Magyar Hirlap, 1930. március (40. évfolyam, 50-73. szám)
1930-03-01 / 50. szám
1 0 FILLÉR 10 FILLÉR P 1*60 vászonkötésben ^A airsujfn w 7&0\^ ÜSTÖKÖS ELJÖN |§^i| Iff IfLjSr II # NI Ml M1ND KÉS^ÉRA ZETÖ I . MAGYAR HÍRLAP || iff II Iifi £m i márciusi könyv kedvezménye jfl Sp, ^ «JaSwll PENGŐ I PENGŐ HORTHY MIKLÓS Horthy Miklós tíz év óta Magyarország kormányzója. Magyar földön a kormányzói méltóságot előtte Hunyadi János és Kossuth Lajos is viselték. Hunyadi a keresztény Európa válsága, Kossuth a magyar nemzeti függetlenség végveszedelme, Horthy Miklós az ezeréves magyar államiság megrendülése idején ragadták kezükbe a kormányrudat. Mindhárman zilált viszonyok közt vállalkoztak a főhatalom átvételére s ha hármójuknak más és más is jelentőségük a magyar történelmi fejlődés siettetésében, egyben mégis hasonlatosak: mindhárman elindítottak egy folyamatot, amely a tisztulás és a stabilitás felé vezetett. Hunyadi teremtette meg az előfeltételeket Mátyás dicsőséges országlásához, Kossuth a magyar nemzeti önállóság elháríthatatlan valóra válásához, Horthy Miklós pedig a szélsőbalról és szélsőjobbról katasztrofálisan megbolygatott és megsebzett magyar társadalom fokozatos gyógyulásához. Ma, tíz év után, megállapíthatjuk, hogy Horthy Miklós kormányzó szilárd tengelye volt e sokáig változó és bizonytalan korszaknak, amely nem ritkán juttatott befolyáshoz és hatalomhoz véletlen, máról holnapra letűnő, a történelmi hivatottság rostáján áthulló rétegeket és személyeket is. Hogy ezek az elemek elmerültek s hogy megindulhatott a szelekció, amely az izgágákat, a selejteseket és az éretleneket fokozatosan elválasztotta a magyar nemzeti öncéhiság eszméjétől, elsősorban annak a félremagyarázhatatlan hazafiasságnak, erőnek és puritánságnak köszönhető, amely Horthy Miklós egyéniségéből árad. Alkormányzóval kapcsolatban nem üresen ékes trópus, ha a viharos tenger hajóskapitányához hasonlítjuk. Eget csapkodó hullámok és tengert paskoló mennykövek vetélkedése közben lépett a parancsnoki hídra, s nincs olyan ciklon, amely ne kecsegtetné a sarc lehetőségével ugyanakkor a kalózokat is, amikor a bátrakat tettre serkenti. A hullámok elültek, a vihar elvonult s igazságtevő volt, lesodorta a pánik harácsolóit és vámszedőit s ma a parancsnoki hídon ott áll biztos, megbízható és megnyugtató erőként a kormányzó tekintete az alkotmány iránytűjén, keze a törvények kormánykerekén s célja a rév: a magyar nemzeti aspirációk távoli ködben bontakozó, de egységgel, munkával, kultúrával és okossággal nem elérhetetlen pártja. *" Horthy Miklós kormányzó jellege két motívumból alakult ki: az egyik a magyar köznemesé, aki ugyanabból a földből nőtt egy homlokkal magasabbra, amelyikből a magyar nép. A földhöz és a néphez való közelsége nem változott akkor sem, amikor exotikus partokra vetette hivatása: a tiszai tájkép elkísérte az Indiákra is. A magyar földdel és a néppel való összetartozása nem lazult Bécs káprázatában, Ferenc József oldalán sem, ahol a fiatal szárnysegéd nemcsak a magyar megbízhatóságnak, de a magyar önérzetnek is reprezentánsa volt. Államfői jellegének másik felületét éppen Ferenc József közelsége módolta ki. Horthy Miklós kormányzó közvetlenül ismerhette meg e mértékletes, az új szükségletekhez bölcsen alkalmazkodó, erős és mégis okosan engedékeny állam- fő intencióit és kormányzó-módszerét. Láthatta, abszolút monarchából miképpen higgadt alkotmánytisztelő, a magyar nemzeti eszmét egyre inkább megértő, a társadalmi egyenetlenségeket egyre céltudatosabban applanáló, a nyugati kultúrának és civilizációnak egyre szélesebben utat nyitó uralkodóvá az a Ferenc József, aki a véres, fájdalmas szenvedélyek és végletes zavarok közepette került az ország élére. Láthatta, hogyan hárította el lassan kint útjából mindazokat, akiknek hamis létjogosultságuk és sikerük csak addig tartott, míg az uralkodó és a nép minden rétege — a polgár, a paraszt, a munkás épúgy, mint a születési és vagyoni arisztokrácia — nem került közvetlen kapcsolatba egymással. Láthatta, hogyan békük ki egy felhős múlt után a király a néppel és milyen gyors és egészséges volt a kölcsönös felejtés és megbocsátás folyamata, hogy nyomában egy minden nemzeti energiát