Magyar Hirlap, 1930. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-01 / 1. szám

2 1­930 január T. HIRLAP íífocyft, iwizcct, bé jPtím mát,, jo­­ejgétóc&ÁqeZ, tQcLry^/i^e^ntLru^ rmXmct&/ri, DajxséJt f öv<>yn\ja£t(/nt eq (U&miArtJt. nöke, újévi szózatában kifejezi azt a meg­győződését, hogy Anglia esetleg új választás küszöbén áll. A szocialisták érzik, hogy nem tudják beváltani a választásokon tett ígéreteiket és ez az oka annak, hogy lassan­­lassan elvesztik népszerűségüket Drágult a megélhetés, csökkentek a munkabérek, növekedett a munkanél­küliség, emelkedtek a szénárak a mun­káspárt korm­ányrajutása óta. Ezt a helyzetet még súlyosbítja a kormány tervezett szociális és vámpolitikája. Az angol gyáriparosok szövetsége újévi nyilatkozatában megállapítja, hogy az újév az elmúlt három évnél sokkal rosszabb gazdasági kilátásokkal kezdődik, aminek okát a közterhek növekedésében, a kormány vámpolitikai terveiben s az ipar szükségleteivel szemben érzéketlen törvényhozói munkásságban — főként a szén- és gyáripari törvényjavaslatban — látja. * NEGYVENEDIK ÉVFORDULÓN Negyvenedik esztendejébe fordul a mai nappal a Magyar Hírlap, de nem fújja meg a jubileumi fanfárokat, csu­pán öntudatos szerénységgel regisztrálja a létjogosultságát mindennél erőtelje­sebben igazoló dátum jelentőségét. Ez a negyven év valóban történelem és talán éppen azért, mert ma fokozottabban az, mint bármikor, ma nem tudjuk és nem akarjuk kiemelni az újságnak ezt a családi örömünnepét az ország sötét históriai hangulatából. A Magyar Hírlap, amely őszinte tükre és igaz hangja a magyar életnek, szinte frivolságnak érezné, ha ma, amikor mindenre több ok kínál­kozik, mint az örömre s ünneplések jogcímeinek kiaknázására, az általános kedvetlenség és keserűség idején házi­­eseményét országossá próbálná kiszéle­síteni. Tudjuk, hogy olvasóink ez egyszerű emlékeztető révén is átérzik ennek a szü­letésnapnak jelentőségét: íme egy újság, amely mindenkor a helyes nemzeti poli­tikát,, az igazi haladást, a felvilá­gosító, kultúrát s az osztályok és népek között való egyetértés eszményeit szol­gálta. Akik olvasnak és ismernek ben­nünket, látják a nyílegyenes vonalat, amelytől semmiféle kényszer és csábítás el nem téríthet bennünket. A Magijar Hírlap azért harcol, hogy az emberek ismét örülhessenek életük, munkájuk, jószándékaik gyümölcsének Bizonyos, hogy a legnehezebb feladat, jó­formán egyedül hinni és hirdetni olyan igazságokat, amelyeket az igazságok tőzs­déjén ma egyáltalában nem jegyeznek. Bi­zonyos, hogy egyszerűbb és kényelmesebb beállani azok közé, akik a legátlátszóbb igazságtalanságokat is az echo szolgálat­­kész zengzetességével verik vissza. Ám a Magyar Hírlap a nehezebb feladatot vá­lasztotta: a magyar néppel örül és a ma­gyar néppel gyászol. A Magyar Hírlap negyven éves, s a negyven év az erőteljes, cselekvő és ítélőképességben gazdag férfiasság kora. A Magyar Hírlap férfiasságának és képességének birtokában az eddigi tisztességgel és ambícióval s az eszközök fokozott gazdagságával akarja eszmé­nyeit szolgálni s híveit vezetni és tájé­koztatni. Ez az évforduló kötele­zettséget jelent számunkra: méltóak akarunk lenni múltunkhoz és mél­tóak azokhoz, akik ezt az újságot napról napra a kezükbe veszik: a ma­gyar intelligencia legjobb tízezreihez- Férfias­­ kötelességtudással vállaljuk a magyar értelmiség szellemi kalauzának szerepét s férfias öntudatossággal hivat­kozunk a munkára és a tisztességre, amely e lap oldalain napról napra meg­mutatkozik. Nem kérünk egyebet olva­sóinktól, mint hűséget, ami tulajdon­képpen a saját eszméikhez és érdekeik­hez való hűséggel egyenlő s nem kérünk mást, mint közvetlen segítségüket abban az irányban, hogy a Magyar Hírlap és a magyar polgárság