Magyar Hirlap, 1928. május (38. évfolyam, 99-122. szám)
1928-05-01 / 99. szám
10»**» /pl 10: ...A p£v!S2KaNT A* iT *T Tr" B E D E L: ■tó"Sm*78"föss* 1| J Ba toih ISST JEROME szerelme J 24 'lUMi Oil BääfÄ X II II 31 fel ítemr MAGYAR HÍRLAP 5u16kketaaääS *“Tny iJIJlks MÁJUSI REOftNYKEDVEZMftNYE Törvény és kenyér Nem „kirohanás“, még csak nem is kritika Nagy Emil jászladányi beszéde és Sándor Pálnak az OMKE közgyűlésén elmondott jeremiádja. Nem tettek egyebet, csak konstatálták a tényeket és rámutattak a tények eddigi és várható következményeire. Hogy ezek a tények önmagukban pálcát törnek a bennük megnyilatkozó rendszer fölött, ezért nem azok felelősek, akik rájuk mutatnak. A tűzvészért nem az a felelős, aki elkiáltja, hogy „Tűz van!“, hanem a gyújtogató vagy a véletlen. Nagy Emil is, Sándor Pál is éppen azért kiáltanak tüzet, hogy fölébresszék az alvó tűzoltókat, mert a veszedelmet most még lehet lokalizálni. Most még csak a füst fojtogat és ha idejében közbelépnek, a tetőt is és az alapépítményt is meg lehet menteni a lángoktól. De „kirohanásnak“ minősíteni a vészjelet, demagógiának az S. O. S.-t és a túlzott szervilizmus tömjénfüstjével ellensúlyozni a lángban álló ház torokmarkoló füstjét, lelkiismeretlen módja a veszedelem kezelésének és csöppet sem csökkenti a pánik méreteit. Ha a gazdaságilag tönkrement, emberileg agyonalázott öngyilkosjelölt ezerszer elhiszi is, hogy az, ami itt történik, nem politikai reakció és nem „gazdaságpolitikai barbarizmus“, hanem neonacionalizmus és gazdasági konszolidáció, és akkor sem tehet egyebet, mint hogy, más megoldás híján, kiugrik az égő ház ablakán. A kitűnő osztrák írónak, Alfred Polgárnak, van egy szatirikus háborús rajza, amelyben egy osztrák-magyar dreadnought elsüllyedésének pillanatát állítja az olvasó elé. Úgy képzeli, hogy a matrózok a süllyedés pillanatában a fedélzetre gyülekeznek és egy szívvel, egy lélekkel kiáltják a monarchia meglehetősen bonyolult kiejtésű jelmondatát: ,Indivisibiliter ac inseparabiliter!“ Olyan mindegy, hogy az emberek exisztenciájuk összeomlásának pillanatában vagy életük elviselhetetlenségének végső határán a konszolidáció vagy a gazdasági összeomlás konstatálásával az ajkukon tűnnek el a társadalom mélyén vagy a Duna habjaiban. A tény az, hogy eltűnnek, hogy itt aránytalanul nagy tömegek pusztulnak el napról napra a létért való küzdelem kezdetleges területein, vesztik el a bátorságukat a küzdelemtől és egyre nagyobb tömegekből vesz ki az idegerő, amellyel egy esztelen és konok politika következményeivel szembeszegülni, vagy legalább lelkileg szembefordulni lehet. Akik nem bírják, öngyilkosok lesznek, vagy a fatalizmus beteg lelki közönyébe menekülnek. Az öngyilkosokon és az apalikusokon kívül kétségkívül van egy réteg, amely leírja: azoké, akikről több ízben a legilletékesebbek állapították meg, hogy a kormánytól függnek és ebből a függésből valamilyen formában hasznot húznak. Nagy Emilnek igaza van, amikor az öngyilkosok csöndjét és a közéleti apátia csöndjét nem téveszti össze a megelégedés és a belső béke idillikus csöndjével. „A magyar kormányzatból egyeduralmat csináltak“, — mondja a volt igazságügyminiszter, aki ugyanannak a miniszterelnöknek kormányában töltött be egy resszortot, amelyről most megállpítja, hogy forradalomba viszi az országot. Nagy Emilnek igaza