Magyar Hirlap, 1927. augusztus (37. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-02 / 173. szám

vrrrr A 'ST I 71 3PENGŐ 80 FILLÉR Ilyen 25 egymásután | g| Wl B |||| M Ifi HAVONKÉNT EGY REGÉNNYEL a P|U| Bf 11 ,1911 MWk 19 10 PENGŐ 50 FILLÉR 90 FILLÉR £ ipKffI II fKI 11 EB NEGYEDÉVENKÉNT lefizetése ellenében megkap], a lg gf | M3 £ MEI 1.MM BAROM REGÉNNYEL Magyar Hirlap könyvkedvez- regény. BP $3 $31 vM M§ ifi ffi EH JB »8, Tik «li Its bris. ,1­1 BUDAPEST, 1927 AVSZTUS 2­­ . KEDD, XXXVil. tVh 17.1 SZ. A kofa a bíró előtt (***) Ma felvonult az első sor kofa a bíró elé. Detektívek razziázták végig a piacot a drágasági ankétok lelkes periódusában s találtak itt hagymát, ott gyalult tököt, borsót, miegyebet tíz, meg húsz fillérrel drágábban az indokolt ár­nál. A hagyma, tök és borsó árusát odaállították hát a bíró elé, hogy a tör­vény szigorú őrével szemben védje ma­gát, ha tudja. Tizenöten voltak a vádlottak. És ti­zenhármat fölmentett közülük a bíró­ság. Talán tévedtek a detektívek és ezek a piaci árusok nemhogy drágán, de ol­csón mérték portékájukat? Szó sincs róla. A detektívek nem tévedtek, a ko­fák drágán árulták a zöldséget, főzelé­ket. * A kofa megállt a bíró előtt. Le nem ragadott egy fillért az árból. De meg­mutatta, hogy mennyi adó, mennyi ille­ték, mennyi helypénz, mennyi vám ter­heli azt az egyszerű, szerény élelmi­cikket, amelyet ő árul. És megmondta azt is, hogy ő mennyiért vette azt, amit drágán adott. S a kofák vallomásából kitűnt, hogy úgy van és úgy igaz, ahogy a Magyar Hírlap hirdeti, mióta csak megint „aktuális“ lett a drágaság pro­blémája és ankétok jószándékú görög­­tüze testi hátterét borzadályossá, ám hamis színűre. Mert a kofa, akit a detektív tetten ér­ős bíró elé állít, csak legutolsó, na­gyon szerény gödöcskéje annak az os­tornak, mely hátunkon végigvagdal, ő tíz fillérrel drágít, mert többet nem drá­gíthat. S a mi számunkra, akik kézi­szatyorral indulunk naponként az örök, keserves vadászatra: a kofa néhány fillérje valóban néhány filléres verej­ték-pluszt jelent már csupán. Nem ott kell a drágaság okait keresni a kofastandokon. S nem is őszinte ez a keresés. Mert az illetékes urak maguk is nagyon jól tudják, hogy mennyi fel­árat vetnek rá ők a csenevész marhára, míg abból vasárnapi tízdekás szelet lesz a piaci mészárszék acélkampóján, hogy mennyi adóval, illetékkel, komoly ezüst pengőkkel drágítják meg ők a szegény ember zsírtalan falatját, addig, míg a kofa is hozzájut a tízfilléres áreme­léshez. Ne érttessünk félre. Nem védeni, vagy menteni akarjuk a drágítókat. S az a kofa, aki az ötven filléres hagymát pengőért kínálja, adja, megérdemli bün­tetését. Megérdemli. De — ugy­e — milyen nehéz meg is büntetni, mikor az egy­szerű asszony védekezésében spontán és igazságos viszonvádat emel hivatalok és hatóságok ellen, amelyek nála sokkal kíméletlenebből borsózzák az árat s amelyek azután a polgárt védő indulat magas piedesztáljáról nyújtanak feléje vádló ujjat. Nem, örökké nem lehet azt a politi­kát folytatni, mely mindig a legkiseb­bekre vadászik, lámpával keres bűn­bakot, csak a felület pattanásait, csak a szimptomát akarja varázskenőccsel el­tüntetni, de nem nyúl a bajok fészkéig , remeg a műtőkéstől, mert fél, hogy magát vágja meg vele. * Csodakenőcsök nincsenek. A kofák odasorakoztatása a bíró elé­ sem az. Itt csak a becsületes, goromba orvosság segít, de talán az is csak nagyon hamar. Az elsőrendű élelmiszereket tessék azonnal és az egész vonalon a lehető­ség határáig