Magyar Hirlap, 1928. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1928-01-01 / 1. szám
W ' Mas A dolgozó asszony és a heti rádióműsor 24mX*R 24 FILLÉR "»»s»!26 unirii mu /Aii \v rachel 90 FILLER, Igjll 11 11, BE MAGYAR HÍRLAP a .“Ka 11 II lg ilM 11 Jr Jr 11 i januári 9l8a aé®4rSeíyÍÍme,éD‘il' I «JB ||L. jBL JjjyjfogpLffgL^^r tfliAKraJÍÉS REGENYKÖTET KEDVEZMÉNYE BUD APES l“““ m**1«»*""vASÁRNAp! XXXVffl. EVkTsT Boldogabb újév! Irta: ZSOLT BÉLA Boldog új esztendőt mindenkinek, boldogabbat a boldogtalannál, amely ma elenyészett! Ez az év a tizenharmadik, mióta az évek duplán, sőt sokszorosan számítanak; ellenséges, háborús évek, tizenhárom szerencsétlen évszázad a bánat, a gond, a szégyen, a nyomorúság, a járvány, a bűn és a sáskajárás minden csapásával, hogy csodálkozva nézünk egymásra, mert még élünk. Vajha feledhető varázsport keverne a magas végzet a szilveszteri italokba, hogy a tizennegyedik év hajnalán elmosódjék tizenhárom szerencsétlen év éjszakájának minden emlékei Boldog új esztendőt mindenkinek, aki boldogtalan! Boldog új esztendőt a magyar népnek, amely ez éve vigad sírva, de tizenhárom év óta nem vigad, csak sír, ahol senki sem fája, ahol senki sem akarja látni. Boldog újévet a jogtalanoknak, a kenyérteleneknek, a hajléktalanoknak, a meghajszoltaknak, a megbélyegzetteknek! Az új esztendő hozza meg a fizetséget a verejtékes munkáért, a hazával és a társadalommal szemben teljesített kötelességért, a jószándékért és a szenvedésért! Akik dolgoznak, a hazának és maguknak dolgozzanak, ne a Szerencsétlen évek szerencsés haszonbérlőinek! Akik a hazát és a társadalmat szolgálják, ne legyenek szolgák! Akik jószándékúak, ne vesszenek el, ne kerüljenek a herce-hurcás megtorlás harmincadjára, ha jószándékkal tévednek! Akik szenvednek, ne szenvedjenek hiába, az örök megváltatlanság reménytelenségével! Boldog újévet a magyar népnek, amely örökkévaló, halhatatlan, amely a föld, a tápláló, a folyton megújuló, a hó alatt is eleven! A föld, a kincstermő, amelyről sohasem tudom, nem a legkönyörtelenebbül taposó bakancs vagy csizma alatt rejti-e a gyémántot, vagy az életet üzemben tartó fekete szenet, magyar népnek, amelyből ezer éve megújul a már már halott nemzet, amelyből a költők, a tanítók, a papok és a Dózsa Györgyök támadnak! Boldog újévet a magyar falunak és a városok szélének, ahol a magyar élet örökmécsei lobognak, ahol a magyar folyam tápláló forrásai bugyognak ki a földből! Boldog újévet a polgárnak, e tizenhárom boldogtalan év fához kötözött Szent Sebestyénének, akit minden dárda éle elsőnek ért, aki tehetetlenül, védtelenül, szervezetlenül mindenfajta hatalomnak, martalócnak és poroszlónak veszélytelen játéka! Aki volt hős, ha kellett, volt gyáva, ha éjnek évadján rátörték a hálószoba ajtaját, volt szolgái rabszolgája és volt urai rabszolgája! Aki a verejtéke folyamából mosott csipetnyi aranyat odadta vasért, akinek exisztenciáját papírba fullasztották az aranyásó kalandorok, aki forintot, koronát, pengőt és azt a bizonyos utolsó garast is odaadta a rendért, amely az ő idillikus életprogramjának egyetlen feltétele! Boldog újévet a polgárnak, az Ismeretlen Adófizetőnek, akinek szobrot szívesen adnak, de levegőt, életlehető- séget, munkája értelmének igazolását régóta nem adják meg. Boldog újévet a polgárnak, aki minden volt és már régen nem az, aminek született, már régen nem polgár! Boldog új esztendőt a polgárnak, hogy visszanyerje régi méltóságát, régi szolidságát, régi szabadságát! Hogy újra elfoglalhassa méltó helyét az asztalfőn, hogy újra oszthassa a frissen szegett kenyeret, hogy ne kellessen lesütnie a szemét, ha gyermekei Debrecen, december 30. (A Magyar Hírlap kiküldött tudósítójától.) A „kálvinista Rómában“ járni és meg nem látogatni a püspöki rezidenciát, ahol a magyar