érdekközösségé­­n­ek igazságát azokkal is felismertessük, akik még mindig nem tudják, hogy az igazi újság nem csupán olvasmány, hanem az eszmei harc fegyvere, a jövő építésének szerszáma. Ezen az évfordulón arra kérjük olvasóinkat, hogy maradjanak velünk és vezessék el táborunkba azokat, akik hozzánk tartoznak. Mi nem vagyunk kormányparancsra optimisták, de hisz szűk, hogy a bátor, haladó magyar pol­gárság s a bátor, független polgári sajtó egymást megtermékenyítő erőfor­rásából fog kiszakadni a szellem és ha­talom, amely a magyar népet vissza­adja önmagának, hogy újra „honját lelje e hazában“. A Magyar Hírlap a múlt tiszta hagyományaival, a szabad és gazdag ország jövőjének reményével in­dul új korszakának, bizalommal a ma­gyar polgárság öntudatosságában, társa­­dalmi és kulturális erejében . A sajtó lámpás, amely világít a nemzetnek — mondta Vass József az újság­írók újévi köszöntésén A különböző újságíró- és újságkiadó-szer­vezetek kedden délelőtt üdvözölték Vass Jó­zsef népjóléti minisztert az új­ esztendő alkal­mából. Először az újságkiadó-tisztviselők kül­döttsége jelent meg Sümegi■ Vilmos­­ vezetésé­vel, majd a katolikus írók és hírlapírók Pázmány­i Péter egyesületének küldöttsége. Hindy Zoltánnal az élén üdvözölte a minisz­tert. Délelőtt tizenegy órakor az Újságírók Egyesülete, az Újságírók Szanatóriumegyesü­­lete és a Hírlapírók Nyugdíjintézete küldött­sége jelent meg a miniszternél. Vass József népjóléti miniszter Dréhl Imre társaságában fogadta az újságírók küldöttségét. Az újságírók nevében Lenkey Gusztáv mon­dott üdvözlő beszédet. Köszönni és köszön­teni jöttünk —­ mondotta — és nem a kon­venció, hanem a szeretet vezérelt ide bennün­ket. Nincstelenek voltunk, de csak addig, amíg nagyméltóságod, az egész ember kezébe nem vette intézetünk kormányzását és ezzel bizto­sította a rokkant újságírók, az özvegyek és árvák sorsát. A nagy tappsal fogadott beszéd után Vass József népjóléti miniszter köszönte meg az üdvözlő szavakat. Rámutatott arra, hogy a hunyó esztendő az egész nemzeten meglehe­tős nyomott hangulatot hagyott, ez az év nem volt olyan, amelytől fájdalommal kellene el­válnunk, ez nem hozott nekünk megváltó szót, nem oldotta meg azokat a nagy kérdéseket, amelyek a magyar nemzet lelkét kínozzák. A várakozások és vágyakozások idejét éljük és ha kérdezi, van-e okunk arra, hogy ez a várakozás és vágyakozás reális alapokon nyu­godjék, akkor azt kell mondania, hogy igen A magyar kérdés nincs már abban az állapot­ban, amelyben évekkel ezelőtt volt, túlnőtt a szimpátia és antipátia keretén és a nagy nemzetek — ki fogcsikorgatva, ki irántunk való szeretesből — érdeklődnek irántunk. A gazdasági kérdés is ma már nem a mi dolgunk, hanem Európa dolga. A gazdasági krízis annak az eredménye, hogy a békeszer­ződést avatatlan kezek készítették, hogy olyan térkép­kabátot szabtak, amely nem felel meg a történelem exigenciáinak. Hágáról beszélt ezután a népjóléti miniszter, hogy oldják meg már egyszer a jóvátételi kérdést, mert látni akarjuk, hű a sorsunk. Dobják el végre — mondotta —­ azt a felfogást, hogy vannak győzők és legyőzőttek és ha demokráciát sür­getnek tőlünk, akkor mi demokráciát kérünk a nemzetközi viszonylatban, mert nincs ott demokrácia, ahol még mindig győzők és le­győzöttekről beszélnek. A Hágába induló ma­gyar küldöttségnek azt kell útravalóul adni, hogy követeljenek demokráciát a magyar nemzet részére azoktól, akik tőlünk követel­nek nagyobb demokráciát. A miniszter végül arról beszélt, hogy a sajtó lámpás, amely világít a nemzetnek, de a lámpás nem oka annak, ha köd van és ha a ködben eltévednek. Ellenkezőleg: hálásak­nak kell lennünk a lámpás iránt, hogyha csak pislogó világítással is, de eligazítja az utast. A küldöttség a­ népjóléti