Magyar Hirlap, 1930. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-01 / 26. szám

­■IP1 ■ ■ II Ii^pppu» w—111 —m—jfii P|­­­­I HIPPI pl III mn H 10 et­l.e,k IQ mii» s TM HIPLAP “ Géppuskás páncélautomobilok, gyalogos, kerékpáros és lovas járőrök szállják meg Berlint A kommunisták szombatra tervezett tüntetését könyörtelen eréllyel nyomja el a rendőrség Újabb véres harc Hamburgban tüntetők és rendőrök között Berlinből jelentik. Miután a kommunis­ták, a moszkvai utasításnak megfelelően, az általános gyülekezési és felvonulási tilalom ellenére is meg akarják tartani a február elsejére tervbe vett nagy berlini felvonulást és már napok óta osztogatják a röpcédulá­kat, amelyeken a tüntetésekben való részvé­telre szólítják fel a munkásságot, a berlini rendőrhatóságok a leg­messzebbmenő rendszabályokat fogana­tosították, amelyeknek segítségével lehetetlenné akar­ják tenni a kommunista tömeg megmozdu­lását. A berlini rendőrség különben is okult a hamburgi tapasztalatokon és kiismerte a kommunisták taktikáját. A rendőrtisztek és a legénység parancsot kapott, hogy a legkisebb rendzavarás esetén is kö­nyörtelen eréllyel lépjen fel és ne tűr­jön semmiféle csoportosulást. A munkásnegyedekben megkettőzik az őr­szemeket és az egész rendőrlegénységet úgy osztják szét, hogy mindenütt nagyobb rend­őrcsapat álljon rendelkezésre. A rendőrség pénteken délután letartózta­tott több kommunistát, akiket röpcédula­­osztogatáson értek. A röpcédulák felszólít­ják a munkásokat és a munkanélkülieket, gyülekezzenek a város bizonyos megjelölt pontjain és rendezzenek tüntető felvonulá­sokat. A rendőrség szombaton reggel lezárja mindazokat a helyeket, amelyekről a röp­cédulákban szó van. Szombaton egész nap teljes riadó­készültség lesz Berlinben, amely szük­ség esetén vasárnap is tartani fog. Az egyes kerületekben állandóan gyalogos, kerékpáros és lovas járőrök fognak cir­kálni. A géppuskás páncélautó-osztagok szintén készenlétben állnak. Hamburgban a helyzet pénteken délután ismét kritikusra fordult. Tüntető munka­­nélküliek a rendőrségi tilalom ellenére fel­vonulást rendeztek s midőn a rendőrök gumibotokkal verték szét a tömeget, kőzáport zúdítottak a rendőrökre, ezek lőfegyverük haszná­latára kényszerültek és a tüntetők közé lőttek. Egy tüntető súlyosan megsebesült. Húsz kommunistát letartóztattak. A városban már tart a szigorított riadókészültség és a Ham­­burgba vezető utakat is megszállta a rend­őrség, miután a kommunista „Hamburger Volkszeitung" szerint minden rendőri intéz­kedés ellenére is nagy tömegek vannak út­ban Hamburg felé, hogy részt vegyenek a szombati és vasárnapi éhségfelvonulásban. Francia—orosz diplomáciai bonyodalom fenyeget Kutyepov orosz tábornok eltűnése miatt Párizsból jelentik: Kutyepov Párizsban élő orosz tábornok rejtélyes eltűnésének ügye egyre jobban bonyolódik. Kutyepov tábornokot tudvalevőleg Nikolajevics Niko­­láj nagyherceg, kevéssel halála előtt, a külföldi orosz katonai szervezetek vezeté­sével bízta meg és így érthető, hogy az orosz emigránsok a tábornok eltűnése után nyomban bolsevista merényletre gondoltak. A legújabb hírek szerint a Kutyepov-ügy­­nek politikai következményei is lesznek. Scapini és Taittinger szélsőjobboldali kép­viselők bejelentették, hogy Interpellációt intéznek Kutyepov titok­zatos eltűnése ügyében a külügyminisz­terhez és felszólítják a kormányt, sza­kítsa meg a diplomáciai viszonyt Szovjetoroszországgal, miután nyilvánvaló, hogy Kutyepovot bol­sevista ügynökök szöktették meg. A Paris Midi szenzációs jelentést közöl, amely szerint jelentkezett egy orosz sofőr és elmondotta, hogy szemtanúja volt Kutye­pov elrablásának. Vasárnap