Magyar Hirlap, 1927. augusztus (37. évfolyam, 173-196. szám)
1927-08-02 / 173. szám
vrrrr A 'ST I 71 3PENGŐ 80 FILLÉR Ilyen 25 egymásután | g| Wl B |||| M Ifi HAVONKÉNT EGY REGÉNNYEL a P|U| Bf 11 ,1911 MWk 19 10 PENGŐ 50 FILLÉR 90 FILLÉR £ ipKffI II fKI 11 EB NEGYEDÉVENKÉNT lefizetése ellenében megkap], a lg gf | M3 £ MEI 1.MM BAROM REGÉNNYEL Magyar Hirlap könyvkedvez- regény. BP $3 $31 vM M§ ifi ffi EH JB »8, Tik «li Its bris. ,11 BUDAPEST, 1927 AVSZTUS 2 . KEDD, XXXVil. tVh 17.1 SZ. A kofa a bíró előtt (***) Ma felvonult az első sor kofa a bíró elé. Detektívek razziázták végig a piacot a drágasági ankétok lelkes periódusában s találtak itt hagymát, ott gyalult tököt, borsót, miegyebet tíz, meg húsz fillérrel drágábban az indokolt árnál. A hagyma, tök és borsó árusát odaállították hát a bíró elé, hogy a törvény szigorú őrével szemben védje magát, ha tudja. Tizenöten voltak a vádlottak. És tizenhármat fölmentett közülük a bíróság. Talán tévedtek a detektívek és ezek a piaci árusok nemhogy drágán, de olcsón mérték portékájukat? Szó sincs róla. A detektívek nem tévedtek, a kofák drágán árulták a zöldséget, főzeléket. * A kofa megállt a bíró előtt. Le nem ragadott egy fillért az árból. De megmutatta, hogy mennyi adó, mennyi illeték, mennyi helypénz, mennyi vám terheli azt az egyszerű, szerény élelmicikket, amelyet ő árul. És megmondta azt is, hogy ő mennyiért vette azt, amit drágán adott. S a kofák vallomásából kitűnt, hogy úgy van és úgy igaz, ahogy a Magyar Hírlap hirdeti, mióta csak megint „aktuális“ lett a drágaság problémája és ankétok jószándékú görögtüze testi hátterét borzadályossá, ám hamis színűre. Mert a kofa, akit a detektív tetten érős bíró elé állít, csak legutolsó, nagyon szerény gödöcskéje annak az ostornak, mely hátunkon végigvagdal, ő tíz fillérrel drágít, mert többet nem drágíthat. S a mi számunkra, akik kéziszatyorral indulunk naponként az örök, keserves vadászatra: a kofa néhány fillérje valóban néhány filléres verejték-pluszt jelent már csupán. Nem ott kell a drágaság okait keresni a kofastandokon. S nem is őszinte ez a keresés. Mert az illetékes urak maguk is nagyon jól tudják, hogy mennyi felárat vetnek rá ők a csenevész marhára, míg abból vasárnapi tízdekás szelet lesz a piaci mészárszék acélkampóján, hogy mennyi adóval, illetékkel, komoly ezüst pengőkkel drágítják meg ők a szegény ember zsírtalan falatját, addig, míg a kofa is hozzájut a tízfilléres áremeléshez. Ne érttessünk félre. Nem védeni, vagy menteni akarjuk a drágítókat. S az a kofa, aki az ötven filléres hagymát pengőért kínálja, adja, megérdemli büntetését. Megérdemli. De — ugye — milyen nehéz meg is büntetni, mikor az egyszerű asszony védekezésében spontán és igazságos viszonvádat emel hivatalok és hatóságok ellen, amelyek nála sokkal kíméletlenebből borsózzák az árat s amelyek azután a polgárt védő indulat magas piedesztáljáról nyújtanak feléje vádló ujjat. Nem, örökké nem lehet azt a politikát folytatni, mely mindig a legkisebbekre vadászik, lámpával keres bűnbakot, csak a felület pattanásait, csak a szimptomát akarja varázskenőccsel eltüntetni, de nem nyúl a bajok fészkéig , remeg a műtőkéstől, mert fél, hogy magát vágja meg vele. * Csodakenőcsök nincsenek. A kofák odasorakoztatása a bíró elé sem az. Itt csak a becsületes, goromba orvosság segít, de talán az is csak nagyon hamar. Az elsőrendű élelmiszereket tessék azonnal és az egész vonalon a lehetőség határáig