Magyar Hirlap, 1930. március (40. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-01 / 50. szám

1 0 FILLÉR 10 FILLÉR P 1*60 vászonkötésben ^A airs­­ujfn w 7&0­\^ ÜSTÖKÖS ELJÖN |§^i| Iff IfLjSr II # NI Ml M1ND KÉS^ÉRA ZETÖ I . MAGYAR HÍRLAP || iff II Iifi £m i márciusi könyv­ kedvezménye jfl Sp, ^ «JaSwll PENGŐ I PENGŐ HORTHY MIKLÓS Horthy Miklós tíz év óta Magyar­­ország kormányzója. Magyar földön a kormányzói méltóságot előtte Hunyadi János és Kossuth Lajos is viselték. Hunyadi a keresztény Európa válsága, Kossuth a magyar nemzeti független­ség végveszedelme, Horthy Miklós az ezeréves magyar államiság megrendü­lése idején ragadták kezükbe a kor­­mányrudat. Mindhárman zilált viszo­nyok közt vállalkoztak a főhatalom át­vételére s ha hármójuknak más és más is jelentőségük a magyar történelmi fejlődés siettetésében, egyben mégis hasonlatosak: mindhárman elindítottak egy folyamatot, amely a tisztulás és a stabilitás felé vezetett. Hunyadi terem­tette meg az előfeltételeket Mátyás dicsőséges országlásához, Kossuth a magyar nemzeti önállóság elháríthatat­lan valóra válásához, Horthy Miklós pedig a szélsőbalról és szélsőjobbról katasztrofálisan megbolygatott és meg­sebzett magyar társadalom fokozatos gyógyulásához. Ma,­­ tíz év után, meg­állapíthatjuk, hogy Horthy Miklós kor­mányzó szilárd tengelye volt e sokáig változó és bizonytalan korszaknak, amely nem ritkán juttatott befolyás­hoz és hatalomhoz véletlen, m­áról hol­napra letűnő, a történelmi hivatottság rostáján áthulló rétegeket és szemé­lyeket is. Hogy ezek az elemek elmerültek s hogy megindulhatott a szelekció, amely az izgágákat, a selejteseket és az éret­leneket fokozatosan elválasztotta a ma­gyar nemzeti öncéhiság eszméjétől, elsősorban annak a félremagyarázhatat­­lan hazafiasságnak, erőnek és puritán­ságnak köszönhető, amely Horthy Mik­lós egyéniségéből árad. Alkormányzó­val kapcsolatban nem üresen­ ékes trópus, ha a viharos tenger hajós­­kapitányához hasonlítjuk. Eget csap­kodó hullámok és tengert paskoló mennykövek vetélkedése közben lépett a parancsnoki hídra­­, s nincs olyan ciklon, amely ne kecsegtetné a sarc lehetőségével ugyanakkor a kalózokat is, amikor a bátrakat tettre serkenti. A hullámok elültek, a vihar elvonult s igazságtevő volt, lesodorta a pánik ha­­rácsolóit és vámszedőit s ma a parancs­noki hídon ott áll biztos, megbízható és megnyugtató erőként a kormányzó­ tekintete az alkotmány iránytűjén, keze a törvények kormánykerekén s célja a rév: a magyar nemzeti aspirá­ciók távoli ködben bontakozó, de egy­séggel, munkával, kultúrával és okos­sággal nem elérhetetlen pártja. *" Horthy Miklós kormányzó jellege két motívumból alakult ki: az egyik a ma­gyar köznemesé, aki ugyanabból a föld­ből nőtt egy homlokkal magasabbra, amelyikből a magyar nép. A földhöz és a néphez való közelsége nem változott akkor sem, amikor exotikus partokra vetette hivatása: a tiszai tájkép elkísérte az Indiákra is. A magyar földdel és a néppel való összetartozása nem lazult Bécs káprázatában, Ferenc József olda­lán sem, ahol a fiatal szárnysegéd nem­csak a magyar megbízhatóságnak, de a magyar önérzetnek is reprezentánsa volt. Államfői jellegének másik felületét éppen Ferenc József közelsége m­ódolta ki. Horthy Miklós kormányzó közvetle­nül ismerhette meg e mértékletes, az új szükségletekhez bölcsen alkalmazkodó, erős és mégis okosan engedékeny állam-­ fő intencióit és kormányzó-módszerét.