Magyar Hirlap, 1930. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-01 / 1. szám

ÜNNEP ÉS HÉTKÖZNAP Irta: IGNOTUS T űzkatasztrófa egy skóciai mozi gyermekelőadásán A szilveszteri előadáson a vetítőkamrában tűz keletkezett, amely csakhamar lángba- borította a nézőteret Eddig több mint 60 gyermek haláláról érkezett jelentés Nem kívántatik prófétaság annak meglátásához, unt különben jósolnak is: hogy a most kezdődő esztendő tovább is megpróbáltátásos idő lesz Magyarország számára. Nem éppen az muszáj, hogy tegye, ami különben stílusos intrádája: a réparációs ügy. Ez valamikép csák el fog intéződni s valahogy csak lesz, mert sehogy még sosem volt. Nem éppen itjabb rosszaktól kell tartanunk ahhoz, hogy minden rossztól tartsunk, mert mi érhet még rosszabb bennünket azok után, amik már értek s az után, hogy a gabona világárának romlásával egyetlen vagyonunk, a földünk is kezd keveseb­bet érni? Elég elgondolni, hogy tizedik esztendeje élünk tízszer tíz egyiptomi csapásokban és sehol a íirmamentumon és semelyik horizonton nem mutatkozik ok, ami miatt, jel, ami szerint egyhamar jobbat várhatnánk. Ha szerencse érne bennünket, az is csak szegény szerencse lehetne, s ha nyernénk a világpolitika lutriján, az is csak a sorsjegy árát hozná be. Egyszóval: nem kell félni valami váratlan nagy fordulattól, amihez képest aztán a politikánk kicsinységben ma­radna, Nem is az a baj, hogy politikánk nem élég nagyvonalú, nem elég világtörté­nelmi stflusu. A világtörténelem, a leg­nagyobb birodalmakkal is történik, nem ők csinálják, kis országok meg éppen nem urai sorsuknak, legfeljebb s legjobb S legtöbb, ha annak, hogy e sors minő erőben éri őket, mint tudják viselni, mi­kép tudják jobbraíordultát kivárni. Az utóbbi tíz év során sok helyütt sokat beszélgettem emigránsokkal s kezdettől fogva figyelmeztettem a legtöbbet: „ott véted el, hogy belőled önkéntelen s ön­tudatlan az a Magyarország beszél, ahon­nan elkerültél: húszmilliós gazdag és fej lett birodalom, melyet ezenfelül egy ötvenmilliós nagyhatalom tart védő ölé ben Akármi jövőjét várhatjuk vagy re ínéi’ük: ma ez az ország egy’ nyolc­miU'ós szegény kis falusi ország, mely amit a régi nagytól örökbe vett, az csak részben támaszték számára, sokban te her b. Aki ma ez ország számára s nevé­ben akar gondolkozni s cselekedni, az yagy utópista, vagy kalandor, ha nem ezzel a falusi kiindulással gondolkozik. A mai Magyarország számára, legalább egyelőre, nem nagy tervek kellenek hanem épkézláb tervek. Nem holmi amerikai áruház vitele, melynek az az álma. hogy cethaltól koporsószegig min­dent kaphassanak benne. Csak egy okos Vis szatócsholté, hol azonban a kasza jó acél s a kocsikenőcs nem darabos.“ Erre kellett figyelmeztetni azokat, kik a hazái évek óta csak honvágyuk lázában látták s emiatt nem imertek. A figyelmeztetés azonban elkel itthon is, hol viszont a hazát, mint az erdőt, csak belülről látjuk s csak a fákat látjuk, nem az erdőt. Józan észszel senkisem kívánhatja hogy Magyarország úgy míveljen politi­kát, mint Nagy-Britannia vagy az Északamerikai Egyesült-Államok. De sőt: érdemes ezzel a szemmel olvasni az amerikai lapokat: mennyivel kevesebb hasábot tőit be ott a poiitika, nyilván, mert a politikában is kevesebb történik, mint nálunk. Ez pers/e nem azt jelenti hogy Amerikában a politikának ne volna jelentősége és fontossága, — ott is, mint mindenütt, voltakép minden politika. Politika nemcsak az adó s a vám, a tröszt és a kartell, a falusodás vagy iparosodás, de politika az iskola s a templom is, po­litika a magánvállalkozás, politika a közbiztonság, politika