Magyar Hirlap, 1928. március (38. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-01 / 50. szám

10 FILLÉR FILLÉR A PÉLDÁN VÜNKÉN I ^ ^ ______ «| UDlL'rm A iIyäääere jKSS* MAGYAR HÍRLAP 90 FILLÉR UW ^E|g3| ll fi Ifii REVENYESSMENYt “ 5 a 11 II ll ufST ||­­LONDON miiiiók ^ästä**** oMmt 1 sötét szemei i ■ ««mi ■■ «ésiib iütii—uhum .......... iiiiiiiiiiiiiii unni un mm« BUD­APES­T,1928 MÁRCIUS 1 * A? J . CSÜTÖRTÖK. XXXV IIl. EVE. 50. SZ. Mii III l­T~'lini—llliF'~trTiri'(NIWiM II——■ITMÍIWWMIII Willi nfrpgjW—------ Kegyelem Nyolcéves kormányzóságának nagy­­jelentőségű határkövet állított Horthy Miklós kormányzó, amikor egy nagy­lelkű államfői gesztusról tanúskodó ke­gyelmi elhatározással amnesztiában ré­szesítette az elmúlt beteg és válságos esztendők politikai bűnpereinek elítélt­jeit és terheltjeit. A kormányzó nyolc­éves államférfiúi ténykedése egybeesett a magyar történelem legnehezebb és legkeményebb korszakával, amely tele volt külső és belső veszedelmekkel, a társadalmi egyenetlenség nyugtalanító, sőt véres jelenségeivel, a gazdasági krí­zisek sorozatával. A kormányzói amnesztia nagymérték­ben hozzájárulhat ahhoz, hogy a ma­gyar társadalomban ártalmatlanná vál­jék az az izgalmi anyag, amely újra és újra egymásnak lódította a szenvedélye­ket. A politikai bűnpörök, amelyek sok­szor évek után is felszínre hozták a megbokrosodott indulatokat, amelyeket jobbról és balról a vesztett háború, a forradalmak és ellenforradalom hiszté­riás atmoszférájában irányítottak a tö­megek és sokszor az egyének érzelmi világát és cselekedetét, egy kegyelmi el­határozással lekerülnek a napirendről. Megnyílik a börtön cellája és a szabad­ság pótolhatatlan perspektívája azok előtt, akiket akár egyéni hajlandóságaik, akár tévedéseik, akár a helyzetek kény­szere sodort a törvénnyel szembe. A kormányzó hivatalbalépésének nyolca­dik évfordulója határköve egy szenvedé­lyekkel, indulatokkal, szertelenségekkel teli korszaknak és az egész ‘ország re­ménykedve tekint az’új epoéka elé. " A kormányzó megkegyelmezett az élőknek, ám a kormány nem ilyen ke­gyelmes. A kormányzó megbocsát, de a kormány nem mer megbocsátani Lo­­vászy Mártonnak még a halőporában sem. A kormány tagjai egyénileg bizo­nyára mélyen fájlalják, hogy Lovászy Márton özvegye előtt az ínséges öreg­kor réme kísért, de sem érzelmi szem­pontoknak, sem a közigazgatási bíróság aprólékos jogászi álláspontjának nem áldozzák fel a hatalmi elvből eredő álláspontot. Elképzelhetetlen, hogy a miniszterek és a kormánypárt tagjai emberileg ne éreznék kiáltó igazság­talanságnak és méltatlanságnak, hogy a magyar függetlenségi politika feledhetet­len nevű, bátor vezérének, a fedhetet­­­­lenség e hagyománytermelő alakjának özvegyét akármilyen politikai rezsimtől,­­ akármilyen kormánytól ne illetné meg a nyugdíj. A kormányzó megbocsát, de a kormány nem akar megbocsátani még a sírköveknek sem, legfeljebb ha szo­borrá nőnek a történelem távlatában. De nem lehet megbocsátani a friss ha­tottaknak, mert mi történnék akkor, ebben az országban egyszer régi po­litikai tévedések, régi politikai ellentétek csakugyan kiegyenlítődnének? Honnan venné a kormánypolitika a fensőbbsé­­ges, leckéztető indulatot, amellyel ma minden szabadságtörekvést lehengerel? Honnan venné szabadságkorlátozó intéz­kedéseinek, rendeleteinek és törvényei­nek megokolását, ha egyszer itt az ellen­felek férfiasan bevallják tévedéseiket és megbocsátanak egymásnak? És honnan veszi a demagógia és az uszító sajtó a gyűlölködő hangot, ha egy évtized után csakugyan napirendre térnek a politiká­ban is olyan tévedések felett, amelyek javarészt nem személyi defektusokból, hanem egy ország ezeréves életében leg­feljebb ha egyszer előforduló tragikus szituációból erednek? Az ország érdeke és az igazi állam­­rezon azt követelné, hogy ne csak az államfői magasságban, de a politika harcvonalában is — legalább a halot­takkal szemben engesztelődjék meg a könyörtelenség. De a hatalmi rezon, mely minden eszközt felhasznál arra, hogy töretlenségét fitogtassa, még ezt az engedményt sem hajlandó megtenni. A halott Lovászy esetleges hibáiért nyomo­rognia kell az élő