­­ Láthatta, abszolút monarchából mi­képpen higgadt alkotmánytisztelő, a magyar nemzeti eszmét egyre inkább megértő, a társadalmi egyenetlenségeket egyre céltudatosabban applanáló, a nyu­gati kultúrának és civilizációnak egyre szélesebben utat nyitó uralkodóvá az a Ferenc József, aki a véres, fájdalmas szenvedélyek és végletes zavarok köze­pette került az ország élére. Láthatta, hogyan hárította el lassan kint útjából mindazokat, akiknek hamis létjogosult­ságuk és sikerük csak addig tartott, míg az uralkodó és a nép minden rétege­ — a polgár, a paraszt, a munkás épúgy, mint a születési és vagyoni arisztokrácia — nem került közvetlen kapcsolatba egy­mással. Láthatta, hogyan békü­k­ ki egy felhős múlt után a király a néppel és milyen gyors és egészséges volt a köl­csönös felejtés és megbocsátás folya­mata,­­ hogy nyomában egy minden nemzeti energiát összefogó, alkotó kor­szak következzék. * Most, a tizedik fordulón, pártállásra való különbség nélkül néz fel Horthy Miklósra a magyar társadalom, azzal a megnyugtató tudattal, hogy a főhatalom biztos és jóindulatú kézben pihen. Ez a kéz tudott ököl lenni, ha erőt kellett mu­tatnia, de bizonyosra vesszük, hogy tud férfiasan nyúlni mindenki felé, akinek hazafias szándékai kétségbevonhatatla­nok. Tízévi országlása alatt sok minden történt a politikai és társadalmi életben, ami még mindig hátráltatja a magyar nép teljes egységének, lelki és cseleke­deti közösségének kialakulását. Sohasem titkoltuk a mai politikai rendszerrel való szembenállásunkat, sohasem taka­rékoskodtunk a szerintünk jogos, sőt életbevágó követelések hangoztatásával. A kormányzó személye azonban teljesen kívül maradt e küzdelmeken, mert nem tévesztettük össze a kormányok prakti­káit, taktikáit, partikuláris érdekű ha­talmaskodásait azzal a centrális gondo­lattal és akarattal, amit a kormányzó szimbolikusan képvisel. Magasan, a po­litikai zajlás felett, a társadalomszemlé­­lettől független nemzeti céltudatosság jelképeként megőrizte félreérthetetlen­­ségét e kósza időkben, amikor a szen­vedélyes kritikátlanság nem ritkán párt­igazságokat avatott nemzeti igazsá­gokká. A magyar polgárság értelmével értékeli szilárdságát és puritánságát s érzelmi világával reagál az egyszerűsé­gével és őszinteségével megindító csa­ládiasságra, amellyel a pátriárkalitás és a bensőségesség példáját adja. * A kormányzó férfiasságát kiegészíti feleségének könyörületessége, mely min­denütt, ahol alkalom van rá, lehajol ennek az országnak megsokasodott szenvedőihez. Az erőnek és a gyengéd­ségnek ez a találkozása érthetően nagy szuggesztivitást gyakorol a pátriárká­­lis és humanista eszmékért hevülő pol­gárságra, amely bebizonyította, hogy tud erős lenni a türelemben, tud várni, szenvedni, tud tegnapi sebeket elfelej­teni, még csak nem is holnapi remé­nyekért. Ez a polgárság kéri a részét az ünneplésből és kéri a részét a kor­mányzó elkövetkező évtizedeinek hét­köznapjaiból is. Ez a polgárság lojálisan tekint fel a kormányzói szék