összefogó, alkotó korszak következzék. * Most, a tizedik fordulón, pártállásra való különbség nélkül néz fel Horthy Miklósra a magyar társadalom, azzal a megnyugtató tudattal, hogy a főhatalom biztos és jóindulatú kézben pihen. Ez a kéz tudott ököl lenni, ha erőt kellett mutatnia, de bizonyosra vesszük, hogy tud férfiasan nyúlni mindenki felé, akinek hazafias szándékai kétségbevonhatatlanok. Tízévi országlása alatt sok minden történt a politikai és társadalmi életben, ami még mindig hátráltatja a magyar nép teljes egységének, lelki és cselekedeti közösségének kialakulását. Sohasem titkoltuk a mai politikai rendszerrel való szembenállásunkat, sohasem takarékoskodtunk a szerintünk jogos, sőt életbevágó követelések hangoztatásával. A kormányzó személye azonban teljesen kívül maradt e küzdelmeken, mert nem tévesztettük össze a kormányok praktikáit, taktikáit, partikuláris érdekű hatalmaskodásait azzal a centrális gondolattal és akarattal, amit a kormányzó szimbolikusan képvisel. Magasan, a politikai zajlás felett, a társadalomszemlélettől független nemzeti céltudatosság jelképeként megőrizte félreérthetetlenségét e kósza időkben, amikor a szenvedélyes kritikátlanság nem ritkán pártigazságokat avatott nemzeti igazságokká. A magyar polgárság értelmével értékeli szilárdságát és puritánságát s érzelmi világával reagál az egyszerűségével és őszinteségével megindító családiasságra, amellyel a pátriárkalitás és a bensőségesség példáját adja. * A kormányzó férfiasságát kiegészíti feleségének könyörületessége, mely mindenütt, ahol alkalom van rá, lehajol ennek az országnak megsokasodott szenvedőihez. Az erőnek és a gyengédségnek ez a találkozása érthetően nagy szuggesztivitást gyakorol a pátriárkális és humanista eszmékért hevülő polgárságra, amely bebizonyította, hogy tud erős lenni a türelemben, tud várni, szenvedni, tud tegnapi sebeket elfelejteni, még csak nem is holnapi reményekért. Ez a polgárság kéri a részét az ünneplésből és kéri a részét a kormányzó elkövetkező évtizedeinek hétköznapjaiból is. Ez a polgárság lojálisan tekint fel a kormányzói szék magasságába és hiszi, hogy a kormányzó is felismerte értékeit, amelyek a magyar nemzeti életben az alkotmányos önrendelkezésre és az irányító szerepek egyikére predesztinálják. - A Kormányzó politikai kegyelmi rendelem tilosMzSMiQb a juvaaumi Bnnensftgek A Magyar Távirati Iroda jelenti: A jubiláns évforduló alkalmából a Budapesti Közlöny holnapi száma közli Horthy Miklós kormányzó legfelsőbb elhatározását a közkegyelem mikénti gyakorlásáról. A kormányzói elhatározás így hangzik: Magyarország kormányzójává választatásomnak tizedik évfordulóján, amidőn egy küzdelmekkel terhes korszak lezáródása után a Gondviselés kegyelme előtt hálatelt szívvel meghajolva, a nemzet történelmi hivatásába és súlyos megpróbáltatásokon megedzett erkölcsi erejébe vetett rendíthetetlen bizalommal tekintek országunk jövője elé. — ez emelkedett érzések hatása alatt lelki szükségét érzem annak is, hogy a megbocsátás szellemében kegyelem útján szélesebb körben könnyítsék azok erkölcsi és lelki terhein, akik az alább meghatározott keretek között vétettek a büntetőtörvényekkel védett jogrend parancsai ellen. Elsősorban azokkal szemben kívánok megbocsátást gyakorolni, akik engem sértettek meg; ezek körén kívül kegyelmet adok azoknak, akik a bíróság ítéletének megállapítása szerint csak csekélyebb súlyú jogsértést követtek el; végül a jogrend biztonsága által megvont határok között azoknak is, akik a régebben elkövetett cselekményeik évek múltán bekövetkező megtorlásával a büntető jogszolgáltatás céljain túlmenően bűnhödzsenek kegyelem minden kormányzó sértési ügyben . Ez elveknek szem előtt tartásával: Kegyelemben részesítem azokat, akiket a polgári büntetőbíróság jogerős ítélettel a kormányzó megsértésének a jelen elhatározásom kelte előtt elkövetett vétségek (1920. évi 1. törvénycikk 14. §. és 1913. évi XXXIV. törvénycikk 2. §.) miatt szabadságvesztésbüntetésre vagy akár fő-, akár mellékbüntetésként pénzbüntetésre ítélt, ha az utóbbi behajthatatlansága folytán szabadságvesztés büntetésre kellene átváltoztatni, — úgyszintén azokat is, akik ellen a jelen elhatározásom kelte előtt elkövetett ily