déltájban a Rue de Grenelle-n járt és egyszerre csak egy autót látott megállani a szovjet követség palotája előtt. Az autóból három férfi szál­lott ki, egyikük, akiben Kutyepovot vélte felismerni, részegnek látszott, mert a má­sik két férfi átkarolva fogta őt és úgy ve­zette be a palotába. Kutyepov ingadozó lép­tekkel haladt a palota felé, de nem ellenke­zett. A Paris Midi azt hiszi, hogy Kutjepovot a párizsi GPU-csoport vezetője, Janovics, szöktette meg. A lap szerint Dovgalovszky szovjetkövet aligha tudott a szöktetésről. A lap végül azt állítja, hogy tudomása szerint a legtöbb szovjetkövetség palo­tájában titkos pincebörtön van és ide hurcolják a szovjet számára kellemet­len orosz emigránsokat. Az Intransigeant tudósítója kérdést inté­zett egy rendőrfőtisztviselőhöz arra nézve, hogy a nemzetközi jog szempontjából mi a helyzet, ha a nyomozás megállapítja, hogy Kutyepovot bolseviki ügynökök rabolták el és a párizsi nagykövetségre szállították. A­ tudósító azt a választ kapta, hogy a helyzet ez esetben rendkívül súlyos lenne, nagy diplomáciai bonyodalmak származnának belőle, mert valószínű, hogy Kutjepov tábornok nagyszámú barátja a Franciaországban tar­tózkodó bolsevikiekkel szemben megtorló intézkedéseket hajtana végre. Arra a kér­désre, hogy a rendőrségnek joga lenne-e házkutatást tartani a szovjet­ nagykövetsé­gen, a rendőrtisztviselő azt válaszolta, hogy a rendőrség erre vonatkozólag kérhet fel­hatalmazást. id Das Festbankett mithin». . Ó, ha tudtuk volna, szegény bűnö­sök, mily haragvó Jupiter villámait zúdítjuk magunkra, dehogy is tettük volna, dehogy is tettük volna ... Ám igazán úgy hittük, nem vétünk vele senkinek, ha megírjuk politikai körök­ben azt a tegnap késő éjjel elterjedt hírt, hogy a Lloyd Társulat ünnepi la­komája elmarad. Hozzáfűztük ugyan, hogy éppen mert késő van, nem tudjuk a hírt ellenőrizni, de még ma is, most is vallani merjük: a hír nem nélkülözte a valószínűséget. S ezt, engedtessék meg nekünk, hadd hozzuk fel mentségünkre. Mert a miniszterelnök sem a Házban tegnap, sem pártjának értekezletén nem úgy beszélt, mint aki pezsgős bankettek szénsav-koll­éit, kaviár-gyöngyeit, ana­nász-korongjait, fülemüle-nyelvét tartja mindenekelőtt s mindenekfelett a haza érdekében elfogyasztandónak. A mi­niszterelnök erősen és érthetően hang­súlyozta, hogy megegyezést hozott Hága, mert rászorítottak bennünket, de diadalt mégsem olyat, hogy most már tányércsörömpölés, pezsgőivás kö­szöntse kivilágos kivirradtig. Nem ke­­veselte Hága eredményeit gróf Bethlen István, de elég érthetően tudtára adta az izgékony politikai bálrendezőknek, hogy túlbuzgásukat sokallja, táncos lá­bukat inkább látná pihenni. Ezek az előzmények a valószínűség látszatával erősítették meg a hírt, mely a Lloyd Társulat bankettjének elmara­dásáról adott számot. S mi nemcsak teljes jóhiszeműséggel — bár fenntar­tással — regisztráltuk, hanem azzal a­ megelégedéssel is, melyben, bizton his­­ Szük, osztozott velünk az ország józan közvéleménye. Mert ez a közvélemény lehet megosztott Hága eredményeinek megítélésében, de egységes, feltétlenül egységes a ránk igazságtalanul kimért fizetési kötelezettség alkalmából görög­­tüzeket gyújtogató, ujjongó, mámoros ünneplők elítélésében. De jaj, hogy is gondolhattunk volna arra a katasztrofális következményre, amelyre ma délutáni álmunkból ébred­nünk kellett. A Pester Lloyd, egyébként csendes és szelíd orgánuma az általános békességnek: a klasszikus németség leggörgőbb frázisait vagdalja éktelen felháborodásban fejünkhöz a hírért. Mert halljad, a magyar polgár: ez a hír minden alapot nélkülöz, teljesen légből kapott, illojális, melyet