magassá­gába és hiszi, hogy a kormányzó is fel­ismerte értékeit, amelyek a magyar nemzeti életben az alkotmányos önren­delkezésre és az irányító szerepek egyi­kére predesztinálják. - A Kormányzó politikai kegyelmi rendelem tilosMzSMiQb a juvaau­mi Bnnensftgek A Magyar Távirati Iroda jelenti: A jubi­láns évforduló alkalmából a Budapesti Köz­löny holnapi száma közli Horthy Miklós kormányzó legfelsőbb elhatározását a köz­kegyelem mikénti gyakorlásáról. A kor­mányzói elhatározás így hangzik: Magyarország kormányzójává választa­tásomnak tizedik évfordulóján, amidőn egy küzdelmekkel terhes korszak lezáró­dása után a Gondviselés kegyelme előtt hálatelt szívvel meghajolva, a nemzet tör­ténelmi hivatásába és súlyos megpróbál­tatásokon megedzett erkölcsi erejébe ve­tett rendíthetetlen bizalommal tekintek országunk jövője elé. — ez emelkedett érzések hatása alatt lelki szükségét érzem annak is, hogy a megbocsátás szellemé­ben kegyelem útján szélesebb körben könnyítsék azok erkölcsi és lelki terhein, akik az alább meghatározott keretek kö­zött vétettek a büntetőtörvényekkel védett jogrend parancsai ellen. Elsősorban azokkal szemben kívánok megbocsátást gyakorolni, akik engem sértettek meg; ezek körén kívül kegyelmet adok azoknak, akik a bíróság ítéletének megállapítása szerint csak csekélyebb súlyú jogsértést követtek el; végül a jog­rend biztonsága által megvont határok között azoknak is, akik a régebben elkö­vetett cselekményeik évek múltán bekö­vetkező megtorlásával a büntető jogszol­gáltatás céljain túlmenően bűnhödzsenek kegyelem minden kormányzó sértési ügyben­ ­. Ez elveknek szem előtt tartásával: Kegyelemben részesítem azokat, akiket a polgári büntetőbíróság jogerős ítélettel a kormányzó megsértésének a jelen elhatáro­zásom kelte előtt elkövetett vétségek (1920. évi 1. törvénycikk 14. §. és 1913. évi XXXIV. törvénycikk 2. §.) miatt szabadságvesztés­­büntetésre vagy akár fő-, akár mellékbünte­tésként pénzbüntetésre ítélt, ha az utóbbi behajthatatlansága folytán szabadságvesztés büntetésre kellene átváltoztatni, — úgyszin­tén azokat is, akik ellen a jelen elhatározá­som kelte előtt elkövetett ily bűncselekmény miatt kell eljárást indítani vagy folytatni. Járásommal feltételesen elengedett bünte­tést is végre kell hajtani. Régebbi bűncselekmények b) Kegyelemből elengedem szabadság­vesztés büntetésük felerészét vagy ha abból eddig már többet kiáltottak volna, szabad­­ságvesztés büntetésük hátralevő részét azok­nak, akiket a polgári büntetőbíróság jogerős ítélettel a jelen elhatározásom keltétől leg­alább öt évvel megelőzően elkövetett bűn­cselekmény miatt az előző a) 3. pontban megjelöltnél súlyosabb, de egy évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztés-bün­tetésre ítélt. Az a) és b) pontban engedélyezett kegye­lem kiterjed a mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetésre is, ha behajthatatlansága folytán szabadságvesztésbüntetésre kellene átváltoztatni, nem terjed ki azonban az íté­let egyéb rendelkezéseire. Bűncselekmények halmazain esetében az elítélt akkor részesül kegyelemben, ha az a) 1. , 2., 3., illetve b) pontban említett bűncse­lekmények miatt kiszabott összbüntetés tar­tama nem haladja túl az a) 1., 