miniszter beszédét hosszantartó tapssal és éljenzéssel fogadta. A fiumei rendőrség kedden délelőtt szűk­szavú táviratban értesítette a budapesti fő­­kapitányságot, hogy Billog Marino, a Banca Comm­erciale Triestino harmincnégyéves tit­kára a cégtől 300 ezer lírát sikkasztott és megszökött. A sikkasztó titkár az olasz rendőrség­­ megállapítása szerint Budapesten rejtőzködik mert itt lakik menyasszonya,­ Forbáth Magda, az egyik áruház konfekció­­osztályának volt direktrisze. , A­­ávitát vétele után a főkapitányságon azonnal megindították a nyomozást és megállapították, hogy Bolos Marino valóban Budapesten járt, meglátogatta menyasszonyát, Forbáth Magdát, aki édesanyjának, özvegy Forbáth Józse­fné­­nak Szív ucca 34. számú házban lévő laká­sán lakott Megállapították továbbá azt is, hogy Forbáth Magda ez év nyarán Abbáziá­ban tartózkodott és itt ismerkedett meg az olasz banktisztviselővel, az ismeretségből szerelem lett, majd rövidesen el is jegyezték egymást. Billes Marino néhány héttel ezelőtt írt a lánynak, hogy nagyobb összegű pénzre számít és ha azt megkapja, azonnal Buda­pestre utazik, itt megesküsznek és együtt utaznak majd Olaszországba.. Néhány nap­pal ezelőtt Bilios Marino csakugyan Buda­pestre érkezett, a lány édesanyjától megkérte Forbáth Magda kezét és pén­teken, december 27-én elutaztak Budapestről. A rendőri nyomozás megállapította azt is, hogy Forbáth Magda nemrégen útlevelet vál­tott és a török konzulátusnál vízumot kért, amit meg is kapott, így minden valószínűség szerint a sikkasztó olasz bankhivatalnok és a fiatal magyar úri­lány Törökországba szökött. Erről a buda­pesti főkapitányság értesítette úgy az olasz, mint a török rendőri hatóságokat. A sikkasztó olasz banktitkár ügyében kedd délután a budapesti főkapitányság nyomozása érdekei új adatokat eredménye­zett. A rendőrség megállapította, hogy az el­sikkasztott pénz egy része tulajdonkép­pen megvan, azt nem sikerült Bilios Marinonak magával vinnie. A Hermes Banknál ugyanis napokkal ezelőtt megjelent Beck Géza tisztviselő, aki külön­ben régi ügyfele a banknak. Beck elmon­dotta, hogy Olaszországból nagyobb összegű átutalást vár. Az átutalás, közel 70.000 pengő, 23-án és 27-én két részletben meg is érkezett. Beck Géza, mikor az összeg megér­kezett, felkereste a bank egyik igazgatóját és elmondotta, hogy kételyei vannak aziránt, hogy felveheti-e az összeget? Elmondotta, hogy őt egy leányisme­rőse, Forbásh Magda kérte fel arra, hogy vegye fel a pénzt, miután azon­ban gyanús jelenségeket lát a dolog­ban, megkérdezi az igazgatót, hogy mit csináljon. A bankdirekor azt tanácsolta, hogy egyelőre ne vegye fel a pénzt, míg a Hermes a pénz átutalóját, a Banca Commernale Triestino-t táviratilag meg nem kérdezi az ügyben. A bank távirati kérdezősködésére az olasz bank távirati úton kérte az átutalt pénz le­tiltását, mert az sikkaszott pénzből ered és Bilios Marino utaltatta át hamis'úton, meg­tévesztve bankját. A pénzt így'­­:Becz Géza nem is vette fel,'ekkor 'azonban már , úgy Biros "Marthó, mint' Forbáth Magda eltűntek a­ fővárosból. fi •­ •• A rendőrség megállapította, hogy­­ Bik­os Marino ügyes banktechnikai trükkel­­ utal­tatta át a pénzt, melynek kifizetése csupán Beck Géza elővigyázatosságán és a­­bank éberségen hiúsult meg. Megállapította a rendőrség azt is, hogy Bilics és Forbáth 26-án­ szereztek, jugoszláv és bolgár átutazó vízumot, ‘21-én pedig tö­rök vízumot Érdekes, hogy az ügyből diplo­máciai viták származhatnak. Ugyanis Bilos Marino letette a magyar állampolgári esküt és így, tulajdonképpen magyar, állampolgár­­nak számít. Magyarország és Törökország között azonban nincsen viszonossági szerződés és így igen nagy nehézségekbe fog üt­közni az olasz banktitkár kiadatása. A magyar