özvegynek, mert a kormány nem lehet érzelgős. Kinek használ ez a konokság, amely akaratlanul is­ alkalmas arra, hogy ár­nyat vessen a kormányzói közkegyelem­ hatására az ország közvéleményében és a külföld előtt? Senkinek sem használ, sőt egyenesen ártalmas pedagógiai ha­tást gyakorol az etikailag kialakulatla­nabb tömegekre, ha a kormányhatalom lélektelen és látszólag céltalan megtorló szisztémáját látják. A kormányzó ke­­gyelmez, de a kormány nem ismer bűn­­bocsánatot. A kormányzó visszaadja az élőknek a szabadságot, a kormány ha­­­talmi rezónja a síron túl is uralkodik. A kiáltó ellentétet, amely a kor­mányzói amnesztia nemes intenciója és a kormány politikai konoksága között tátong, össze kell egyeztetni ahhoz, hogy a szétszakadt magyar társadalom a köl­csönös megbocsátás, a kölcsönös fele­dés, a kölcsönös mobilitás jegyében újra megtalálja egymást és összeforrjon a te­remtő egység lendületében. Széleskörű amnesztia Horthy Miklós kormányzásá­nak nyolcadik évfordulóján Mint lapunk más helyen olvasható, az igazságügyminiszter a Ház csütörtöki ülé­sén beterjeszti a magyar magánjogi tör­vénykönyvet és illetékes helyen hangsúlyoz­ták, hogy holnap megjelenik egy magas el­határozás, amely a javaslat tárgyalására szükséges társadalmi összhang megteremté­sét célozza. Ez az elhatározás a kormányzónak egy kegyelmi elhatározása, amelyről­­ illetékes helyen a Magyar Hírlap munkatársának a követ­kezőket mondották: — Ez a legfelsőbb kegyelmi elhatá­rozás egyfelől a politikai bűncselek­ményeknek szabatosan meghatározott csoportjával szemben hirdet kegyelmet és pedig úgy elítéltekkel, mint terhel­tekkel szemben, másfelől azonban lehe­tőséget nyújt arra, hogy kivételes ese­tekben az elhatározásban fel nem sorolt politikai természetű indokokból elköve­tett egyéb cselekmények miatt elítéltek is kegyelemben részesüljenek.­­ Eszerint tehát két csoportra oszla­nak azok, akik kegyelmet kapnak: olyanokra, akiknek bűncselekményét a legfelsőbb elhatározás fölsorolja és olyanokra, akiknek bűncselekménye az elhatározásban nem szerepel, belül elkövetett szándékos vétség miatt sza­badságvesztés büntetésre jogerősen el voltak ítélve. .­­ Felhívom a m. kir. igazságügyminisztert, hogy ezen elhatározásom végrehajtására szükséges intézkedéseket tegye meg. Kelt Budapesten, 1928. évi március 1. napján. Horthy s. k. Dr. Pesthy s. U. A kormányzói kézirat szövege A kegyelemre vonatkozó kormányzói el­határozás szószerinti szövege a következő: Nyolc esztendeje múlt annak, hogy a nemzet akarata végzetterhes időkben úz állam élére állított. Ebből az alkalomból egyrészt hálatelt szívvel gondolok mind­azokra, akik a jogrend ét jogbiztonság helyreállítására és megszilárdítására irá­nyuló törekvésemben támogatják, másrészt, amennyire az ország érdeke megengedi,­­jö­vendő magatartásukba vetett bizalommal megbocsátást kívánok gyakorolni azokkal szemben, akik a minden állampolgárt kivé­tel nélkül kötelező mérséklet és önfegyel­mezettség elvetésével politikai természetű indokból bűncselekményt követtek el. Az amnesztiások első csoportja Ehhez képest kegyelemben részesítem azokat, akiket a polgári büntetőbíróság jog­erős ítélettel öt évet meg nem haladó tartamú sza­badságvesztés büntetésre vagy pénzbüntetésre ítélt. • 1. az államfő megsértésének az 1913. évi XXXIV. törvénycikkben meghatározott (1920. évi I. törvénycikk 14. §.) vétsége, va­lamint a királyi ház tagja megsértésének a büntetőtörvénykönyv 141. §-ában meghatá­rozott vétsége miatt; 2. a magyar állam és nemzet megbecsülése ellen irányuló, az 1921. évi III. törvénycikk 7. és 8. §-ában meghatározott vétség miatt; 3. az alkotmány, a törvény, a hatóságok vagy a hatósági közegek ellen elkövetett iz­gatás (büntetőtörvénykönyv VI. fejezet) miatt, 4. a választójog ellen elkövetett, az 1925. évi XXVI törvénycikkben és az ezt meg­előző 1913. évi XXIII. és 1918. évi XVIII. törvénycikkekben meghatározott bűncse­lekmények miatt, valamint az országgyűlési és nemzetgyűlési választásokkal kapcsolat­ban politikai természetű indokokból elköve­tett egyéb vétségek miatt. 