semmi­képpen megbocsátani nem lehet. Ha a Magyar Hírlap bevezetésében meg is je­gyezte, hogy a későn kapott hír ellen­őrizhetetlen volt, a Pester Lloyd ezt a mentegetődzést el nem fogadhatja, mert a tisztelt szerkesztőség az éjnek bár­mily késő órájában is megszerezte volna a Magyar Hírlap­nak a bizonyosságot, hogy csak nemtelen megtévesztési kí­sérletről lehet szó, melytől minden lelkiismeretes újságnak, minden körül­mények közt tartózkodnia kellene. S most itt állunk, hamuval szórt fej­jel, a Pester Lloyd nagy ítélőszéke előtt s konok makacsságunkban még azon tűnődünk: mit is követtünk hát el, mily főbenjáró bűnt, hogy így legorombíta­­nak érte? Hogy nem fordultunk a Pester Lloyd szerkesztőségéhez felvilágosításért? De hát honnan tudhattuk volna, hogy a Pester Lloyd a Festbankettek hivatalos orgánuma, hogy a legkésőbbi éjszakai órákban is állandó jelentéseket kap gróf Bethlen István vacsorás szándékairól? Miként sejthettük volna, hogy a Pester Lloyd tölti be a főasztalnok szerepét a hágai Festessen pohárcsengésénél? Az ünnepi evés — úgy gondoltuk — ügye az ünnepi evőknek s az evéssel ünne­­peltnek. Hogy gróf Bethlen Istvánnak nincs kényes ínyére, azt tőle magától hallottuk. Mea culpázva, de meg nem értve vesszük tudomásul, hogy a Pester Lloyd nincs egy véleményen a minisz­terelnökkel, hogy dühösebb és vehe­mensebb „Fest“-evő, semhogy a vacsora esetleges elmaradásáról szóló hírt va­laha is, az összes enyhítő körülmények és gróf Bethlen István kijelentése után is meg tudná bocsátani. És ami a megtévesztési kísérletet illeti: szerény csodálkozással kérdezzük: kit akarhattunk megtéveszteni? A mi­niszterelnököt aligha, mert az ünnepi vacsorázóknak bizonnyal gondjuk van és volt rá, hogy őt a bankett megtartá­sáról értesítsék. Hát talán azokat, akik „Fest“ esznek Hága diadalára? Aligha lehetséges. Hogy lelkiismeretlenek voltunk a hír közreadásakor? Súlyos vád. De hát vé­gül: mi baj történt volna, ha a hír tör­ténetesen igaz? Megrendült volna talán gazdasági hitelünk az elmaradt ban­kettől? Ellenünk sorakoztatták volna érvül Párizsban? Fegyvert adtunk volna vele bárkinek kezébe is? Szerény tudatlan­ságunkban éppen az ellenkezőjét érez­zük. A lelkiismeretesség éppen azt dik­tálja, amit gróf Bethlen hirdet, hogy dá­­ridóknak, Festessennek nincs itt az ideje s csak a túltengő lojalitás nem törődik a maga hajlongási pa­­roxizmusában azzal a fontos érdek­kel, hogy a magyar kormánynak egy ellenzéki közvéleménnyel kell Párizsban megjelennie a tárgyalóteremben s nem bankettek vivátozó poharától borpecsé­tes asztalkendőjével a zászlórúdon. De hiszen kár vitázni: nem is történt semmi baj. Miként a Pester Lloyd megírja, mi­u­­tán konzervativizmusának máskor kissé merev abroncsait is szétfeszítő, szokatlan és feltűnő tipográfiával fe­jünket megmosta, hogy „Der grösseren Klarheit halber sei also ausdrücklich erklärt, dass von keiner Seite versucht worden ist, das heutige Festessen der Pester Lloyd-Gesellschaft rückgängig zu machen und das Festbankett mithin unbedingt stattfinden wird ...“ A Festessen tehát meglesz, azt ma­guk a magasságos egek sem hiúsíthat­­­ják meg többé, sőt, meg is volt, mire az­ olvasó ezeket a lapokat kezébe veszi. Senki meg nem kísérelte az urakat megakadályozni ünneplő táplálkozá­sukban, ezt a nagyobb világosság ked­véért magyarul is meg kell ismételni. Csengtek a poharak, éljenek a húsz­pengős menüfogyasztók mind, éljen a felháborodott Pester Lloyd, akitől ez­úton kérünk engesztelhetetlenségében is bocsánatot, ha szempontjait, tudtunkon kívül, egyébbel és egyébben is sértettük volna. Das Festessen hat schon stattge­funden. Mithin.

Next