géniusznak egy bámulatosan életerős, egyéni hajtása székel, analóg eset azzal, mintha valaki Rómában nem akarná látni a pápát. Baltazár Dezső püspökhöz délelőtt tíz és tizenkét óra között mindenki bejuthat a püspöki hivatalban. A legszélesebb demokráciát egyesíti magában az az állás, amelyet a tiszántúli református egyházkerület „feje“ kreált a debreceni püspöki hivatalból. Az újságíró se kér különleges elbánást, Debrecenben úgyis legendaszerű, hogy a püspök úr egyformán szív mindenkihez. Lekötelező fogadtatás — első szóra maga a megtestesült közvetlenség Baltazár Dezső püspök, az olyan egyéniség nyíltságával, aki a „debreceni levegőben“ hallani sem akar a nagy reprezentánsok diplomata-óvatosságáról. Az első kérdésre azonban, amely arról szól, hogy Serédi Jusztiniánnak hercegprímássá való kinevezésétől mit vár a két vezető egyház közti viszonylatban, pillanatra mégis elborul a püspök úr arca, amely így, bajusztalanul, veszedelmesen hasonlít a nagy katolikus egyházfejedelmek arcához. Hosszas gondolkodás után a következőket mondja: — Bár, mint a magyar szent korona tagjának, énnekem is volna jogom e kérdéshez szólani, mert Magyarország szuverenitását érinti — mégis, mivel megvan a reményem hozzá, hogy a magyar katolicizmus hazafisága megtalálja a módját annak, hogy a magyar állam szuverenitásának sérelmére abúzusokból títus ne állandósuljon — a dolog érdeméhez nem szólok. Azt mindenesetre természetesnek tartottam volna, hogy a római kúria a katolikus egyházat a világ összes államai között legfényesebben ellátó Magyarország jogát respektálja annyira, mint Csehszlovákia jogát. A csehszlovák politika különben — igen helyesen — konkordátum kötésével előzte meg a bonyodalmakat. — A királykérdésről van-e valamilyen újabb mondanivalója püspök úrnak annak folytán, hogy ez a kérdés újabban hírlapi polémiák révén állandóan felszínen van? — kérdeztük. — Nem tartom az ország érdekében állónak ezt a kérdést az aktualitás előterébe helyezni mindaddig, míg külpolitikai bonyodalmak keletkezésének lehetősége nélkül nem foglalkozhatunk vele. Majdnem kizártnak látszik, hogy belháború nélkül a szabad királyválasztás keresztül volna vihető, az meg egészen bizonyos, hogy a jogfolytonosság legitim helyreállítása ma még külpolitikai komplikációkra vezetne s mindkét eset szomszédaink fegyveres beavatkozását vonná maga után. Várnunk kell bölcsen és nyugodtan a helyzet érlelődését. örüljünk, hogy rosszabbul nem vagyunk És legyünk elismeréssel az államfő iránt, aki a viharos, sziklás és örvényes vizeken nyugodt tempóban és a haladás biztosítékainak növekvése mellett tudja vezetni országunk hajóját. Következik az obligát kérdés, amely belpolitikánknak a háború befejezése óta immár tengeri kígyója. Van-e a nagytekintélyű püspöknek megjegyzése a numerus clausushoz? Baltazár Dezső arca ennél a kérdésnél nekitüzesedik s mintha a szószékről prédikálna híveihez, olyan hévvel válaszol: — Az álláspontom e tekintetben is ismeretes. Azt nem is említve, hogy a numerus claususszal, mint a tehetségek szabad kifejlődését, érvényesülését gátló, a szabad verseny minden előnyét leromboló, felekezeti viszonylatban bántó és sértő, igazságtalan és kártékony megkülönböztetésre vezető, jogegyenlőségbe ütköző intézménnyel a művelt nyugat előtt sokat vesztettünk presztízsünkből, — arra utalok, hogy a vallást ennél a kérdésnél is áthozták olyan területre, ahova nem való. — A vallásból, mint a lelkiismeret szabad és az Isten láthatatlan szuverén világába elrekesztett lelki státuszból az állami és társadalmi élet viszonylatában semmi megkülönböztetést, elválasztó meghatározást, előnynek vagy hátránynak megállapítását konstruálni nem szabad. — A vallásnak aprópénzre váltása az előnyök kategóriájában, a vallás szent színvonalát alászállítja, a hátrányok