a jótékonyság s a városi igazgatás, politika, mondom, minden, legfeljebb nem úgy híják s nem vadítják minden tárgyát s területét úgynevezett kérdéssé. Ehhez képest pél­dául Albániában sokkal több a politika s Venezuelában sokkal több történelem megy végbe— de bizonyára nem ez az, ami Magyarországot utánzásra csábít­hatná. Magyarország ne legyen érdekes, mint az exofikus országok, s ne higyje ma hivatásának, hogy a világ élén jár­jon, mint a nagyhatalmak. Egyhangú legyen a magyar politika, mint a svájci. Eseménytelen legyen, mint a dán, mint a norvég, mint az erkölcsi komolyságá­ban kétszeresen vonzó testvéri finn. Ne legyen kirakatpolitika — ami persze nem úgy értendő, hogy minden résén- állásával ne kapjon, minden szívósságá­val ne munkáljon minden lehetőségen, ami számára a történelemben alakulhat. De mindezek számára belülről erősítse magát, belső békességgel és szolidsággal, türelmes, sőt kicsinyes munkával, a pa­rasztnak s a kispolgárnak módja s adott­ságai szerint, kik ma főkép teszik a nemzettestet. A svájci Zshokkc-nak van egy novellája, mit kiskoromban magya­rul olvastam: „Boldogháza — buzdító és oktató történet.“ Egy falusi tanítóról van benne szó, Gergelyről, ki a falut amint odakerül, szép lassan rendbe szerzi, a szántást megjavítja, a műtrá­gyát meghozatja, g kis birtokcsíkokat tagosítja, a kocsmát visszaszorítja, az ellenséges famíliákat összebékíti, a köz­ségnek bírható kamatra kölcsönt szerez és így tovább, mígnem a faluból való­ban Boldogháza lesz. Azt hiszem: ez a Gergely inkább kéne nékünk igazga­tónknak. mint bármely Napoleon. Ásít son az idegen, ha ránk gondol: enné! szebb újévet nem kívánhatunk a hazá nak. Ez volt a Steinok s a Harden bergek politikája Poroszországnak Jéná nál történt rémítő megaláztatása után. Bismarck sosem következhetett volna el, ha nem járnak előtte a Steinok s a Hardenbergek. Hiszen, ha — bocsánat —- a zab nem szúrt volna bennünket: nagyobb és bol­dogabb ideinkben sem ártott volna a ragyogástalan részletmunka, ahelyett, hogy létbe és nemlétbe vágó keretkérdé­seinket vessük fel minduntalan újra, s legnagyobb vezéreinknek ezekkel ve­sződvén kellett légyen felőrlődniük, nem jutván hozzá, hogy belülről olvasszanak bennünket össze széttörhetetlenné. Eb­ben bizony a németek még a II. Vilmos hivalkodó ideiben is bölcsebbek voltak Könnyelműség és gondolattalanság volt, ahogy a külpolitikában a Bismarck óva­tos útjairól letereltették magukat, de belül annyit tettek magukért, hogy a végzett munka összetartozandóságával kovácsolódtak össze — úgy játszik: örökre. Nagyobb nyomást és csábi tást alig ismer a világtörténelem, mini amivel a háború után a győztesek Bajor­országot el akarták szakítani Porosz országtól s a Rajnavidéket Németország tói Nem sikerült, a német nemzet ma valóban egységes. De viszont érdekes hogy miulán a rajnai s a saarvidéki megszállás erőszakosságában a francia ipar melléje s beléje furakodott a német­nek s akarva, nem akarva közösség-féle szűrődött ki köztük: hogy ez mint hat Londonból szörnyű katasztrófát jelente­nek a skóciai Paysli városkából. A városka egyik mozijában tűz támadt, amelynek ed­dig hatvan áldozata van. Valamennyi halott kis gyermek. A moziban ' kedden délelőtt szilveszteri gyeroiekelőadás volt, amelyen közel 300 gyermek vett részt. A tűz előadás közben keletkezett. A vetiiőkairtráboi hirtelen lang csapott ki és a következő percben már az egész nézőtér égett. Az apró gyermekek között leírhatatlan pánik támadt, Az égő celluloid sűrű füstje elborí­totta a termet, A fojtó szagban sokan elájul­tak és a gyermekek egyrésze