van, amikor az abszolút nyugalom, az abszolút némaság, az abszolút engedelmesség társadalmi jelenségeiben a forradalmi veszély csíráit látja. A magyar nép nem akar forradalmat ma, holnap és holnapután is éles ellenszenvet fog érezni mindenfajta forradalmisággal szemben, m mert még ma is a forradalom katzen-jammerjét nyöszörgi. Ennek az ellenszenvnek, testi-lelki csömörnek minden őrültséggel szemben kétségkívül nagy mérséklő ereje van, annak ellenére, hogy az elégedetlenség fokozása, a gazdasági és társadalmi ellentétek éles kiváltása többségi politika formájában uralkodik. A magyar nép jelleménél fogva antirevolucionista, egész történelmi múltjának tengelye a fokozatos fejlődés. De a fokozatos fejlődést nem lehet megakasztani, a magyar alkotmány- és jogtörténet korszerű fejezeteinek helyére nem lehet időszerűtlen, torz és egyéni törvényszakaszokat iktatni. Magyarországnak nem kell forradalom, Magyarországon nem lehet forradalom, de a magyar népnek módot kell adni arra, hogy törvényszerűen jelentkező igényeit alkotmányos eszközökkel, jogszerű keretek között érvényesíthesse. Nagy Emil az általános, titkos választójog alapján áll, amely lehetővé teszi, hogy a polgárság érvényesítse akaratát és érezze, hogy a kormánynem dirigálja a népet, nem uralkodik fölötte, hanem alkotmányosan, függ saját népétő. „Állj, így nem mehet tovább!“ — kiáltja Nagy Emil. Nem kritizál, csak tüzet kiált. Hat-hét év múlva „véres napokról álmodik“ — és figyelmeztet, hogy ma még minden szörnyűséget meg lehetne előzni. A forradalom veszélyének füstjét ma még el lehet oszlatni az általános, titkos választójogon keresztül bőséges, bátor sugárban ürülő, tiszta népakarattal. ♦ Sándor Pál, ha nem is volt minisztere a kormánynak, amelynek kormányzati tényeit ismerteti, a kormány által is elismert szakembere a gazdasági kérdéseknek, ő mondja, ő állapítja meg a tényt, mi csupán reprodukáljuk: az egész ország alkotmányos alapon koplal. Fölteszi a kérdést, hogy miért kell nekünk ebben az állapotban sínylődnünk, amikor pedig már keresztülmentünk a háborún és tíz év rettentő nyomorúságain. S a kérdésre meg is adja a választ: a diktatúra politikája nem lehet jó. Vissza kell adni a nép önrendelkezési jogát! Az ország katasztrofális gazdasági helyzetének nem utolsósorban az az oka, hogy nincs önrendelkezési joga, hogy a parlamentben nem azok képviselik, akik ismerik az életviszonyait és számolnak az életviszonyaival. A mai „fináncbarbarizmus“, vagy „Budizmus“, ahogy Sándor Pál Bud János pénzügyi politikáját nevezi, nem törődik gazdasági állapotunkkal. A mezőgazdaság már nem tudja értékesíteni terményeit, tehát megszűnt a fogyasztóképessége. A kereskedőt csőd és öngyilkosság tizedeli. Az ipari munkás a létminimumon alul mozgó fizetésért dolgozik, ha nem pusztul el a munkanélküliek Tajgetoszán. Az intelligencia elsorvad. Ezeket mondja el Sándor Pál. Tényeket, amelyeket a legexaktabb társadalmi tudomány, a statisztika, támaszt alá. Mi lesz ebből? — kérdezi néhány nyugtalan ember, aki még nem adott fel minden reményt, akit még nem tett önmagával szemben is érzéketlenné az apátia, a „minden — mindegy“ lelki állapota. Kergessük el a rémképeket. A magyar népnek nem kell forradalom. Csak jog és kenyér kell, törvényadta jog és munkaadta kenyér. Az angol kormány ultimátumot intézett az egyiptomi kormányhoz