esz­méknek nem lehet súlyuk és erejük ott, ahol ilyen kíméletlenül és erőszakosan rombolják a tekintélyeket. ■ Tessék elolvasni a vasárnap reggel megjelent lapokban azokat a kijelentése­ket, amelyeket Tisza István egyik politi­kai ellenfele szerint tett Tisza István a felekezeti békéről, a polgári jogegyenlő­­ségről és akkor Tisza István emléke iránt szent kötelessége a róla elnevezett társaskörnek a közös nemzetvédelmi front megszervezése a tekintélyek védel­mére. Aki tisztességes és aki tiszta em­ber ebben az országban, aki­ jobb ma­gyar holnapot és jobb magyar jövőt sze­retne, az mind egy szálig felsorakozik majd a tekintélyek védelmére alakult kö­zös nemzeti front lövészárkaiba, akár Tisza István, akár Rákosi Jenő, akár Apponyi Albert tekintélyét érnék hátul­ról orvtámadások. De a kezdeményezés után negyvennyolc óráig sem szabad késlekednie a cselekedetekkel a Tisza István emlékére alakult társaskörnek. , (f. g.) 1 A reichstadtiherceg holttestét visszakéri Franciaország (A Magyar Hírlap bécsi tudósítójától.) Az Instransigeant, a legelterjedtebb párizsi esti­­lap, fölveti azt az eszmét: kérje vissza a francia kormány Bécstől Napóleon fiának, a Sasfióknak, holttestét, amely jelenleg a kapucinusok kriptájában nyugszik a Habs­­burg-ház fejedelmeinek és főhercegeinek oldalán. Az Intransigeant szerint a reich­­stadti herceg holttestének Párizsban van a helye, az Invalidusok dómjában, ott, ahol Lajos Fülöp király adott nyugvó­­helyet Napóleon hamvainak, nem sejtve azt, milyen gyorsan fogja őt felváltani a francia trónon III. Napóleon. Az osztrák kormány álláspontja ebben a kérdésben az, hogy teljesen semleges lesz akkor, ha Párizsból ilyen kéréssel fordul­nának hozzá. Mivel a Habsburg-család nem uralkodik többé Ausztria fölött, a Habs­­burg-család egyes tagjainak temetkezési helye fölött nem az osztrák kormány ren­delkezik, hanem a Habsburg-család leszármazottjai. Amennyiben tehát az Intransigeant kez­deményezéseinek nyomán a francia kor­mány csakugyan visszakérné a reichstadti herceg hamvait, az osztrák kormány nem tehetne mást, csak a Habsburg-család le­származottjait kérné fel arra, döntsenek arról, vajjon eleget tesznek-e a párizsi fel­szólításnak.­­ ( Az osztrák kormány nézete szerint a Habsburg-család nem gördítene nehézsé­geket a francia kérés teljesülése elé és ha ilyen kérés érkezne Bécsbe, akkor minden nehézség nélkül térhetne vissza Párizsba a reichstadti herceg, aki három éves korában távozott örökre Franciaországból, és hu­szonegy éves korában esett áldozatul a tü­­dővésznek a schönbrunni kastélyban. Csak az a kérdés, várjon támaszt-e ilyen igényt a francia kormány, amely ebben az eset­ben kénytelen volna számolni a baloldali pártok éles tiltakozásával. Vági István tagad, mert még nem tudj­a, hogy Szántó Zoltán népbiztos­helyettest letartóztatták (A Magyar Hírlap tudósítójától.) A főka­­tonyságra pénteken éjszaka, mint ismeretes, tizenhét embert állítottak elő, akik vala­­mennyien a Vági-párt tagjai és tüntető fel­vonulásban akartak részt venni. A tüntető felvonulás csak bevezetése lett volna egy kommunista megmozdulásnak, amelyet több hét óta tartó agitáció előzött meg. Az elő­állított emberek közül ugyanis többen be­ismerő vallomást tettek, hogy orosz pénzen egész Európára kiterjedő kommunista moz­galomról van szó, amelynek magyarországi előkészítésével Szántó Zoltán volt népbiztos­helyettest bízták meg Oroszországban és Szántó január óta álnéven Budapesten tar­tózkodik. Szántó Zoltán testvéröccse Szántó Bélá­nak, a volt hadügyi népbiztosnak, áld tudvalevőleg Számyén­y Tibornak volt a he­lyettese. Szántó Zoltánt a legutolsó pilla­natban fogták el a detektívek, mert amikor tudomására jutott, hogy Vági Istvánt és több társát előállították a főkapitányságra, attól tartva, hogy elárulják, megszökött Budapestről. Szombaton este a Bécsbe in­duló gyorsvonatra szállt, és Hegyeshalom állomáson léptek be hálófülkéjébe a detek­tívek éppen akkor, amikor a vonat már elérte a magyar határt. Szántót, aki lakásügyi népbiztoshelyettes volt, vasárnap délelőtt hozták vissza Buda­pestre és a főkapitányságra kísérték. Amikor Szántó Zoltánnal Budapestre ér­keztek a detektívek, már negyven kommu­nista agitátort állítottak elő a főkapitány­ságra, akik valamennyien aktív részt vettek a mozgalom előkészítésében. A legérdekesebb közöttük természetesen Szántó Zoltán volt, akit először Hetényi Imre főkapitányhelyet­tes szobájába vezettek, majd pedig Schwei­­nitzer József rendőrtanácsos hallgatott ki. Szántó elegáns sportruhában dúsgazdag vi­déki földbirtokosnak látszott és nem pedig a magyarországi kommunista mozgalom irá­nyítójának, akit két napon keresztül a rend­őrség emberei kilenc autón üldöztek és akinek a kézre­kerítésével negyvenhat detektívet bíztak meg. Szántó ugyanis Csillag József néven buj­kált Budapesten és a Városmajor utca 6. sz. házban lakott. A Vagi-párt vezetői közül töb­ben elmondották, hogy Oroszországból egy, elegáns ember érkezett Budapestre, aki Csil­lag József néven szerepelt és egyike a leg-­ veszedelmesebb moszkvai agitátoroknak.­ Elmondották azt is, hogy az állítólagos Csil­lag József Szántó Zoltánnal azonos, aki igen, sokat utazgatott a pestkörnyéki falvakban. Szántó január közepén érkezett Bécsből Bu­dapestre és vele együtt jöttek Kocsis János és Glanz József agitátorok, akik Szántó mel­lett testőrként működtek. Szántó fényűző életmódot folytatott Bu­dapesten, nagyösszegű pénzt hozott magával és az embereit bőven ellátta pénzzel, hogy anya­giakban hiányt ne szenvedjenek és azalatt az idő alatt, amíg munkában kellene len­niük, agitációval foglalkozzanak. Az elfo­god volt népbiztos-helyettes bőröndjében selyempizsamákat, selyemharisnyákat, fe­hérneműket, parfümöket, kozmetikai szere­ket és­­elegáns ruhákat találtak. Érdekes.

Next