tehermentesíteni. Keressen fedezetet a fiskus minisztere a fényűzésen — az igazi fényűzésen — a dús jóléten, az önfeledt mámoron, a rettentő gazdagságokon, a kiskirályságoknak beillő uradalmakon, a hatalmas és teherbíró mamutvállalatokon. Akármin. De a kenyeret, a mi mindennapi kenyerünket ne hintse meg keserű sóval, ne szórja be a bánat köménymagjával, mert eléggé sóssá áztatja már anyák könnye és eléggé keménnyé aszalja a szívek kétségbeesett izzása. Urak, urak, ne hallgassák süket füllel a panaszt és tanácsot. Nagyon magasan vannak a bárók ablakai, oda csak szűrt nesz hat el. Mi, itt lent jobban halljuk, jobban is értjük. S nagyon fájdalmas az, amit hallunk, nagyon egyszerű az, amit értünk. Jurin Bécs a védőrségek városa A szocialisták védőrségével szemben a bécsi kereskedelmi és ipari szervezetek 2000 főnyi polgárőrséget állítanak fel , - -,1— ■,=!=. Az osztrák polgári pártok az entente ellenőrző bizottság beavatkozásától tartanak Bécsből jelentik a Magyar Hírlapnak. A Wiener Allgemeine Zeitung értesülése szerint különböző bécsi kereskedelmi és ipari szervezetek még ezen a héten bizalmas konferenciát tartanak, amelyen 2000 főnyi polgárőrség felállítását fogják elhatározni. A bizalmas ülést a jövő héten a szóbanforgó testületek nyilvános ülése fogja követni, amelyben hivatalosan is bejelentik, az új polgárőrség megalakulását. A polgárőrség különböző tagjai a pártok sorából rekrutálódnak , tagjait a már meglevő és még alakítandó polgári egyesületek és klubok jelölik ki. A polgárőrök nem kapnak fizetést s az egész apparátus fentartásának költségeit a kereskedelmi és ipari testületek viselik. A polgárőrség megalakulása válasz akar lenni a városi védőrség megalakítására. Az osztrák háztulajdonosok reformszövetségének végrehajtó bizottsága kiáltványt tett közzé, amelyben hangsúlyozza, hogy a forradalom letörése kizárólag a bécsi rendőrség fellépésének köszönhető. A reformszövetség legmélyebb hálájáról biztosítja a rendőrséget s közli, hogy a háztulajdonosok gyűjtési akciót indítottak meg a rendőrség áldozatainak hátramaradottjai javára. A kiáltvány végül szintén a polgárőrség felállításának szükségességét hangsúlyozza. A Neue Freie Presse értesülése szerint az osztrák polgári pártok körében az a felfogás kezd érvényesülni, hogy a városi védőrség fennállásának kérdése a bécsi városi tanács szavazatával még koránt sincs elintézve. A kormánynak az ügyet az alkotmány szempontjából részletes vizsgálat tárgyává kell tennie s a kormány jövő magatartásának ahhoz kell igazodnia, milyen eredménnyel jár ez a vizsgálat. Az ügy végleges tisztázása azután vagy rendeleti úton vagy az alkotmány-törvényszéknél benyújtandó panasz útján érhető el. A városi védőrség kérdése egyébként — írja a Neue Freie Presse — úgy bel-, mint külpolitikailag rendkívül komplikált. Bécs, mint a szövetségi tartományok fővárosa, egészen más szempontból ítéli meg a helyzetet, mint a tartományok maguk. A tartományok viszont a fővárosukban uralkodó állapotokban természetesen nagymértékben érdekelve vannak. Amennyiben a városi védőrség fennállása a tartományokban továbbra is fokozódó nyugtalanságot és bizalmatlanságot kelt, úgy ez a kérdés könnyen a parlament munkaképességének rovására mehet. Külpolitikailag rendkívül figyelemreméltó az a tény, hogy újabb fegyveres alakulatok szervezése a szövetségközi katonai ellenőrző bizottság figyelmét is felhívja. A st.