2., 3., illetve b) pontban meghatározott mértéket. Három év előtti vétségek, amelyekben még nincs jog­erős ítélet is. Kegyelemben részesítem végül azokat, akik ellen a jelen elhatározásom keltét leg­alább három évvel megelőzően elkövetett vétség miatt kell eljárást indítani vagy folytatni — kivéve, ha a bíróság még nem jogerős ítélettel egy hónapot meghaladó tartamú szabadságvesztés büntetést állapí­tott meg. Ha a bíróság még nem jogerős ítélettel egy hónapot meghaladó tartamú szabadság­­vesztéses büntetést állapított meg, az eljá­rást tovább kell folytatni s abban a kérdés­ben, hogy terhelt a II. pont alapján része­sült-e kegyelemben, a jogerősen megállapí­tott büntetés mértéke az irányadó. Bűncselekmények halmazata esetében a II. pont utolsó bekezdésében foglalt rendel­kezéseket kell megfelelően alkalmazni. A régebben elkövetett vétségek i­. a) Kegyelemben részesítem azokat is, aki­ket a polgári büntető bíróság jogerős íté­lettel: 1. a jelen elhatározásom keltét megelő­zően elkövetett vétség, úgyszintén az ezzel esetleg együtt elbírált kihágás miatt­i na­pot meg nem haladó tartalmú szabadság­­vesztés büntetésre vagy főbüntetésként pénzbüntetésre ítélt, ha az utóbbit behajt­hatatlansága folytán 8 napot meg nem ha­ladó tartalmú szabadságvesztés büntetésre kellene átváltoztatni; 2. a jelen elhatározásom keltét legalább három évvel megelőzően elkövetett vétség, úgyszintén az ezzel esetleg együtt elbírált kihágás miatt 1 hónapot meg nem haladó tartamú szabadságvesztésbüntetésre, vagy főbüntetésként pénzbüntetésre ítélt, ha az utóbbi behajthatatlansága folytán szabad­ságvesztésbüntetésre kellene átváltoztatni; 3. a jelen elhatározásom keltét legalább öt évvel megelőzően elkövetett vétség, úgy­szintén az ezzel esetleg együtt elbírált kihá­gás miatt 11 hónapot meg nem haladó tar­tamú fogház, — vagy állam fogházbünte­tésre ítélt, — azzal a feltétellel azonban, hogy abban az esetben, ha a bíróság az el­ítéltet öt éven belül bűntett vagy szándékos vétség miatt szabadságvesztés büntetésre jog­erősen újból elítélné, rajta a jelen elható­ Kikre nem vonatkozik az amnesztia? ív. Sem az I. sem a II., sem a III. alapján nem részesülnek kegyelemben azok: 1., akik a bűncselekményt külföldön kö­vették el; 2., akik ellen nyomozólevelet vagy sze­­mélyleírást, körözést bocsátottak ki és azt a jelen elhatározásom keltéig vissza nem vonták; 3., akiket a jelen elhatározásom kelte előtt elkövetett bűntett miatt vagy három éven belül elkövetett szándékos vétség miatt jogerősen szabadságvesztés-büntetésre ítéltek. Ezentúl is adható méltánylást érdemlő esetekben kegyelem­ ­. Amidőn a jogrend biztonságához fűződő jogrend követelmények szem előtt tartásával az általános kegyelemnek kereteit a fent meg­határozott rendelkezésekben megszabom, a méltányosságtól vezéreltetve, nem szándéko­zom elzárkózni az elől, hogy ezen túlmenően különös méltánylást érdemlő körülmények esetében kivételes kegyelem útján a megbo­csátás szellemét érvényesítsem olyanokkal szemben is, akik a mostoha gazdasági vi­szonyok szülte nyomasztó helyzetükben, vagy a szenvedélyeknek az akarat előtt­ meg­bénító hatása alatt az általános kegyelem keretein kívül vétettek a büntetőtörvény

Next