elvesztette esz­méletét, mielőtt menekülésre gondolhatott volna. Rövidzárlat is támadt, úgyhogy a terem teljes sötétségbe borult és a kísérteties homályban csak a falak égő drapériája világított. A gyermekek kétségbeesetten menekültek az ajtók felé, az ajtók azonban szerencsétlen­ségre befelé nyitottak. Senki sem tudott ki­jutni a borzalmas pokolból. A sokszáz gyer­mek az ajtók előtt torlódott össze és a vad tolongásban sokat közülük letapostak. A tűz láttára azonnal mozgósították a városka egész tűzoltóságát és rendörlegény- ségét, mire azonban kinyitották az ajtókat, a gyermekek nagyrésze már eszméletlenül feküdt a bejáratok előtt. A tűzoltók halálfélemet nem ismerő bátorsággal rohantak a lángok Közé és Londonból jelentik: Ramsay MacDonald miniszterelnök a nemzethez intézett újévi szózatában annak a reményének ad kifeje­zést, hogy az új év az előzőnél szeren­csésebb korszakot nyit meg Anglia számára. Az elmúlt év a háborút követő súlyos meg­próbáltatások ideje volt. Kedvező előjelnek látszik az, hogy az át a politikára s mint kényszeríti, veszte­séges és csalódásos tíz év után, a győztes franciát a némettel szemben végre olyan megértésesebb viselkedésre, aminőt a Bismarck genieje 1866-ban s 1871-ben menten megtalált volt a legyőzött Auszt­ria és Franciaország iránt.... A mai kis Magyarország aszerint tehet nagyobb számot a világban, amint gazdasági, sorra kihozták az apró gyermekeket''1 Több mint kétszáz ggermeket kórházba szállítottak, hatvan gyermek azonban már részben szállítás közben meghalt, részben pedig a kórházban halt bele súlyos égési se* beibe, illetve a füstmérgezésbe. A kórház előtt szívettépő jelenetek játszód-; tak le. A tűzkatasztrófa hírére száz és száz kétségbeesett szülő rohant a kórházba, leírhatatlan volt a gyermeküket veszteit szülők kétségbeesése és sokan közülük elájultak, midőn megtudták, hogy az fi gyermekük is a halottak között van. Attól tartanak, hogy a halottak száma a szá­zat is meg fogja haladni, miután a kórház­ban ápolt gyermekek közüt igen soknak az állapota rendkívül súlyos és életveszélyes. A katasztrófa híre Londonban is óriási meg­döbbenést keltett. A Press Association borzalmas részleteket közöl a tűzkatasztrófáról. A tűz kitörése után csakhamar sűrű füst töltötte meg a nézőteret. Kétségbeesett dulakodás kezdődött és a sok gyermek a kijáratok felé tódult Ha­marosan tudomást szereztek a katasztrófáról a gyermekek szülei is, akik a helyszínen ve* lőlrázó sikoltásokban törtek ki. Általános pánik keletkezett, amelyet a rendőrség csak nagynehezen tudott elfojtani. Gázmaszkos tűzoltók hatoltak be a fojtó füstben a mozgószínházba és csak nagy küzdelem árán tudták kisza­badítani a gyermekek egy részét. A halottak számáról eddig még nem érkéz* tek pontos jelentések. új esztendő leszerelést előkészítő konfe­renciával kezdődik. Kérdés azonban — hangzik tovább a minisz­terelnök szózata —, vájjon Anglia elég eréig- Igei és bátorsággal ncz-c szembe a gazda­sági nehézségekkel? Stanley Baldwin, a konzervatív párt el­szociális és kultúr-téglahordással belül építi ki magát Nem kell csodát mívelnie, csak azt a csodát kell mindennapossá tennie, hogy ezek után s ennyi minden után megvan, él s megtalálja, hogy mi­ből éljen. Hétköznap, hétköznap, hétköz­nap- csak ez lehet ma magyar politika. Csak ebből lehet számára,’’ egyszer ün* nép a világon,,. MacDonald optimista, Baldwin pesszimista az újév alkalmából kiadott szózatában f Ifi FILLÉR 16 H. G. WELLS fl II irtuT TS£ H. G. WELLS S gill || \LPll güp JS2ÜL »■BMftTsswr I mil nil IB |IUP\ 311” ».«r.ss&tgfwr

Next

/
Thumbnails
Contents