5. a büntetőtörvénykönyv második részé­nek VII. fejezetében meghatározott, magá­nosok ellen elkövetett erőszak miatt, vala­mint a hatóságok büntetőjogi védelméről szóló 1914. évi XLI. törvénycikkben meg­határozott­­bűncselekmény miatt, ha ezeket politikai természetű okokból követték el, 6. az 1897. évi XXXIV.­ törvénycikk 20. §-ában, valamint az 1912. évi LIV. tör­vénycikk 96. §-ában meghatározott vétség miatt (tiltott közlés). A második csoport 7. politikai természetű indokból elköve­tett egyéb bűncselekmény miatt, ha rend­kívüli méltánylást érdemlő esetben a bíró­ság az elítéltet — egyéniségének, életviszo­nyainak, a bűncselekményt megelőző és azt követő példás magaviseletének, valamint az eset többi körülményeinek figyelembevéte­lével — ez elhatározásom keltétől számított három hónapon belül kivételesen kegye­lemre méltónak nyilvánítja. Ez a kegyelem kiterjed a mellékbüntetés­ként kiszabott pénzbüntetésre is, ha be­hajthatatlansága folytán szabadságvesztés­büntetésre kellene átváltoztatni, nem ter­jed ki azonban az ítélet egyéb rendelkezé­seire.­­ Kegyelemben részesítem azokat is, akik ellen az 1—6. pontokban megjelölt, a jelen elhatározásom kelte előtt elkövetett bűn­cselekmény miatt kell eljárást indítani vagy­ folytatni, amennyiben a cselekményre a törvény öt évet meg nem haladó szabad­ságvesztés-büntetést vagy csupán pénzbün­tetést állapít meg. Kommunisták és emigránsok nem kapnak kegyelmet Sem az I., sem a II. pont alapján nem részesülnek kegyelemben azok: 1. akiket a 4039/1919. M. E. számú ren­delet 1. §-ában meghatározott bűncselek­mény miatt ítéltek el, vagy aki ellen ily bűncselekmény miatt kell eljárást indítani vagy folytatni (a kommunista bűncselek­mények), 2. akik a bűncselekményt külföldön kö­vették el,­ 3. akik magukat a bűnvádi eljárás vagy a büntetés alól elvonva külföldre távoztak. 4. akik a jelen elhatározás kelte előtt el­követett bűntett miatt vagy három éven A bü­ntetőtörvényszékeken külön kegyelmi tanácsok alakulnak Illetékes helyen kijelentették, hogy a má­sodik csoportba tartozó esetekben kegye­lemre nyilvánító határozatot a bíróság csak igen kivételes esetekben hozhat, még­p­edig oly módon, hogy a felek indítványa és meg­hallgatása nélkül, hivatalból hozza meg a döntést, arra tehát semmiféle külső fórum befolyást nem gyakorolhat A kegyelmi elhatározás tehát részint határozottan felsorolja azokat a bűncselek­ményeket, amelyeknek elkövetői kegyelmet kapnak, részint pedig a bíróságokra bízza, hogy kegyelemre méltónak nyilvánítsanak olyanokat is, akiket olyan bűncselekmény miatt ítéltek el, amely nem tartozik a fel­sorolt bűncselekmények közé. Értesülésünk szerint ez utóbbi intézkedést megtételére is­­ minden bü­ntetőtörvényszéken külön tanács alakul, amely hivatalból megvizsgálja azoknak a­z elítélteknek ügyét, akik nem tartoznak az első csoportba és eldönti, vájjon méltó-e 4­­ elítélt a kegyelemre. A második csoportba tartozó elítélt kérelmezheti is, hogy a bíró­ság vizsgálja meg, vájjon méltó-e a kegye­lemre, azonban a bíróságnak ennél az eljá­rásánál a feleket nem hallgatják meg. Illetékes helyen érdeklődtünk, vajjon mennyire tehető azoknak száma, akik a holnap megjelenő , kormányzói elhatározás következtében amnesztiát fognak kapni és azt a választ kaptuk, hogy ezt még csak hozzávetőlegesen sem le­het megállapítani, egyrészt, mert nem lehet megállapítani, vájjon hányan tartoznak az első csoportba, még kevésbé pedig azt,­­ hogy a bíróságok hány elítéltet fognak kegyelemre méltónak nyilvánítani. • M­­ri . illetékes helyen rámutattak arra, hogy, az amnesztia-rendelet a magánjogi törvény­­könyv tárgyalásához szükséges társadalmi és politikai összhang megteremtését akarja szolgálni és az államfő és maga a kormány is annak a szándéknak és óhajnak akár ki­fejezést adni, hogy közeledni akar az egyéb felfogásúak felé, de ezzel a közeledéssel szemben kívánalma is van, hogy ez megér­tésre is találjon. Kap-e kegyelmet Windischgratz és Nádosy Jogászi körökben már ma este, amikor az amnesztia-rendelet híre elterjedt, sokat vitáztak arról, vájjon az ismertebb embe­rek­­ közül kik részesülnek ebben az am­nesztiában. Megállapították, hogy igen sört, újságíró kap kegyelmet, illetve pertörlést.

Next