kategóriájában pedig a vallást szeretetten tartalmával homlokegyenest állítja ellentétbe. — Ha minden ember elébb lenne magyar ember és csak azután valami vallású, ha minden ember lelki köteléknek, szellemi összetartozandóságnak és nem állatéleti és biológiai diszpozíciónak fogná fel a nemzeti kapcsolatot; ha a nemzeti géniuszt nem a vérsejtek mikrokozmoszába szorítaná, hanem a lélek csodálatos világát építené átal számára szent templomul, akkor nem lett volna numerus clausus, de a magyar mivoltunk prioritása megoltalmazott volna benőnket más szégyentől is, ami például rajtunk szuvere■ unilásunk sérelme formájában éppen amiatt esett, mert az emberek a vallásukat előbbrevalónak tartják a hazafiságuknál. Pedig a nemzet tagjává születők az ember, valamely vallásává pedig lesz. Klasszikus mondatok, az újságíró érzi, hogy felelős helyről ebben a kérdésben plasztikusabban még sohasem tört napfényre az igazság. Megtudjuk, hogy majdan, a módosító törvényjavaslat felsőházi vitájában ilyen szellemben óhajt felszólalni Baltazár püspök. Arra a kérdésre végül, hogy a debreceni egyetemért egyháza részéről hozott áldozatokkal arányban állónak tartja-e a jelentkező eredményeket, a püspök úr egyelőre nem óhajtott nyilatkozni. A magánbeszélgetésből, amely ezután folyt le hosszasan, csak két mellékepizódot van jogunk nyilvánosságra hozni. Az egyik az, hogy Baltazár Dezső püspök a nyár folyamán kezdeményezett egy akciót, amelynek az lett volna a célja, hogy az ország nehéz helyzetében közös plattformra hozza össze a különböző felekezetek vezető reprezentánsait a vallásvillongások teljes kiküszöbölésére. Az akciónak sikerült is megnyernie a katolikus püspöki kar egyik nagytekintélyű tagját és a magyar zsidóság egyik vezető alakját, de az akció meghiúsult azon, hogy a kormány kevés érzéket, még kevesebb jóakaratot mutatott ahhoz, hogy az esetre Baltazár Dezső püspök adott újévi nyilatkozatában eltörlendőnek mondja a numerus és elmondja, miért hiúsult meg egy akció, amely a felekezetek békéjét teremtette volna meg esdeklő tekintetével találkozik! Boldog újévet keresztényeknek, keresztyéneknek és zsidóknak! Mindenki szeresse az Istent, ahogy a két testamentum parancsolja, de mindenki szeresse az embert is a két testamentum parancsai szerint! Tiszántúl csillagos kakasok templomaiban ne harsogjon a prédikátori harag a Tisza—Duna-köze keresztes templomai felé, ne vegyüljön az orgona bugásába a testvérharc lihegése! A zsinagóga arabeszkes ablaka fele ne repüljön az értetlen gyűlölet köve, m mindmitt magyarok imádkoznak, mindenütt egy Istenért, egy hazáért emellvelni az ének, mindenütt közös remények lobognak az olajmécsekben és közös bűnökért vezekelnek a mellverők! Boldog újévet a keresztényeknek, keresztényi szeretetet, krisztusi türelmet és békességet. Boldog újévet a zsidóknak, megaláztatásuk végét, a közös édesanya régi, forró ölelését! És boldog újévet a hitetleneknek: hitet, amely jóra biztat! Boldog újévet a bűnösöknek: kegyelmet és megbocsátást. És boldog újévet minden népnek, az egész emberiségnek, akármilyen nyelven beszél, akármilyen oltár előtt borul le! Boldog újévet a fehérembernek, a szerecsennek, a sárgának — éljenek békességgel, túrják a földet és emelkedjenek magasba. Akárhol is élnek, hegyen vagy tenger partján, boldog új esztendőt nekik, akik közül egyik a gyógyíthatatlan betegség gyógyszerét kotyvasztja, másik a tengert repüli át emberi szárnyon, a harmadik egy igazságot hirdet, amely százféle nyelven isegyféleképpen igaz! Kívánjunk boldog újévet a hatalmasoknak, az erőseknek, az erőszakos győzteseknek is? Ők nem szorulnak e mélyből hangzó jókívánságra! Tizenhárom boldogtalan, szerencsétlen év minden szerencséje nekik jutott, — a tizennegyedik év minden jókívánsága jusson azoknak, akik boldogtalanok!