tehermentesíteni. Keressen fedezetet a fiskus minisztere a fényűzé­sen — az igazi fényűzésen — a dús jó­léten, az önfeledt mámoron, a rettentő gazdagságokon, a kiskirályságoknak be­illő uradalmakon, a hatalmas és teher­bíró mamut­vállalatokon. Akármin. De a kenyeret, a mi mindennapi kenye­rünket ne hintse meg keserű sóval, ne szórja be a bánat köménymagjával, mert eléggé sóssá áztatja már anyák könnye és eléggé keménnyé aszalja a szívek kétségbeesett izzása. Urak, urak, ne hallgassák süket fül­lel a panaszt és tanácsot. Nagyon maga­san vannak a bárók ablakai, oda csak szűrt nesz hat el. Mi, itt lent jobban halljuk, jobban is értjük. S nagyon fájdalmas az, amit hallunk, nagyon egyszerű az, amit értünk. Ju­rin Bécs a védőrségek városa A szocialisták védőrségével szemben a bécsi kereskedelmi és ipari szervezetek 2000 főnyi polgárőrséget állítanak fel , - -,1— ■,=!=. Az osztrák polgári pártok az entente ellenőrző­ bizottság beavatkozásától tartanak Bécsből jelentik a Magyar Hírlapnak. A Wiener Allgemeine Zeitung értesülése sze­rint különböző bécsi kereskedelmi és ipari szervezetek még ezen a héten bizalmas kon­ferenciát tartanak, amelyen 2000 főnyi polgárőrség felállítását fog­ják elhatározni. A bizalmas ülést a jövő héten a szóbanforgó testületek nyilvános ülése fogja követni, amelyben hivatalosan is bejelentik, az új polgárőrség megalakulását. A polgárőrség különböző­ tagjai a pár­­­­tok sorából rekrutálódnak , tagjait a már meglevő és még alakítandó polgári egyesületek és klubok jelölik ki. A polgárőrök nem kapnak fizetést s az egész apparátus fentartásának költségeit a ke­reskedelmi és ipari testületek viselik. A polgárőrség megalakulása válasz akar lenni a városi védőrség megalakítására. Az osztrák háztulajdonosok reformszövet­ségének végrehajtó­ bizottsága kiáltványt tett közzé, amelyben hangsúlyozza, hogy a forradalom letörése kizárólag a bécsi rendőrség fellépésének köszönhető. A reformszövetség legmélyebb hálájáról biz­tosítja a rendőrséget s közli, hogy a háztu­lajdonosok gyűjtési akciót indítottak meg a rendőrség áldozatainak hátramaradottjai ja­vára. A kiáltvány végül szintén a polgárőrség felállításának szükségességét hangsú­lyozza. A Neue Freie Presse értesülése szerint az osztrák polgári pártok körében az a fel­fogás kezd érvényesülni, hogy a városi véd­őrség fennállásának kérdése a bécsi városi tanács szavazatával még koránt sincs el­intézve. A kormánynak az ügyet az alkotmány szempontjából részletes vizsgálat tár­gyává kell tennie s a kormány jövő magatartásának ahhoz kell igazodnia, milyen eredménnyel jár ez a vizsgálat. Az ügy végleges tisztázása az­után vagy rendeleti úton vagy az alkot­mány-törvényszéknél benyújtandó panasz útján érhető el. A városi védőrség kérdése egyébként — írja a Neue Freie Presse — úgy bel-, mint külpolitikailag rendkívül komplikált. Bécs, mint a szövetségi tarto­­mányok fővárosa, egészen más szempont­ból ítéli meg a helyzetet, mint a tartomá­nyok maguk. A tartományok viszont a fő­városukban uralkodó állapotokban termé­szetesen nagymértékben érdekelve vannak. Amennyiben a városi védőrség fenn­állása a tartományokban továbbra is fokozódó nyugtalanságot és bizalmat­lanságot kelt, úgy ez a kérdés könnyen a parlament munkaképességének rová­sára mehet. Külpolitikailag rendkívül figyelemreméltó az a tény, hogy újabb fegyveres alakulatok szervezése a szövetségközi katonai ellenőrző bi­zottság figyelmét is felhívja. A st.