rendőrség még körözőlevelet se i­ adhat ki ellene, mert Magyarországon tu­lajdonképpen nem történt bűncselekmény. A főkapitányság egyébként felkérte a Taka­rékpénztárak és Bankok Egyesületét, érte­sítse a dologról a többi bankot és amennyi­ben érkezett volna hasonló átutalás, úgy azt tiltsa le. Forbáth Magda védője, dr Bródy Ernő, a­ család felkérésére magánnyomozást indított annak megállapítására, hogy Forbáth Magda, akit Bilios Marino minden valószí­nűség szerint megtévesztett, hol tartózkodik. Érdekes bonyodalmak a sikkasztó olasz banktitkár ügyében Szerdai A tábla elnöke elrendelte a soronkívüliséget Darvay János és Rácz Vilmos bűnügyében Mintegy három héttel a törvényszék Krayzell-tanácsának dr Darvay János és dr Rácz Vilmos ügyében hozott ítélete után kerültek fel a bűnügy iratai a védők fel­folyamodásaival és fellebbezéseivel együtt a budapesti Ítélőtáblához, ahol azokat a Le­ipczi­g-tanácsnak osztották ki. A tábla az iratok áttanulmányozása során szükséges­nek tartotta annak tisztázását, elkéstek-e a védők a fellebbezés indokolásával és ezért visszaküldte az iratokat a törvényszékhez hogy nyilatkozzék a fellebbezési időpontok tekintetében. A törvényszék erre a táblai felszólításra végzést hozott, amely szerint Szőke Sándor és Kelemen Kornél, akik kö­zül az első Darvay János védője, a másik Rácz Vilmosé, a fellebbezés indokolásával elkésett, mert a törvényszék ítéletének kihirde­tésétől számított 8 napon túl terjesz­tette elő. A törvényszéknek ez ellen a végzése ellen a védők felfolyamodtak a táblához és fel­folyamodásukban elhárították maguktól az elkésés vádját Törvény írja elő, hogy a törvényszék ítéletét ■ annak kihirdetésétől számított 3 napon belül írásba kell foglalni és ki kell kézbesíteni a védőknek és vád­lottaknak. A törvényszék ezúttal csak a 20-ik na­pon készült el az ítélet írásbafoglalásá­val és így a védők nem terjeszthették elő indokolt fellebbezésüket és felfolya­­modásukat a törvényben előírt 8 napon belül, hanem csak az írásba foglalt ítelet kikéz­besítése és elolvasása után. Így tehát szerin­tük a törvényszék késedelme okozta, hogy a fellebbezésük és felfolyamodásuk, helye­sebben azok indokolása nem jutott el a tör­vényes határidőn belül a táblához. A törvényszék most már az iratokat a leg­újabb végzés ellen beadott felfolyamodással együtt újból felterjesztette a táblához és az iratok ma meg is érkeztek oda, sőt délben már az ügy referensének kezében is voltak Darvay János és Rácz Vilmos új beadványá­val együtt, amelyben lemondanak arról a jogukról, hogy az ítéletet az ő részükre is kikézbesítsék. Szőke Sándor és Kelemen Kornél ugyancsak ma délben soronkívüli kérelmet is terjesztettek elő és Degré Miklós, a tábla elnöke a kérel­met nyomban elintézte és a soronkívüli­séget elrendelte, mert magáévá tette annak megokolását. Miután így a tábla elnöke a soronkívüli­séget elrendelte, több mint valószínű, hogy a főtárgyalást még január havában megtart­ják. Novemberben a szakszervezeti tagok tíz száza­­léka volt munka nélkül A Szakszervezeti Tanács jelentése szerint a munkanélküliek­ száma november 30-árn Budapesten 8250, a vidéken pedig 7660, összesen 15.910. A szakszervezetekhez tar­­tozó tagok körében a legnagyobb munka­­nélküliség a könyvkötőknél (22.3 százalék)­, az építőmunkásoknál (33 százalék), a bő­­röndösöknél (20 százalék), a famunkások­­nál (18.8 százalék) a kalaposoknál (18.9 százalék), a könyvnyomdászoknál (18.2 szá­zalék). Számszerűen legtöbb munkanélküli a vas- és gépiparban található, amennyiben a szakszervezeti tagok közül az említett idő­pontban 1385 munkanélküliről vezettek nyil­­vántartást. A kimutatás szerint egyébként 1929 november 3- án a szakszervezeti tagok 10,27 százaléka állt munka nélkül.

Next