-germaini békeszerződés 123-ik szakasza értelmében az ellenőrző bizottságnak még mindig megvan a joga az osztrák fegyveres alakulatok ellenőrzésére. Valamennyi osztrák pártnak elsőrangú érdeke — írja a lap —, hogy a katonai ellenőrző bizottságnak ne legyen semmi oka újabb beavatkozásra. A védőrség ügyében egyébként, a Presse értesülése szerint, csupán a parlament ülésszakának befejezése után indulnak meg a kormány és a szociáldemokraták között a tárgyalások. A bécsi szövetségközi katonai ellenőrző-bizottság a központi bizottság útján a nagykövetek tanácsához fordul Bécsből jelentik. A bécsi szövetségesközi katonai ellenőrző-bizottság, amely Anglia, Franciaország és Olaszország megbízottaiból áll, a tegnapi nap folyamán részletesen foglalkozott azzal a kérdéssel, mennyiben illetékes a bizottság a városi védőőrség fentartása kérdésének megvizsgálására. A bizottság arra a megállapításra jutott, hogy a városi védőrség oly fegyveres alakulat, amelynek ellenőrzése a st. germaini békeszerződés 123-ik szakasza alapján szintén a bizottság kompetenciájába tartozik. Minthogy azonban a bizottság saját iniciatívájából nem hozhat döntést semi-lyen irányban, javaslatait a Párizsban székelő és Foch tábornagy elnöklése alatt álló szövetségesközi központi ellenőrzőbizottságnak terjeszti be, amely azután a nagykövetek tanácsától kéri ki a végső utasításokat. Újabb bécsi jelentés szerint a nagyköveti értekezletnek a bécsi városi védőőrség ügyében tett lépéséről szóló lapjelentésekre vonatkozóan beavatott helyen kijelentik, hogy ilyen lépés itt nem történt. Az egyik újságnak azt a hírét, hogy a bécsi diplomáciai testület ebben az ügyben megjelent a szövetségi kancellárnál, valótlannak jelentik ki és rámutatnak arra, hogy csak a szokásos heti fogadtatásról volt szó, amelyen olyan diplomaták jelentek meg, akik nem is az ez ügyben esetleg számbajövő országokat képviselik. Mussolini a bécsi eseményekről és Ausztriának Németországhoz való csatlakozásáról Rómából jelentik: Mussolini a minisztertanács mai ülésén hosszabb nyilatkozatban vázolta a hivatalos olasz álláspontot a legutóbbi bécsi forradalmi eseményekkel szemben. Az olasz miniszterelnök többek közt a következőket mondotta: — A fascista kormány egy pillanatig sem gondolt arra, hogy beavatkozzék az osztrák köztársaság belügyeibe. A bécsi olasz követ a forradalom napjaiban semmiféle lépést nem tett az osztrák kormánynál s az osztrák határon olasz csapatokat nem vontak össze. A bécsi forradalom ismét aktuálissá tette azt a kérdést, vájjon Ausztriának tényleg megvan-e a létjogosultsága ahhoz, hogy független állam legyen. Ez a kérdés ismét a nemzetközi érdeklődés előterébe került. Ismét fölvetődtek a régóta ismert javaslatok, a dunai konföderáció, valamint a csatlakozás terve. Kézenfekvő, hogy a két megoldás közül egyik sem egyeztethető össze a fennálló szerződések tiszteletben tartásával s egészen világos, hogy Ausztriának Németországhoz való csatlakozása Európa térképét óriási mértékben megváltoztatná s lerombolná a Versailles és a st. germaini békeszerződésekben kijelölt politikai határokat. Olaszország mindezekkel a tényekkel szemben egy jottányit sem változtat eddigi álláspontján. Mussolini ezután az albán—jugoszláv konfliktus elintézéséről beszélt, mondván, hogy a konfliktus rendezését Olaszország intervenciója tette lehetővé. Ismét bebizonyosodott, hogy ha a négy nagyhatalom bizonyos kérdésekben összhangot és egységes fellépést tanúsít, semmi sem zavarhatja Európa békéjét.