-germaini békeszerződés 123-ik sza­kasza értelmében az ellenőrző bizottságnak­­ mé­g mindig meg­van a joga az osztrák fegyveres alakulatok ellenőrzésére. Vala­mennyi osztrák pártnak elsőrangú érdeke — írja a lap —, hogy a katonai ellenőrző bizottságnak ne legyen semmi oka újabb beavatkozásra. A védőrség ügyében egyéb­ként, a Presse értesülése szerint, csupán a parlament ülésszakának befejezése után in­dulnak meg a kormány és a szociál­demokraták között a tárgyalások. A bécsi szövetségközi katonai ellenőrző-bizottság a központi bizottság útján a nagykövetek taná­­­­csához fordul Bécsből jelentik. A bécsi szövetséges­közi katonai ellenőrző-bizottság, amely Anglia, Franciaország és Olaszország megbízottaiból áll, a tegnapi nap folya­mán részletesen foglalkozott azzal a kér­déssel, mennyiben illetékes a bizottság a városi védőőrség fentartása kérdésének megvizsgálására. A bizottság arra a megállapításra jutott, hogy a városi védőrség oly fegyveres ala­kulat, amelynek ellenőrzése a st. germaini békeszerződés 123-ik sza­kasza alapján szintén a bizottság kompetenciájába tartozik. Minthogy azonban a bizottság saját ini­­ciatívájából nem hozhat döntést semi-­lyen irányban, javaslatait a Párizsban székelő és Foch tábornagy elnöklése alatt álló szövetségesközi központi ellenőrző­­bizottságnak terjeszti be, amely azután a nagykövetek tanácsától kéri ki a végső utasításokat. Újabb bécsi jelentés szerint a nagyköveti értekezletnek a bécsi városi védőőrség ügyében tett lépéséről szóló lapjelentésekre vonatkozóan beavatott helyen kijelentik, hogy ilyen lépés itt nem történt. Az egyik újságnak azt a hírét, hogy a bécsi diplo­máciai testület ebben az ügyben megjelent a szövetségi kancellárnál, valótlannak je­lentik ki és rámutatnak arra, hogy csak a szokásos heti fogadtatásról volt szó, ame­lyen olyan diplomaták jelentek meg, akik nem is az ez ügyben esetleg számbajövő országokat képviselik. Mussolini a bécsi eseményekről és Ausztriának Németországhoz való csatlakozásáról Rómából jelentik: Mussolini a miniszter­­tanács mai ülésén hosszabb nyilatkozatban vázolta a hivatalos olasz álláspontot a leg­utóbbi bécsi forradalmi eseményekkel szem­ben. Az olasz miniszterelnök többek közt a következőket mondotta: — A fascista kormány egy pillanatig sem gondolt arra, hogy beavatkozzék az osztrák köztársaság belügyeibe. A bécsi olasz követ a forradalom napjaiban semmiféle lépést nem tett az osztrák kormánynál s az oszt­rák határon olasz csapatokat nem vontak össze. A bécsi forradalom ismét aktuálissá tette azt a kérdést, vájjon Ausztriának tényleg meg­van-e a létjogosultsága ahhoz, hogy független állam legyen. Ez a kérdés ismét a nemzetközi érdeklődés előterébe került. Ismét fölvetődtek a régóta ismert javaslatok, a dunai konföderáció, va­lamint a csatlakozás terve. Kézenfekvő, hogy a két megoldás közül egyik sem egyez­tethető össze a fennálló szerződések tiszte­­letben tartásával s egészen világos, hogy Ausztriának Németországhoz való csat­lakozása Európa térképét óriási mér­tékben megváltoztatná s lerombolná a Versailles­ és a st. germaini békeszerző­désekben kijelölt politikai határokat. Olaszország mindezekkel a tényekkel szem­ben egy jottányit sem változtat eddigi állás­pontján. Mussolini ezután az albán—jugoszláv­ konfliktus elintézéséről beszélt, mondván, hogy a konfliktus rendezését Olaszország intervenciója tette lehetővé. Ismét bebizo­nyosodott, hogy ha a négy nagyhatalom bi­zonyos kérdésekben összhangot és egységes fellépést tanúsít, semmi sem zavarhatja Európa békéjét.

Next