bűncselekmény miatt kell eljárást indítani vagy folytatni. Járásommal feltételesen elengedett büntetést is végre kell hajtani. Régebbi bűncselekmények b) Kegyelemből elengedem szabadságvesztés büntetésük felerészét vagy ha abból eddig már többet kiáltottak volna, szabadságvesztés büntetésük hátralevő részét azoknak, akiket a polgári büntetőbíróság jogerős ítélettel a jelen elhatározásom keltétől legalább öt évvel megelőzően elkövetett bűncselekmény miatt az előző a) 3. pontban megjelöltnél súlyosabb, de egy évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztés-büntetésre ítélt. Az a) és b) pontban engedélyezett kegyelem kiterjed a mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetésre is, ha behajthatatlansága folytán szabadságvesztésbüntetésre kellene átváltoztatni, nem terjed ki azonban az ítélet egyéb rendelkezéseire. Bűncselekmények halmazain esetében az elítélt akkor részesül kegyelemben, ha az a) 1. , 2., 3., illetve b) pontban említett bűncselekmények miatt kiszabott összbüntetés tartama nem haladja túl az a) 1., 2., 3., illetve b) pontban meghatározott mértéket. Három év előtti vétségek, amelyekben még nincs jogerős ítélet is. Kegyelemben részesítem végül azokat, akik ellen a jelen elhatározásom keltét legalább három évvel megelőzően elkövetett vétség miatt kell eljárást indítani vagy folytatni — kivéve, ha a bíróság még nem jogerős ítélettel egy hónapot meghaladó tartamú szabadságvesztés büntetést állapított meg. Ha a bíróság még nem jogerős ítélettel egy hónapot meghaladó tartamú szabadságvesztéses büntetést állapított meg, az eljárást tovább kell folytatni s abban a kérdésben, hogy terhelt a II. pont alapján részesült-e kegyelemben, a jogerősen megállapított büntetés mértéke az irányadó. Bűncselekmények halmazata esetében a II. pont utolsó bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. A régebben elkövetett vétségek i. a) Kegyelemben részesítem azokat is, akiket a polgári büntető bíróság jogerős ítélettel: 1. a jelen elhatározásom keltét megelőzően elkövetett vétség, úgyszintén az ezzel esetleg együtt elbírált kihágás miatti napot meg nem haladó tartalmú szabadságvesztés büntetésre vagy főbüntetésként pénzbüntetésre ítélt, ha az utóbbit behajthatatlansága folytán 8 napot meg nem haladó tartalmú szabadságvesztés büntetésre kellene átváltoztatni; 2. a jelen elhatározásom keltét legalább három évvel megelőzően elkövetett vétség, úgyszintén az ezzel esetleg együtt elbírált kihágás miatt 1 hónapot meg nem haladó tartamú szabadságvesztésbüntetésre, vagy főbüntetésként pénzbüntetésre ítélt, ha az utóbbi behajthatatlansága folytán szabadságvesztésbüntetésre kellene átváltoztatni; 3. a jelen elhatározásom keltét legalább öt évvel megelőzően elkövetett vétség, úgyszintén az ezzel esetleg együtt elbírált kihágás miatt 11 hónapot meg nem haladó tartamú fogház, — vagy állam fogházbüntetésre ítélt, — azzal a feltétellel azonban, hogy abban az esetben, ha a bíróság az elítéltet öt éven belül bűntett vagy szándékos vétség miatt szabadságvesztés büntetésre jogerősen újból elítélné, rajta a jelen elható Kikre nem vonatkozik az amnesztia? ív. Sem az I. sem a II., sem a III. alapján nem részesülnek kegyelemben azok: 1., akik a bűncselekményt külföldön követték el; 2., akik ellen nyomozólevelet vagy személyleírást, körözést bocsátottak ki és azt a jelen elhatározásom keltéig vissza nem vonták; 3., akiket a jelen elhatározásom kelte előtt elkövetett bűntett miatt vagy három éven belül elkövetett szándékos vétség miatt jogerősen szabadságvesztés-büntetésre ítéltek. Ezentúl is adható méltánylást érdemlő esetekben kegyelem . Amidőn a jogrend biztonságához fűződő jogrend követelmények szem előtt tartásával az általános kegyelemnek kereteit a fent meghatározott rendelkezésekben megszabom, a méltányosságtól vezéreltetve, nem szándékozom elzárkózni az elől, hogy ezen túlmenően különös méltánylást érdemlő körülmények esetében kivételes kegyelem útján a megbocsátás szellemét érvényesítsem olyanokkal szemben is, akik a mostoha gazdasági viszonyok szülte nyomasztó helyzetükben, vagy a szenvedélyeknek az akarat előtt megbénító hatása alatt az általános kegyelem keretein kívül vétettek a büntetőtörvény