és hadihajókat küldött az egyiptomi vizekre Az ultimátum rendkívül határozott hangú és határideje május 2-án este hét órakor jár le Ha a válasz nem lesz kielégítő, az angol kormány szabad kezet tart fenn magának a megfelelő intézkedések foganatosítására Londonból jelentik. Lord Lloyd egyiptomi angol főbiztos vasárnap este 7 órakor a következő jegyzéket nyújtotta át az egyiptomi miniszterelnöknek: „Kegyelmes Uram! 1. Van szerencsém tudomására hozni, hogy az angol kormány április 4-iki jegyzékének átnyújtása óta Londonban napról napra fokozódó aggodalommal kellett megállapítanunk, hogy az egyiptomi kormány félreérthetetlenül azon van, hogy törvényerőre emeljen bizonyos rendszabályokat, amelyek a közbiztonságot érintik. Nagyméltóságodnak egyrészt az április 19-én átnyújtott aide-memoire, másrészt pedig az ezt megelőző és követő közlések alapján tudnia kell, hogy a tervbe vett egyiptomi törvényhozási intézkedések éles ellentétben állanak azokkal a kikötésekkel, amelyeket az angol kormány április negyediki jegyzékében hozott Sarwat pasa ő kegyelmessége tudomására. 2. Az angol kormány utasított engem, kérjem fel Nagy méltóságodat, mint az egyiptomi kormány elnökét arra, hogy foganatosítsa haladéktalanul a szükséges intézkedéseket és akadályozza meg mindazon tervbe vett törvényjavaslatok jogerőre emelkedését, amelyek a gyülekezési és tüntetési rendelkezéseket módosítják. 3. Megbízatásom van arra is, hogy kategórikus írásbeli nyilatkozatot kérjek Nagyméltóságodtól, amely szerint az egyiptomi kormány nem erőszakolja tovább a fent említett törvényhozói intézkedések keresztülvitelét. Amennyiben május másodikán este hét óráig nem kapom kézhez ezt az írásbeli nyilatkozatot, úgy az angol kormány szabad kezet tart fenn magának a helyzetnek megfelelő intézkedések fognatosítására. Chamberlin külügyminiszter nyilatkozata az alsóházban Chamberlain külügyminiszter az alsóház mai ülésén MacDonaldnak az angol—egyiptomi konfliktus ügyében beterjesztett interpellációjára válaszolva, többek közt úgy nyilatkozott, hogy a szóbanforgó egyiptomi törvényjavaslat, amely miatt a konfliktus kitört, az Egyiptomban élő külföldi állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát veszélyezteti. Zaghlul pasa annak idején maga is elismerte, hogy ez a törvényjavaslat gátolja a rendőrséget működésében, amiért is a maga részéről nem fog hozzájárulni a javaslat törvényerőre emelkedéséhez. Chamberlain utalt az 1921. évi alexandriai zavargásokra, amidőn is az agitátorok befolyása alá került tömeg megtámadta a külföldieket. Az angol jegyzék az utolsó Intés, amelyet az angol kormány az egyiptomi kormányhoz intéz. Egy liberális képviselő interpellációjára válaszolva, Chamberlain bejelentette, hogy tanulmányozni fogja a kérdést, vajjon nem volna-e célszerű a szóbanforgó egyiptomi javaslat szószerinti közzététele, esetleg Fehér könyv alakjában. Maltából angol hadihajók indultak Egyiptomba Máltából jelentik: öt angol hadihajó egyiptomi rendeltetéssel Malta kikötőjét elhagyta. Londonból jelentik: A Valiant-Warspite angol sorhajó és a Callypso-Ceres cirkáló ma reggel kilenc órakor ismeretlen rendeltetéssel elhagyta Malta szigetét. A két csatahajó állítólag Alexandria felé vette irányát. Néhány órával később a Caledon cirkáló is kifutott Malta kikötőjéből és ugyancsak Egyiptom felé vette útját.